Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Jankovich Imre: Nemzeti kifejezési forma az építészetben
Reneszánsz házak Eperjesen, XVI. század. ország építményedre kizárólag sem észa ki, sem déli minta nem tökéletes, s ek- kép, valamint a magyar nemzetnek ere deti képe, s éghajlatának ha nem is szembeszökő, de mégis különös sajátsága van, úgy architektúrájának önállású nak szükséges lennie, s ennél fogva épít ményeinek is okvetlen különös ábrázat- tal kell bírniok, s ez sem olasz, sem ger mán nem lehet«. Továbbá folytatja: »Va lamint minden nemzetnek, mely még kozmopolitái zagyvalékra nem olvadt egybe, sajátságainak megfelelő öltözete van, úgy külön-külön országra nézve is külön-külön lakház, építési ízlés illik, in kább, mit megint az éghajlat határoz el“. Ebben az időben még azonban a ro mantikus szemléletnek megfelelően igye keznek a kérdést megoldani. Ez jellemzi a szabadságharc alatt megrongált pesti Vígadó újjáépítését is, melyet Feszi Fri gyes vitt végbe. Feszi egész pályáján ke resztül, a középkori építészet csodálója volt. A Vígadót szintén a délfrancia ro mán stílus szellemében építi. A magya rosságot inkább külsőségekben keresi, úgy mint a homlokzat huszárkötéses or namentikájában, magyar ruhás szobrok felhasználásában. A magyarság keleti eredetét, a magyar múltat, a perzsa épí tészet egyes elemeivel igyekszik kifejez ni. Meg volt győződve arról, hogy az idő szerű magyar stílust akkor alkotja meg, ha romantikus kora kedvelt középkori formáit keresztezi az ázsiai építészettel. Ebben az időben sokan a hazafiságot a díszmagyar viselésében látták, a külföld csodálatát pedig a titokzatos ázsiai ere det kihangsúlyozásával igyekeztek fel kelteni. Egészben véve Feszi építészetét is a multbanézés és a külsőségesség jel lemzi. Még nem ismerte fel az igazi ma gyar szellemet. Nem ítélhetjük el azonban Feszi igye kezetét, szükséges, hogy munkáját kólá nak szemszögéből nézzük. Idézzük Révai József egyik mondását, amely kitünően jellemzi ennek a kornak mulbbanéző szemléletét: »Kis nemzeteknél, amelyek idegen elnyomás ellen küzdenek, és ame lyeknek túlontúl gyenge volt a polgársá guk, a nemzeti öntudat kialakulásában múlhatatlan segédeszköz volt a roman tikus multbanézés, a megkapaszkodás a nemzeti múlt hagyományaiban ..., ezek nél a népeknél a romantikus multbané- zésnek, a történelem felé fordulásnak nem reakciós, hanem haladó jelentősége volt.« Nem Feszi volt az egyetlen, aki kelet ről várta a nemzeti stílust.' Alpár Ignác például az ezredéves kiállítás történelmi épületcsoportjának pályázatára szintén keleties tervet nyújt be. Ezzel a pályá zattal kapcsolatban Alpár a kővetkező ket írja: »A történelmi kiállítást egy ke leti formájú épületcsoportba kellene fog lalni, annak a törekvésnek igazolására, hogy a jövő évezred működését azzal kezdjük meg, hogy egy speciális magyar ©tü megalkotását megkíséreljük! A ke letre kell tömünk, ha magyar stílust akarunk megalkotni.« Csehországban ebben az időben indul egy igen tehetséges építészgeneráció: Barvícius, Ullman, Schulz és a cseh épí tészettörténet egyik legkimagaslóbb alak ja, Zftek. Túlhaladtak már a romantikus szemléleten és a neoreneszánsz stílus ke retén belül igyekeztek megalkotni a cseh vidéknek megfelelő építészeti formát. Számos jelentős épület keletkezik ebben az időben Prágában, amelyek nagymér tékben hozzájárultak a cseh főváros ar culatának kialakításához. A mai Wilspn- pályaudvar helyén állt volt állomás, a smichovi Vencel-bazilika, . az ideiglenes színház, a inai nemzeti színházzal szem benálló palota, a nemzeti múzeum, az iparművészeti múzeum és még sok más jelentős épület, mind ennek az építész- generációnak az alkotása. Ezeken az épületéken azonban még nem tükröződik szembetűnően a nemzeti jelleg. Az egész Európát uraló neoreneszánsz formavilág jegyében épültek és a cseh vidék hatását esetleg csupán a formák lágyságában lel hetjük fel. A kor művészi igyekezete a prágai Nemzeti Színház épületében összpontosul. Ebben az épületben sikerült a tervező nek, Jozef Zíteknek, a cseh építéstörténet Lechner Jenő: Sárospataki iskola. A felvidé ki reneszánsz elemeinek felhasználása, 1912.
