Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - Sas Andor: A XIX. kongresszus irányító szava az írókhoz
A XIX. kongresszus irányító szava az írókhoz Az irodalom irányításának és gondo zásának marxi-lenini fényes tradíciója méltó folytatásra talált a kommunizmus felé vivő fejlődés világtörténelmi jelen tőségű átmeneti szakaszán a XIX. kon gresszus munkájában. A marxista iro- d alomszemlff-et hagyományához tartozik a Kommunista Kiálltványban az újkori világirodalom és a kapitalista világgaz dasági fejlődés kapcsolatának megálla pítása, majd négy évtizeddel később a típusos valóságábrázolás követélményének megfogalmazása Engels által, végül 1905- ben a szocialista irodalom igazságának, társadalomformáló küldetésének s a ka pitalizmus kovácsolta anyagi és ideológiai béklyóktól való mentességének összesűrí tése a pártosság Lenin által megállapí tott és kifejtett követelményében. Hogy a bolsevik párt irodalompolitikai hatá rozatai 1925-ben és 1932-ben mit lendí tettek az irodiaömi életen s a sztálini bölcsesség a szocialista realizmus esz méjével és az írók mérnöki küldetésének hirdetésével milyen távlatokat nyitott meg, az már jelenünkhöz tartozik. A legújabb sztálini mü — „A szocia lizmus közgazdasági problémái a Szovjet unióban“ — közvetve az irodalmat is érinti, nevezetesen a szocializmus gazda sági törvényének megállapításával kap csolatban, továbbá a fiatal kádereknek azt a túlfokozott, elfogultan lángoló lelke sedését bírálva, amely nemcsak ujjong a fölött ,amit nagyszerűségével lenyűgözőt a szovjet hatalom teremtett, hanem való sággal végső beteljesülést lát abban, ami létrejött, korlátlan uralmat a gazdasá gi erők felett. Mivel a szocializmusnak Sztálin által lángeszű módon megfogal mazott gazdasági törvénye a kulturális szükségletek szakadatlan tökéletesedő ki elégítéséről is beszél, ide kell számítanunk az embernek azt az érdeklődését, amely- lyel a könyvek felé nyuil a s valóságnak a nyelv művészi eszközeivel történő tük- röztetése iránt érdeklődik. Ami pedig a társadalomépítésben elért eredmények fe- lülmúlhatatlanságát és a bennük való el fogódottságot illeti, ez olyan magatartás amely nemcsak az általános társadalom- szemlélet és a gazdasági alkotások érté kelésének vonalán jelentkezik, hanem iro dalmi vonalon is felötl k és bírálatra ad alkalmat, Mailerlcov eOvtáins kongresszusi beszámo lóija a Szoyjietuniió nemzetközi helyzete utíán a belső helyzetet tárgyalja, eb ben a részben a népgazdaság további sikereit tárja fel, majd a nép jólétének, egészségügyének és kulturális emelkedé sének megvilágítása során foglalkozik a szépirodalom teljesítményeivel. Az egész beszámoló terjedelméhez viszonyítva aránylag rövidnek látszik az irodalom mal foglalkozó rész. Itt csupán keret a terjedelem, nem ez a lényeges, hanem az, amit ebben látszólag szűkre szabott keretben kapunk. Épp az a bámulatos azonban, hogy egy mélyre tekintő, humá nus és hatalmas elme mit képes össze foglalni a leglényegesebb tények megra gadásával. 'Az iestzmék tömörítésének mintha nem volna határa. Legalább is a tér a gondolatok elhelyezkedése elé nem szab olyan korlátokat, mint a testeknek. Két nyomatott oldalon, nem is száz sor ban, férőhelye van irodalmi te’jesítmé- nyek legtalálóbb értékelésének és legter mékenyebb kritikájának. Az irodalmi al kotómunka, az esztétika, az irodalomel mélet és a kritika számára kimeríthe tetlen tártál masságú tanulságok bonta koznak ki. Sorra kerül az irodalom tár sadalmi feladata, az irodalmi alkotás számos alapvető problémája és általában mindaz, amim/ az író okulhajt amöből össz- tiöniziést meríthet tickétebelsetbíb teijteisítimény elérésére: tehát a miarxázmus-lienínfemluE alapos ismerete mint egységes élet szemlélet formálásának egyedüli tudomá nyos eszköze, a munka világának és rész leteinek beható tanulmányozása, az esz mei és a művészi e’mélj’edés, az irodalom belek aposolódása abba a megállást nem Ismerő lendületbe, amellyel a dolgozók — a párt által irányítva — az alkotó mun ka lázában hevülö jelent az ember számá ra egyre többet, jobbat és szebbett nyúj tó jövőbe átvezetik. De az is napirend re került, ami ellen szakadat’an harcot kell folytatni: az önteltség és az önelé gültség, a lelkendező feliiletességü opti mizmus, kitérés a nehézségek és kon fliktusok ábrázolása elöl, a dolgok köhy- nyebb végének meglógásával beérő köny- nye’müsködés, a felületen motozó sema tizmus, a tudatban megbúvó polgári ma radványok, az irodalom öncélúságának 1- diérce, a formalista cicomákkal takargr - tott embertelenség, a nacionalizmus és a kozmopolitizmus, melyeknek leküzdése írta Sas Andor
