Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Jankovich Imre: Cseh tájképfestészet a 19. században
alkot Joaef Mánes, akiről nyugodtan mondhatjuk, hogy a eseh nemzet egyik legnagyobb géniusza. Munkájával meg újította népének művészi tradícióit és munkája nélkül el sem lehetne képzelni a modern cseh festőművészet fejlődését. Művészete mélyen nemzeti jellegű, de munkájának színvonala messze túlnő egy ország határán. Szenvedélyesen szereti hazáját és népét. Bebarangolja az egész országot, pontosan megfigyeli a termé szetet, de elsősorban a reális, a dolgozó emberekkel teli természet érdekli. Min den képéből maga a valóságos élet su gárzik. Nemesek a jellegzetes cseh vidék ideális típusát ismeri fel és értékeli mű vészi módon, hanem felfedez' a cseh né pet is kristálytiszta típusokban, 1820 május 12-én született Prágában. Már gyermekkora óta művészi légkörben él. Apja, Antonín Mánes egyszersmind első tanítója is volt, aki beléje oltotta a természet iránti szeretetet, amelynek p~ntos tanulmányozásán oktatta. Még nagyabb hatással volt rá az akadémián második tanára: František Tkadlik, az »isteni Rafael« esodálőja, aki megtanítot ta a rafae’i tisztaságú rajzra és az em beri test lelkiismeretes tanulmányozásá ra. Tkadl k még többet is adott a fiatal Mánesnek, ő tő’e kapta az alkotáshoz szükséges sz'Iárd erkö’csí alapot, ö o'tót tá belé a művész küldetés felelősségtel jes voltának tudatát. Tkadlik ha’á/a után Márre3 a müncheni akadémián folytatja tanulmányait. Itt is azon az egyenes úton halad tovább amelyre még Prágá ban lépett. Hiábavalóknak bizonyultak honfitársai aggodalmai, akik az elidege nedéstől féltették öt. Mánes Münchenben is megmaradt a cseh nép és a cseh föld művészének. Munkáiéval szántéin köpeti a múlt század ideo'ógiai áramlatait, kő táraik művész1 iránvait. Romanťkus szurdé’ettel indul, átélte a második ro kokót, (»Holdvilágos éi«, »Holdvilágnál«, »Oókr, »Piros napernyő« stb. című kénéi tesznek erről tanúságot) és reaľstává válik. Az ő művészete egészben véve r't- ka és szerencsés szntézise a két irány- rv°k. a romantikának és a realizmusnak. Tá^kónfesté^zete szintén magán viselte ennek a két iránynak a jegyét. Üt iáiról, — melyek annyiszor keresztezték C eh- Morvaiországot, Szlovákiát, az a’petí tá jakat és a távol1 Oroszországot számta lan váz"&+ maradt reánk. A oHk tívurális rajz. az egyes vidékek aprólékos fe’dol- gozása. a virágtanu’mányai mind bizo nyítják, hogy a festői feladatot nem egyoldalúan fogta fel, hogy a természet legparányibb részlete sem marad nála f'gye’men kívül és lehető legpontosabban tanulmányozott formát, szint és valeurt. Az ilyen szorgalmas, aprólékos munká val összegyűjtött anyagot azután az ö álmokka1 teli, böf?,ntáz;ájú mtivészle’ke fe’dolgozna és lángoló költeményként adta v ssza népének. Müve egészben véve a cseh nemzeti művészet alapja, amelyben megszületett a cseh ember és a cseh vidék ideális típusa, A kiállításon szerep lő képeiből is a cseh vidék tiszta hangu lata árad. Az »Elbavidéki táj«, a »Rép vidéke«, stb. nemcsak a formák, az atmoszféra, a megvilágítás problémáját oldják meg mesteri technikával, de fel tárják magának a cseh vidéknek a lelkét is. De a kiállított képek közül mégis talán a »Kunyhó alatt« című képében tolmácsolja legköltö’ebben a vidék va rázslatos líráját, édes hangulattá olvaszt va össze a tájat a figurális motívummal. Ez a nagy művész 1871-íben halt meg, mint szerencsétlen, csalódott ember, mint el nem ismert művész. Csak ma értjük és értékeljük Mán est igazán, azt a Má- nest, aki népe számira örökké életben ma rad. mint a cseh nemzeti művészet leg tisztább szimbóluma. Ménesnél néhány évvel volt fiatalabb ennek a kornak egy másik tehetséges művésze, Adolf Kosáreik, Sajnos, fiata lon, 29 éves korában halt meg és így tehetsége nem tudott teljes egészében kibontakozni. De az. amit rövid élete né hány éve alatt alkotott, a cseh tájkép festészet legnagyobb kincsei közé tarto zik. Szintén romantikus nevelésben ré szesüli. A prágai akadémián Hmehcfer volt a mestere, aki igyekezett tanítvá nyaiba az Alpesek iránti rajongást be oltani. Kosárek is scfcá’g romanťkus marad a téma megválasztásában. Szíve sen festi a hegyes vidéket, a viharos, vadregényes hangulatokat, középkori vá rakat, magános kápolnákat. Képen gyak ran szerepeltet lovagokat, remetéket, zarándokokat. De igazi nagysága főleg a cseh-morva fensíkot ábrázoló monu mentális kéípein mutatkozik meg. Kevés táiképfestő rendelkezett c/yan technikai tudással, mint Kosárek. Ecsetjét könnye dén és biztos kézzel vezeti, színei fátyo losán finom lehelletüek, talán egy kicsit melankól’kusak. Nem használ sok színt, de kiváló ízléssel fokozza színei intenzi tását. Tökéletesen ki tudja fejezni a fény és a szín jelenségeit. Mint Mánes, ö is megismeri a cseh vidék lelkét, ha máskép is találja meg az utat hozzá. Nem tipVál annyira, inkább az egyes vidékek hangulatát igyekszik megragadni. Kosárek azon elsők közé tartozott, akik a realizmus útjára léptek, ezért művészete alapvető jelentőségű a cseh festőművészet fejlődésére. Hoiusfhofer tanítvány?! közül még két művészről em'ékezhetünk meg. Alojz Bubákról és Bedřich Havránekröl, akik annak ellenére, hogy tanítójuk igyeke zett beléjük oltani az Alpesek iránti ra jongást. hűek maradnak szü’őf oldj ükhöz és festészetük annak szépségét magasz talja. A cseh tájképfestészetnek ez a gazdag fejlődébe akkor tetőződík be, amikor az akadémián a tájképfestészeti tanszéket Juliius Marák foglalja el. Munkájával megalkotta a cseh legendák és a cseh
