Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Varga János: A káderek nevelésének jelentősége a szocializmus építésében
teszünk annak érdekében., hogy tudását tovább fejlessze mind elméleti, mind gya korlati téren. Kádereink nevelésénél fo kozottabb gondot kell fordítani arra, hogy kádereink elsajátítsák a marxizmus- leninizmus elméletét. Csak ilymódon tud juk elérni, hogy a káderek világosain tud janak tájékozódná a bel- és külpolitikai eseményekben. Sztálin elvtárs megállapí totta, hogyha el tudjuk érni azt, hogy kádereink világosan tudnak tájékozódni a bel- és külpolitikai eseményekben, ak kor bizonyosra vethetjük, hogy a feladatok 50 százalékban meg is vannak oldva. Ez annyit jelent, hogyha a káderek gyakorlati munkájuk során felismerik azokat a fon tos kérdéseket, amelyeknek megoldásával döntő módon segíthetnek a szocializmus építésében, akkor, miután van perspektí vájuk, a feladatok megoldása is köny- nyebb, mert nem ingadoznak és nem es nek szűk prakticizmusfoa. A perspektíva felismeréséhez szükség van a káderek magasfokú politikai fej lettségére. Itt fontos megállapítani, hogy kádereink sokszor elkövetik azt a hibát, hogy hol a gyakorlati munka, hol az el méleti fejlődés szükségességét becsülik le. Ezeknek a kádereknek tudatosítanánk kell magukban azt, hogy az elméletet és a gyakorlatot nem lehet egymástól elvá lasztani. Ez igazolja Sztálin elvtárs, aki azt mondja: a gyakorlat vak és céltalan, ha azt nem vezeti élenjáró elmélet, vi szont az elmélet, ha nincs szoros kapcso latban a gyakorlati munkával, meddő és terméketlen. Különösen mtmkáskáriere: nknél ta pasztalhatjuk, hogy az elkövetett h'bákat azzal próbálják takargatni, arra hivat koznak, hogy ők a munkásosztály sorai ból kerültek ki, akiknek nem volt mód juk a kellő politikai képzettség elsajátí tására. Ezekről a káderekről mondotta Zápotocky elvtárs, pártunk országos kon ferenciáján, hogy munkáskádemek vagy jobb. szakembernek kell lennie, mint a volt burzsoa káder, vagy pedig ha nem jobb szakember, akkor legalább j-obb szer vezőnek kell lennie és ha nem jobb szak ember és nem is jobb szervező, mint a volt burzsoa káder, akkor ez az ember a szocializmus építése szempontjából nem ér semmit. A kádemevelés legfontosabb eszköze a kritika és az önkritika kifejlesztése. A kritikát és önkritikát Sztálin é'vtárs a káderek bolsevik nevelése alapjának teíkimti. Csak a legszélesebb körben kifej tett kritika és önkritika tud nevelni pár tunkhoz hü káderéket. Sztálin elvtlr? megállapítja, hogy a kritika és önkritika használata nem valami átmeneti dolog, hanem egy állandó különleges módszer, bolsevik módszer a káderek nevelésében. Fontos azonban az, hogy a kritika és ön kritika fegyverét idejekorán használjuk a káderek Mb * < feltárásánál s ezzel pár huzamosan meg kell jelölni számukra a hibák kiküszöböléséhez vezető utat is. A hibák elíkenásével módot adunk arra, hogy a kádereik újaibb komolyabb hibákat kö vessenek el és teljesen 1 ezüli jenek. Egyes elvtársak még ma is félnek a kritika és önkritika fegyveréhez nyúTni. Félnek attól, hogy ez a káderek „bomlá sához“ fog vezetni. Hogy milyen káros hatással van a kritika és önkritika else- kélyesítése a káderek fejlődésére és álta lában az apparátus munkájára, arra a leg fényesebb példa nyitnai kerületi titkársá gunk esete, ahol éppen a vezető funkcio náriusok nem voltaik tudatában annak, hogy mit jelent a helyes építő kritika s ezt a módszert felcserélték az intrikával. Ennek következménye az lett, hegy az elvtársaik személyeskedés útján próbál ták egymás háta mögött kiküszöbölni a hibákat. Ez viszont azt eredményezte, hogy a titkárság 'akcióképessége a mini mumra csökkent és nem volt képes kel lóképpen irányítani a reábízott járási tit kárságokat. A kritika és önkritika ilyen helytelen értelmezésének majdnem a ke rületi káderek teljes széthullása lett az eredménye. A fe"adat tehát az, hogy a ve zető titkár, aki politikailag irányítja az apparátus munkáját, szabad teret enged jen az egészséges építő kritikának és ön kritikának. Meg kell javítani kerületeinkben. a ká derek nevelését és nem szabad előfordulni olyan esetnek, ami megtörtént egyik ke rületi titkárságunkon, amikor az új ká der megkérdezte, hogy mint és hogyan csinálja a dolgokat és akkor a vezető titkártól azt a választ kapta, „ne törődj semmivel, majd belejössz a munkába“. Feltétlenül fontos, hogy ezek az e’vtár- isak tudomásul' vegyék, hogy a káderne- velésnél mind az iparban, mind portilka: és kultűrtérem nagy szerepet játszik a munkamódszerek és a szervezési munkák ban elért tapasztafatek átadása. Felada tunk tehát az, hogy az eddiginél sokkal jobban használjuk fel ezeket a tapaszta latikat kádereink nevelésében. Egyes elvtársak azért félnek alkalmaz ni a kritikát és önkritikát, mert nem tud nak építő kritikát gyakorolni. ami abból származik, hogy rámutatnak ugyan a hiá nyosságokra, de nem mutatják meg az utat és a módszert, amellyel ezeket a hiá nyosságokat ki lehet küszöbölni. Ez a kritika hiányos és pedig azért, mert a ká dert bizonytalanságban hagyjuk és enged jük, hogy saját hibáiba fulladjon bele, hisz nem mutatunk neki utat munkája megjavításához. Ha azonban utat muta tunk, akkor a káder megerősödik, meg- edzödik, öntudatosabb lesz és tekintélye a tömegéle előtt fokozódik. Ezért a helyes kritika és önkritika a leg-onitosabb eszköze a hibák feltárásának és eltávolításának. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy ha azt akarjuk, hogy kádereink .bolsevik módszerekkel dolgozzanak, szükséges, hogy kellőképpen
