Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Pásztor János: Kelet-Szlovákia őskori élete (II.)
következő vaskorban nagyon kevés ta- nyaheJyel és temetővel találkozunk. Vi- dékenkint a bronzkori lelőhelyekhez vi szonyítva 10 százalékra apadt. A tragé dia valószínűleg a történelemben már ismeretes szkitákkal függ össze. Kelet-iSzlovákia lakossága nehezen in dul úi életnek. Időszámításunk előtt a negyedik században terjed el általánosan a vas használata a fazekas koronggal együtt. Ez mintegy forradalomként hat a vidékre, ami össze van kötve az euró pai civilizációval. Vidékünket a fejlett vasporral és kereskedelemmel és a kato nai demokrácia rendszerével rendelkező kelták szállták meg. E fejlett életnek több emlékével talál kozunk vidékeinken, leginkább a kassai medencében, a Szepesságben és a keleti síkságon. Időszámításunk első évszáza da'Kan a lakosság a római kultúra hatása alatt volt, aminek bizonyítékai a szórvá nyos leietek. A szarmaták, jazygok és egyéb keleti népek a népvándorlás idején rövidebb- hosszabb ‘döre megszállták vidékünk egyes részeit. A legújabb kutatások ré vén e korból három edénnyel gyaraood- tunk a IV.—V. századból. Két edény Kis-Tárkányból származ:k. E község te rületén a Szélmalomdombon földet kitér ni e’ő munkások múzeumunknak két edényt adtak át. Valószínűleg sírból szár maznak, mivel tanyahelyeknek nyomait a helyszínen nem találtuk. Az edények tipológiailag, készítési technikájuk után időszámításunk IV.—V. századából szár maznak. A harmadik edény szintén föMmunké- latok alkalmával került napvilágra 2 m mélységből a szomotóri hegy déli lejtő jén. (13. kép.) A Kelet-Szlovákiai múzeum 1951 nya rán a bárcai avar-szláv temetőnek e?y részét tárta fel. Az avarok időszámítá sunk 566-ik évében szállták meg a Kár pát-medence síkságait és leigázták az itteni' lakosságot. Fők ép a nagy számban élő szlávokkal keveredtek össze és közös temetőkben talá'juk meg anyagi hagya tékaikat. A gazdasági iskola kertjében 6 kutató árkot tártunk fel két összekötő árokkal. Összesen 7 sírt tártak fel idő számításunk VII—Vin. századából. Legértékesebb a sorrendben negyedik lovas sír volt. Két méter mélyen a har cos felnyergelt lovával volt eltemetve. A lovas bal oldalán (déli) volt az egy élű kissé görbített vas-szablya e'Jkorhadt fatok maradványaival, végén vas baltá val. A földben megemésztett mellcsontok helyén feküdt egy bronz- és egy vascsat 21 darab különböző nagyságú bronzszíj - véggel. A térdcsontok magasságában volt egy középnagyságú agyag edény bárány koponya társaságában. A férfi csontváz tól balra feküdt a felnyergelt ló zsugorí tott, testhez húzott lábakkal, két olda lán egy-egy kengyelvassal. Baloldalán a Üma a barcai hamvasztásos temetőből i. e. 1200—1000 év körül. Népvándorláskori edény Szomotorról■ i. sz. IV—V. százada. Lovas fejedelem sírja a barccii szláv avar korból i. sz. VII—VItí. százada. Két gyermeksír a bárcai szláv-avar korból i. sz. Vll—Vili. százada. lapockacsont mögött látható volt egy na gyobb vascsat indával díszített bronz- szíjvéggel, mint a nyereg főszíjának megmaradt részei. A ló szájában masz- sziv vas-zabla volt, a koponyán és a bordák táján törékeny lószerszám díszek voltak vékony bronzlemezekből. A lovas fejjel keletre, lábbal nyugatra feküdt, a ló ellenkező irányban volt elhelyezve. (14, kép.) A többi sírok között három gyermek csontvázas sír volt edénnyel, két vaskés sel és kecskefejjel. (15. kép.) Két férfi csontvázas sír teljesen mel lékletek nélkül volt. A hetedik sír félig máglyán elhamvasztott ember maradvá nyait tartalmazta agyagedénnyel, vas-
