Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 4. szám - Egri Viktor: Maxim Gorkij a béke és a szocializmus nagy harcosa
L. N. Tolsztoj M. Gorkijjal beszélget. Gorkij és A. P. Csehov. Nyilofvm, az Anya alakját pedig e mun kás anyjáról irta meg, aiki szintjén a szer vezetben dolgozott. Az „Anya“ a proletariátus forradalmi elöharcánaik époszla. Át van itatva a pro letariátus gyors és végleges győzelmének hitétől. Lenin nagyra becsülte és nagyon korszerű könyvnek mondotta. Gorkij for radalmi humanizmusa és az emberbe, az igazságba vetett rendíthetetlen hite sodró erővel árad felénk ebből a regényből. Nem csak egyedülálló művészi formájával nyű göz le, hanem mély hitével és nagy em beriességével is. Századunk irodalmában kevés olyan könyv található, amely Lenin és Sztálin pártjának munkáját és örök- életű eszméjét mélyebben és igazabban tolmácsolná. Mi tulajdonképen az „Anya“ alapvető eszmei tartalma ? „Kétségtelen“ — írja P. D. KrajevsZfcij professzor — hogy ennek a regénynek az alapgondolata: bemutatni azt a folyama tot, amelyben a nép a kapitalizmus áldoza tából a kapitalizmus ellen küzdő harcossá válik. Éppen ez az, ami magának az el beszélés realizmusának új, emelkedett, pa- tetikus hangot adott. Mennyi emberi szen vedést, mennyi gyötrelmet, kínzó fájdal mat, kiontott vért mutatott meg az író ebben a regényben! De ne mérjük a nép nek ebben a regényben leírt harcát ezzel a mértékkel — a szenvedések és a kion tott vér mértékével. Van más mérték is: a tömegek politikai öntudatra ébredésének növekedése, feltartóztathatatlan törekvé sük a szabadság, a forradalom igazságai felé. A legfontosabb az „Anyá“-ban a szo cializmusért, az ember, a munka felszaba dításáért vívot t harc szépségének és lelke- sültségének ábrázolása“. Az „Aínya“ munkáshösei, Pavel Vlaszov és Pelageja Nyilovna az emberbe és az igazságba vetett rendíthetetlen hitükkel megtanítanak bennünket arra, hogy a pro letariátus az egyetlen erő, amely meg tud ja menteni, ki tudja mélyíteni, ki tudja szélesíteni a kultúrát és megtanítanák ar ra, hogy szenvedélyesen kell szeretnünk az embert, szenvedélyesen kell meghirdet ni az elnyomott igazságát és harcolni a mohóság és az irigység, a múlt társadal mának két pillérje ellen. Itt, Amerikában Gorkij egészen közel ről megismeri az arany és a dollár em bertelen uralmát, a cinikusan hazug és álszent, megvásárolható „demokráciát“ és a „Sárga ördög városa“ címmel gúnyiratot ír. Maró gúnnyal leplezi le a sivárság biro dalmát, melyben „minden, de minden: a vas, a kö, a víz, a fa élesen tiltakozik ez ellen a napfénynélküli, dal és örömnélkü li, nehéz munka fogságába vert élet el len“. Megfesti a milliárdosok tipikus alak ját, akinek egyedüli „eszménye“ a mo hó és esztelen hajsza a pénz után, a rideg és önző haszonlesés, amit jámbor és áj- tatos szavakkal leplez. Megsemmisítő Gorkijnak ez a gúnyja, ahogy az amerikai kapitalizmust, a világ A Csehszlovák Köztársaság belügyminiszté riuma elnökségének átirata a külügyminisz térium politikai osztályához 1923-ból, abból az alkalomból, hogy Gorkij meg akarta Csehszlovákiát látogatni. Az átiratban töb bek között felkérik a politikai osztályt, fi gyelmeztesse külföldi diplomáciai hivatalait, hogy M. Gorkijnak ne adjanak beutazási engedélyt, mivel „jelenléte nem volna kívá natos“.
