Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Sas Andor: Pozsony forradalmi napjai 1848-ban
Ma akadálytalanul meg lehet ismerni ezt a nagy haladó örökséget és értéket. Kiváltságos uralkodó osztálynak nem áll érdekében a március keménységét és ha tározottságát áprilisi ingatagsággá átfor málni. Nem elég azonban az egykori lel kes jelszók ismételgetése, hanem a nagy célkitűzésekért folytatott harcot meg kell érteni s annak hagyományát gyümölcsöz - tefcni. A magyar 48-as mozgalmak érdeme, hogy végső kifejlődésükben megalkuvás helyett vállalták a küzdelmet a bürokra tikus osztrák udvari önkényuralom s az önkényuralomra támaszkodó arisztokrá cia ellen. Ez a rendszer a Habsburg-mo- narchiában a különböző nemzeték dolgo zóit egyformán jobbágysorban tartotta s rerdörködését kiterjesztette a polgári né pességre is. Fogyatkozása azonban a ma gyar 48-nak, hogy nem fogott össze azok kal a népekkel, amelyeknek dolgozói egy formán megalázott helyzetben voltak a Habsburgok erőszakuralma a’a&. Nem is merte fel a forradalmi politika, hogy Met ternich bukása után is tovább folyt az általa kezdeményezett taktika: a kü’ön- bözö nemzeteknek kölcsönös sakkban tar tása egymás által, 'kijátszásuk egymás e len. A baj gyökere abban keresendő, hogy magyar oldalon nem a plebejus rétegekből, hanem a nemesség köréből kerültek ki a forradalom irányítói. Hasonló volt a helyzet a nem magyaj nemzetiségek oldalán is, ezeknek a nem zeteknek burzsoáziája és polgári értelmi sége abban a téves reményben élt, hogy fel szabadul ásra irányuló nemzeti törek véseiket annak a Bécsnek segítségével valósíthatják meg, amely a szlávokat fö lényesen kezelte és csupán eszköznek tekintette, amelyet fölhasználhat az olasz és a magyar demokratikus mozgalmak eltiprására. Kizárólag taktikából tartotta őket ígéretekkel, szép szóval mindaddig, amíg a Habsburg-urá'omra végzetessé vál ható magyar forradalom leverése megtör ténje. Akik bizakodtak Bécs ígéreteiben, azoknak a Bach-korszak szemléltető ok tatást adott, a Habsburg-ház ígéretének értékéről és a tőle várható háláról. 1848 decemberétől kezdve Pozsony la kossága a katonai és polgári hatóságok hirdetményein ismerkedik meg Kompén altábornagy és Haynau táborszernagy harisé regparancsnok rendeletéiből az ellen forradalom tevékenységével és parancs- uralmával. Haynau nemcsak katonai vo natkozású. híreket tesz közzé, hanem pénz ügyi természetüeket is, így arról, hogy az utalványoknak nevezett kényszeráréoiyam - mai bíró 'papírpénzt köteles mindenki el fogadni, hogy a Dunántúl, Sopron megyé ben egy falut, amelynek lakossága utolsó lehel etéig kitartott a forradalom védel miben, etöröl tetett a föld színéről. Bő- Sárkány ennek a száz év előtti magyar Lidicének a neve s pozsonyi főhadiszállá sáról tette 1849 június 22-én Haynau köz hírré, hogy az előző napon Bő-Sárkány fe’ gyújtása és megsemmisítése megtör tént. A katonai parancsnokságnak aláren delt városi hatóság pedig egyebek közt közhírré teszi, hogy lőpor, ólom, lőgya- ipot, puskagolyók: gyutacsok, sőt azok a katonakabátok is. amelyeket a régi oszt rák kincstári készletekből a nemzetőrség tagjainak kiadtak, beszolgáltatandők. A magisztrátus valamennyi lakos köte lességévé teszi, hogy amikor 1849 őszén a forradalom eltiprásával elkészült had sereg egy része átvonul Pozsonyon, a tisz tek számára szállást adjon, mert eddig csak a háztulajdonosokat terhelte ez a kötelezettség. 1849 szeptember 9-én Haynau táborszer nagy és hadseregparamcsnok szükségesnek' tartja kiplakátoztatni, hogy őt és hadse regét miképpen üdvözölte az olaszországi osztrák haderő nevében Radetzky tábor nagy, hogy a távoltól testvéri kézszerí- tását küldte Haynau csapatainak — „h- szén mi mind készen állottunk urunk és császárunk védelmére, s arra, hogy nagy hazánk érintetlen egységének oltalmazá sa közben akár északon, akár délen éle tünket áldozzuk". íme az olasz szabadság- mozgalomnak hóhéra ölelkezik a demokra ta magyar szabadságharcosok hóhérával. A nagy haza. melyről Radetzky beszél, egész sor nemzet közös börtönének illeti be. Az ellenforradalom véreskezü kiszolgá lóinak ez a kézdörzsölő elégedettsége ar ra figyelmeztet, hogy a forradalmi vív mányok. védelme soha nem lehet eléggé körültekintő, éber és odaadó, hogy a Hay nau-típusú próbálkozók ellen első meg mozdulásukkor kell fellépni, hogy a XX. század népi demokratikus átalakulásainak példát kell mutatni ok arra: nem ismét lődhet többé a XIX. század forradalmi megmozdulásainak keserves sémája, amelyben az egy-két évszakon át tartó és a saját biztonságukról kellően nem gon doskodó forradalmak időszakát a Kempe- nek és Haynauk által hossziú évt'zedekre megalapozott reakciós évtizedek váltot ták fel. bői, ugyanígy van a 48-as március esemé nyeivel is, nem mondhatja róluk senki, hogy készen van jelentőségük felismerésé vel, merte napok sugárzó ereje soha nem csökken s a velük foglalkozással még tá voli nemzedékek sem fognak betelni.
