Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Pásztor János: Kelet-Szlovákia őskori élete (II.)
fejszével, öntött bronzcsattal, kisebb ezüstlemezzel és kecskefejjel. (16. kép.) A csontvázak általában keletnyugati irányban feküdtek, kinyújtott helyzetben. Csak az egyik gyermek-csontváz volt zsugorítva. A sírok tartalma nem egységes: a gyermeksírok egy-egy edényt tartalmaz tak, melyek a lábfejnél voltak elhelyez ve egy zsebkéssel a csontváz baloldalán. Ugyancsak nem egységes a sírok mély sége, a gyermekvázak 1—1.2?) m, a lo vas 1.90 m, a félig elhamvasztott sír 50 cm mélyen feküdt. A kutatás értékes emlékekkel gazdagí totta a keletszlovákiai múzeumot. Az egyélű, kissé görbített szablya keleti jel leggel bír. Általában kevés kardot isme rünk a népvándorlás és az avar uralom korából. A kard mindig fontos fegyver volt mind a támadó, mind a védő harc ban é3 ezért csak ritkán tették a sírba. A bárcai szablya egész hossza 67 cm, amiből a fogantyúra 7.5 cm esik. Ellen zője 8 cm hosszú. A vasbalták európai eredetűek, használhatták, mint fegyvert és eszközt. A VTt—VIII. századi szláv sírokat jellemzik. Az edények szabad kézzel voltak for málva, kettő kivételével, melyek aljukon a fazekas korong jelével vannak ellátva. Az edény legszélesebb részén egy két soros, az égetés előtt bekarcolt hullám vonallal vannak díszítve. Színük sötét szürke, felületük a legtöbbnél durva. A dtatálás szempontjából igen fontosak és Hamvasziásos sír a bárcai szláv-avar korból i. sz. VII—Vili. százada. Edény a királyhelmeci ószláv halmos teme tőből i. sz. Vili—IX. százada. Ószláv edények Borsiból i. sz. VII—Vili. százada. a fémtárgyakkal együtt a temető korát időszámításunk VII—VIII. századába utalják. A bárcai avar-szláv temető a Duna- medencében e kultúra legészakibb objek tuma. Hasonló kultúrájú lelőhelyek leg közelebb Magyarországon vannak: Pász- tón (Heves m.) Szirákon és Szécsény- ben Nógrádmegyében. Az emlékek alapján rekonstruálhatjuk a bárcai temető népének gazdasági, tár sadalmi és kulturális életét. A ló-, bárány- és kecsketenyésztés mellett tanúskod nak ezen állatok maradványai a lovas és gyermek sírokban. A földművelésen kívül ez jellemzi e kor népének kultúráját. Az eredmény különösen értékes a társadalom fejlődésének szempontjából, amiről nem beszélnek a történelmi források. Az új anyag elősegíti a múlt intenzívebb kuta tását és a megismerés előre nem látott lehetőségeit tárja elénk. A bárcai anyagi emlékek osztálytársa dalomból származnak. A fémtárgyak: szablya, kengyelvas, zabla, csattclk és bronrr szítvégek ipari terme’ést engednek feltételezni, kereskedelmet és ipari osz tályt. Ezek mellett élt a földművesek é«s a pásztorkodással foglalkozik csoportja. Az ipari termelésnek megvoltak a szak emberei akik járatosak voltak a vas- és bronz fegyverek, eszközök gyártásában. A gazdagon felszerelt lovas sír az ural- kodó-kízsákmányoló osztály maradéka. Királyhelmec határában az Erős-erdő ben ó-szláv halmos temető van időszámí tásunk VIII—X. századából. A múlt szá zad nyolcvanas és kilencvenes éveiben Lehocky Tivadar több halmot felnvitott. Eisne- J.. a kiváló archeológus Lehocky megállanítáizaát jóváhagyta, amit a leg újabb ásatások eredményei "s igazo'naSt. 1949-ben B’jdiraszky—Krioska az á^lam. archeológia! intézet munkálataival négy halmot tárt fel, e sorok írója 1950-ben ötöt icuta.tott át. A királyhelmeci halmok hamvasztásos sírokat tartalmaznak. Alaprajzuk több nyire körformájú 8—14 m átmérővel 40—175 cm magasággal. 1949-ben a ku tatók 66 halmot számoltak meg. melyek az Erős keleti oldalán észak-déli irány ban húzódnak és négy csoportot alkot nak. 1950 őszén az Erős szentesi oldalán öt halmot állapítottak meg egy csoport ban. Eísner J. megállapítása szerint a he’mec' halmok valószínűleg bolgár-szláv törzsek hagyatékai. Útépítés alkalmával öt halom volt ve szélyeztetve a királyhelmeci-szentesi or szágút mentén. Az ásatások eredménye megerősítette az előző kutatók eredmé nyeit. Legösszetettebb az ötödik számú halom volt, mely három hamvasztásos sírt tartalmazott. A fő sír a balom déli részében feküdt (három köböl összeállí tott sírkamráiban. A kőkamra körül volt rakva a máglyán összeszedett széndara- bokkaS. A kamrától délre volt a máglya helye a tűz által pirosra égetett homok
