Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Sas Andor: A XIX. kongresszus irányító szava az írókhoz
fokozott éberségre kötelez, a hajlongás az imperializmus gyalázatosságával megalku vó nyugati kapitalizmus előtt s végül, az irodalmi kritika ellaposodása nemtörő dömség. közömbösség, vagy pajtáskodás következtében. A Szovjetunióban a szépirodalom te rén elért nagy sikerek alapvető feltéte le és előzménye az oktatási intézmények páratlan fejlődése. Malenkov elvtárs sze rint az irodalom elidegeníthetetlen része a szovjet kultúrának. Nem szánják ne ki a Szovjetunióban azt a szerepet, ame lyet az osztálytársadalmak szántak, ami kor csak azt engedték meg, hogy királyi udvarok dísze, nagyurak hiúságának le- gyezgetője, később a kapitalizmus korá ban üzletes könyvkiadók vállalkozásainak kizsákmányoltja legyen. A Szovjetunióban az irodalom megbecsülését bizonyítja a Sztálin-díjjai kitüntetett költők és írók hosszú sora. Malenkov a folytonos és to vábbi emelkedés és tökéletesedés szük ségét hangoztatja. - Elítéli a szovjet va lóság nagyságának és rendkívüliségének tökéletlen tükröztetését, s ami a töké letlenséggel együtt jár: a torzítást. A szovjet gazdag és sokoldalú élete nem tűrheti a hozzá nem méltó ellaposított áb rázolást. Az iskolafajok és az oktatás gazdag fejlődésének és a szovjet művészet nagy alkotásaiból sugárzó nevelő erőnek kö szönhető a szovjet ember magas eszmei és kulturális színvonala, nemes és tisz tult ízlése, amely nem nyugszik bele se lejtes alkotások elburjánzásába, hanem őr ködik az irodalom színvonalának bizto sítása és szakadatlan emelése felett. Az irodalmi alkotások ne fejezzenek ki öntelt elégedettséget, ne csábítsanak ba bérokon való pihenésre, hanem munkál ják a társadalom megszakítás nélküli dialektikus előrelendítését azzal, hogy ami fogyatkozás mutatkozik benne, azt ostorozzák, az ostorozás segítségével megszüntessék, kiküszöböljék. Az iroda lom ábrázolja azt az újtípusú embert, aki a kapitalizmus minden rossz és megrög zött hagyatékát kisepri és félrelöki. Go golok és Scsedrinek kellenek, akiket a néppel való együttérzés és a kizsákmá nyolás izzó gyűlölete ösztönöz a mutatko zó gyarlóságok és hibák bírálatára, akik a szatíra lángszóróját használják, hogy azt, ami fertőzött és romlást terjeszthet, kiégessék s helyet teremtsenek az élet képes és ígéretes újnak. Malenkov éles szatírát káván, de ez nem lehet gámcsois- kodás, hanem a fejlődés iránti lelkese désből, az építéssel való egybeforrottság- ból. az ember szeretetéből eredjen. Ugyan akkor, amikor alkotó lendülettel teljes, a jövőbe mutató pozitív típusokat alkot az irodalom, bírálnia kell mindazt, ami e típusok kibontakozásának és érvényesülé- sének gátját képezi, ami pangóan, meg- kövesülten mutatkozik az intézményekben és az emberek szokásaiban. Éppen e fel adat elvégzésére kiváló eszköz a szatí ra. Nem jöhet azonban azoknak oldalá ról, akik a reakció zsoldjában állnak, akik, amikor gyarlóságokra rámutatnak, az elégedetlenség és a káröröm mérgét akar ják szétfreccsentem, — akiknek nem a tevékeny javítás, hanem az aláaknázás a céljuk. A termékeny, a becsületes sza tíra a marxizmus- leninizmus álláspont járól szólal meg. Malenkov elvtárs irodalmi vonatkozású beszámolója hozzákapcsol ódik ahhoz a követelményhez, amelyet a szocializmus sztálini gazdasági törvényében a kultu rális szükségletek maximális kielégítésé nek követelményeként találunk. Malen kov rámutat arra, hogy a szovjet ember irodalmi szükségletei mennyiségi és mi nőségi tekintetben egyre emelkednek. A mennyiségi tekintetben történő kielégítést ezidőszerint közel háromszázezer könyv tár biztosítja. Másfelől pedig a fokozott irodalmi igényeket olyan müvek elégítik ki, amelyek a sokrétű és nagyváltozatos- ságű életet nem felszínesen és elferdítve, hanem eleven teltségében és a nagy épí tő feladatokká! diiadálmasan megbirkózó pozitív típusokban ábrázolják. Az iroda lom az újat, a még jobbra, még tökéle tesebbre való törekvést fejezze ki, ne ter jessze hamis és jogosulatlan elégedettség érzését, hanem az akadályokkal megküzdő dialektikus kibontakozás és magasabbrá- jutás heroldjaként szólaljon, meg. A XIX. kongresszus felszólalásaiban a szovjet irodalommal mint egységes jelen séggel foglalkoztak. A tszovj etirodailom ugyan mulťnacionál's, tehát sok nemzet alkotása és sok nyelvű, azonban a Szov jetunióban virágzó valamennyi nyelv iro dalmában szocialista tartalom szólal meg, nemzetek szerinti árnyalással, vagyis a nyelvi és művészi forma a kulturális ér vényesülés teljes szabadságának közege és hirdetője. A nagyorosz Bednij, az uk rán Kornyejcsuk. a ka zab Dzsiamibul a maguk nemzeti kultúrájának közegén át mutatják be az egyetemes nagy célt: a Volga vidékén, az Ukrán síkságon és Ka zahsztán válltiozlaitios tájain építeni a kom munizmust. A Szovjetunió Kommunista Pártja mint társadalomformáló és poli tikai erő páratlanul áll az emberi kul túra történetében azzal a gondoskodás sal, amelyet a Nagy Októberi Szocialis ta Forradalom óta az irodalom al kotó munkásainak, szervezetének, az eszmei és művészi színvonal emelésé nek, a haladó hagyományok megbecsülé sének és értékesítésének ,az úti társ írók irányításának, a szocialista építés és a szépirodalmi munka közötti összhang meg teremtésének szentelt. Az irodalomban be
