Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Jankovich Imre: Cseh tájképfestészet a 19. században
történelem tájképének típusát, ő maga is Haushofer-tanítvány volt és lelke mé lyén mindig romantikus is maradt, ha kifejezési formában nem is zárkózott el a realizmustól. Éppen ez a romantikus alap tette Marákat az erdő leglírikusabb festőjévé. Belemerül a festői rengetegek titkába, munkáiban bemutatja az erdő mélyét az év minden szakában, megörö kít napsu^aras és holdvilágos hangulatot. Képei mély érzéssel vannak megfestve, sőt néha már szentimentái'■s"'k szomo rúak. Művészetében már érezni lehet azt a megfoasonlottságot, amely már jel lemzi Marák korrát, a század végét. A kaoitaJista társadalmi rend a fejlő dés csúcspont]'át már túl lérte, a bomlás első jelei ebben az időben már mutatkoz nak. A cseh burzsoázia is megszűnik az egész nemzet érdekét szolgálni, csak a saját önző célja51 tartja szem előtt. En nek a burzsoáziának már nincs szüksége nemzeti, harcos jellegű művészetre. A művészet lassan elveszti a lába alól a talajt, elveszti prcgrammját, hiányzik már az ideál, amelyért harcolni érdemes és szükséges. Míg az előbbi kor tájkép festészete konkrét célt, a nemzeti öntu dat felébresztését szolgálta, a század vé ge felé a művész gyakran csak azért keresi fel a természetet, hogy menekül jön a társadalom elől. Ez az állapot még jellegzetesebben je lentkezik Antónia Cbittussinál, mint Ma ráknál. A modem realizmus módszerét Párizsban sajátítja el. Főleg a barbizoni mesterek példája bűvöli el, névszerint Rousseau és Daubigny, de hatással van rá Courbet és Corot is. (A bartnzoni mesterek a iramra festődnek az a cso portja, akik a fontainebleau-i erdőben, Barbizcn faluban dolgoztak és a tájkép- festészetnek új irányt adtak, a termé szet pontos megfigyelésével és hű ábrá zolásával). Megismerkedik azonban már az impresszionizmus eszméivel is. Chit- tussi kiváló tehetségű művész, aki vir tuózként kezeli az ecsetet, mégis az ő tájképei már nincsenek telítve a nem zeti újjászületés nagy ideáljával, inkább a művész szubjektív véleményét fejez'k ki. Hibáznánk azonban, ha Chittussit nemzete iránti közömbösséggel vádol nánk, sőt ellenkezőleg, a cseh vidék sze retető művészetének legjellemzőbb voná sa. Ha Marák a cseh erdők festője, Chittussd művészete a cseh vizek szépsé gének a tolmácsoló ja. Senki sem tudta olyan tökéletesen ábrázolni a dél-csehor szági halastavak csendjét, a nádasck hangulatát, mint éppen ChifttussL ö ma ga felismerte a szubjektív festészet ve szélyes voltát, igyekezett új kifejezési formát keresni, megpróbálta kivehetni a cseh festőmüvészetet abból a zsákutcá ból, amely felé a század végén indult. Hogy ez teljesen nem sikerült, nem ró- hatjuk fel hibájául. A művészetnek tar talmat Chittussi egymaga nem adhatott. Ez csak a bom’ásban lévő társadalmi rend kicserélésével valósulhatott meg. Jaakovich Imre- Václav Brozsik: Tehenek a víznél.
