Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Pásztor János: Kelet-Szlovákia őskori élete (II.)
egy méter átmérővel. A halottat • ez esetben a máglya déli részén égették el. A többi halmck rítusa és tartalma ha sonló volt. Edény csak egy halomban volt urnának használva. (17. kép.) A harmadik halom déli része kökonstrukciót tartalmazott, mely alatt a középen vol tak az égetett emberi csontok. A királyhelmeci halomsírok kísérő le letekben szegények. A kerámia fejlett fazekasmesterségre utal a korong hasz nálatával. A sírokban nem voltak meg találhatók a kor termelő eszközei és tárgyai, melyekből megállapíthatnék e nép életének körülményeit. Borsiftől szintén két ószláv edényt mu tatunk be, (18. kép), a VII—VE. szá zadból. Az edények valószínűleg ham- vasztásos sírból származnak, melyek a Szövetségi Vasútvonal földmunkálatai al kalmával kerültek napvilágra a borsi vasúti állomás szomszédságában. Kelet-Szlovákia vidékein szláv emlékek — temetők, tanyahelyek, állandóan elő fordulnak. 1951 novemberében Ágcser- nyő határában lovas sírokat bolygattak meg. A sírok magyar lovas harcosok emlékeit tartalmazták, a magyarok be jövetele idejéből, a X. század első felé ből. Maga a temető a dünaszerü magas laton, az úgynevezett Nagyréti dombon terült el. Valószínűleg 15 sírt bolygattak meg. A síroikat a fejlett agrokultúra kö vetkeztében mélyszántással bolygatták meg és az emlékek helyenkint csopor tokban is kerültek élő. Kengyelek, zab lák, nyílhegyek, csontváz nékül és nem teljes csontvázak különféle tárgyakkal kerülték elő. Sikerült a múzeum ré szére megmenteni: egyélű görbe lovas szablyát, kétélű egyenes kardot, két kengyelvasat, három egész zablát, 7 nyílhegyet és egy edényt. Az épen fel tárt sírokban megállapítható volt a te metési ritus. A pogány magyarok a har cost nem temették el egész lovával, mint az avarok. A sírban csak a lókoponya található. A ló többi részét valószínűleg a halotti tornál fogyasztották .el. Azon ban a teljes felszerelés megtalálható a 3'rban. Az egyélű, görbe, lovas szablya 77.5 cm hosszú, amiből a markolatra 9 cm esik. Elég gyakori emlék a magyar lovassírokban és jó datálási eszköz. A temetőt a IX. század végére és a X-Tk század elejére datálja. A kétélű egyenes kard már európai eredetű. A magyarok már itteni harcokban szerezték. Egész hossza 95 cm, amiből markolatára 13 cm esik. Nehéz kard és inkább gyalogos harcban használható. (19. kép.) A kengye vasak legtöbbnyire gömbö lyűek kiszélesedett talpakkal. Két ken gyelvas ezüst lemezekkel van díszítve. A zabiák kétfélék: egyszárú csikó zab lák és a masszívabbak oldalvasakkal vannak ellátva. (20. kép.) Az edény ko rongon formált, fazékformájú, a nyak alatt, a test legszélesebb részén két fül- Két kard az ágcser.iyői lovastemetőből i. sz. X. századának első fele. Zablák, kengyel vasak és nyílhegyek az ág- csernyői lovastemetőbői i. sz. X. századának első fele. lel. A nyak közepes és három gyűrűvel van díszítve. (21. kép.) Szórványosan több hasonló kultúrájú és díszítésű edény került a múzeumba Bélybőí (királyhel- meei járás). Valószínűleg megbolygatott lovas sírból származnak. összegezve a mondottakat és a ké pekben bemutatott termelő eszközöket, látjuk, az őstársadalom eszközeit köböl, rézből, bronzból és vasból készítette. Egy új termelő eszköz feltalálása és ké szítése ép oly nagy esemény volt, mint a gőzgép, vagy a motor feltalálássá. A régészeti kutatás azon. eszközök fel tárásával foglalkozik, melyek alapján az ős osztálynélküli társadalom életét re konstruálja és a .haladó vüág szolgálatá ba állítja a leszűrt tudományos tapaszta latokat és kő vetk eztetéseket. Edény az ágcsernyöi lovastemetőből i. sz. X. százada.
