Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Makszim Gorkij: Tavaszi melódiák
(Tjaaa&sti melódiák E művet Gorkij 1901 már ciusában írta és átadta a „Zsizny“ (Élet című folyó iratnak, hogy áprilisi szá mában közölje.' A cári cen zúra azonban betiltotta a „Tavaszi melódiákat“ s csu pán az elbeszélés befejező részét alkotó „A viharmadár dalát“ engedélyezte közlés re. Ez meg is jelent a lap áprilisi számában. A „Tava szi melódiákról“ a következő jelentést adta a cenzúrahi vatal egyik csendőre főnöké nek: „ ... az elbeszélés ak tuális témát dolgoz fel: a társadalmi öntudat újjászü letését. A történet a mada rak birodalmában játszódik s mintegy két nemzedéket ál A kertben, szobám ablaka alatt az akác fa kopár ágain verebek ugrándoznak és élénken beszélgetnék, a szomszédház te tőgerincén pedig tiszteletreméltó varjú üldögél és komolyian bólogat a szürke madárkák fecsegésére. A meleg, napfény átjárta levegő minden halk hangot behoz a szobáimba; hallóm, a patak halk, fürge csörgedezését, megértem, miről turbékol- nak a galambok ablakpárkányomon, és a levegővel együtt lelkembe árad a ta vasz muzsikája. — Csip-esirip! — szólal meg egy öreg veréb társaihoz fordulva. — Hát megint megértük a tavaszt, ugyebár? Csip-esi- rip. — Fakk-tum! Fakk-tum! — mondja rá a varjú nyakát nyújtogatva. Jól ismerem ezt a fontoskodó madarait: mindig röviden nyilatkozik s feltétlenül igenlő értelemben. A természet is osto bának teremtette s azonfelül még ijedt is, mint a legtöbb Varjú. De előkelő helyet foglal el a társadalomban és minden té len rendez valami »jótékonycélú« bazárt az el szegényedett csókák, meg az öreg galambok javára. Ismerem a verebet is; noha első pillan tásra könyelmünek, sőt liberálisnak lát szik, valójában azért megvan a magához való esze. Tisztelettudó képpel ugrál a varjú körül, de azért pontosan ismeri a nagy madár minden gyengéjét és mindig szívesen ad elő róla egy-két nikáns anekdótát. Az ablakpárkányon pedig egy fiatal, daliás galamb hevesen udvarol egy sze rén y galambleányzónak: visszaemlékezésében. „Sem mi kétség afelől, — folytatja — hogy Gorkij felhívásai és lángoló harci dalai, „A vi harmadár dala“ és az „Ének Sólyomról“ nem kisebb for radalmi hatással voltak a tömegekre,, mint a pártszer vezet forradalmi bizottságai nak proldamácvói... „A vi harmadár dalá“-nak képeit, fordulatait gyakran használ ta fel Lenin a szocialista for radalomért vívott harcában. V. M. Mőlotov, M. I. Kali- nyin is többször hivatkoztak rá, mint az 1905. évi forra dalmat megelőző izzó forra dalmi hangulat legszebb, leg tökéletesebb kifejezésére. — Megöl a buu-bánat, a buu-bánat, ha nem osztod meg velem szerelmemet! — Tetszik tudni, hogy megérkeztek a csízek? — közli a veréb. — Fakk-tum! — bólint rá a varjú. — Megjöttek és lármázniak, röpködnek, csicseregnek. Szörnyen nyughatatlan ma darak ! A cinegék is megjöttek velük együtt... mint mindig, hehehe! Tegnap este, tetszik tudni, megkérdeztem az egyiktől, csak úgy tréfásan: »No, gtalam- bocskám, hát meg jöttetek ?« Szemtelenül válaszolt... Székben a madarakban egy csepp tisztelet sincsen az ember rangja, hivatása, társadalmi állása iránt... El végre én udvari veréb vagyok ... Itt a kéményből váratlanul előbukkant egy fiatal holló és halkan jelentette: — Hivatali kötelességemhez híven fi gyelmesen kihallgattam a levegőt, a vizet és a föld mélyét benépesítő élőlények beszélgetéseit, lankadatlan igyekezettel követtem, minden mozdulatukat s ezennel van szerencsém jelenteni, hogy a fént- emütett csízek a tavasáéi csicseregnék és a természet állítólagos közeli megúju lását merészelik emlegetni. — Csirip-csirip! — kiáltott fel a veréb és ijedten pislogott a feljelentőre. A var jú azonban jóindulatúan biccentett. — Volt már tavasz, volt már nem egyszer — jegyezte meg az öreg veréb. — Ami pedig a természet megújulását illeti, hát az természetesen kellemes... feltéve, ha mindazon hatóságok engedélyével történik, akik ebben illetékesek ... —• Fakk-tum! — mondta rá a varjú és kegyes pillantást vetett a verébre. lít szembe egymással, az idő sebb, konzervatív nemzedé ket és a szabadságra törekvő fiatalságot. A fiatal nemze dék képviselője, a csíz, fö löttébb izgató dalt énekel a viharmadárról.“ A „Tavaszi melódiák“ til tott mű marad egészen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomig s csupán kéz iratban, kőnyomatásban ter jedt az ifjúság körében. An nál nagyobb, mondhatni pá ratlan hatást váltott ki „A vi harmadár dala“, valósággal a „forradalom harci dala“ lett, amint E. Jaroszlavszkij mondja „A proletáríró útja az üegális mozgalomban“ c. írta: Makszim Gorkij
