Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Varga János: A káderek nevelésének jelentősége a szocializmus építésében
kánknak. Szakmai képzettségre szükség van azért, hogy a káder a gazdasági vagy kultúrális élet, vagy közigazgatás terén valóban hozzáértéssel kezelje az ügyeket és ke lö szakértelemmel irányítsa a gond jaira bízott munkaszakaszokat. Ez a kép zettség azonban nem elég. Feltétlenül szükséges, hogy a szakmailag fejlett ká der munkáját élenjáró marx-lenini elmélet világítsa meg, hogy tájékozódni tudjon a legbonyolultabb bel- és külpolit ikai kér désekben is. Káderpolitikánk, ha azt he lyesen akarjuk végezni, a helyes káder.. kiválasztásnál kezdődik. Hogyan válasszuk ki a kádereket? El sősorban figyelembe kell venni a káderek szakmai képességeit, másodszor pol' tifcai fejlettségüket és megbízhatóságukat. Itt találkozunk a legtöbb hiányossággal je len káderpolitikánkban mind a Gsemadok terén, minid építésünk többi szakaszain. A hiányosságok már ott kezdődnek, hogy egyes funkcionáriusok a káderkeresés egyetlen formájának a poltikai iskolá zást tartják és kevés súlyt helyeznek a káderek állandó megfigyelésére és irányí tására a gyakorlati munkákban. így ká derpolitikánk edd'g csak alkalmi volt és nem volt állandó jellegű feladat, amely nek során kellőképpen ki tudták volna választani a gyakorlati munkában bevált kádereket. Természetesen, mivel funkcio náriusaink a káderkeresés munkáját nem tartották állandó jellegű feladatnak és csak alkalomszerűen végezték azt, nem is tudták kellőképpen kiértéke ni a kádere ket sem szakmai, sem politikai fejlettség és megbízhatóság szempontjából. Mit jelent az alkatomszerüség káderpolitikánkban ? Az alkalomszerüség ott mutatkozott meg, hogy pl. a Csemadok központi poli tikai iskolájának a hallgatóit járási és ke rületi szerveink a káderekkel való rögtön zött beszélgetés alapján választották ki, teljesen figyelmen kívül hagyva a helyes káderkiválasztáshoz szükséges módszere ket. így történhetett meg pl., hogy a kas sai kerületből két teulákcsemete került központi iskolánkra, akiket természete sen -kizártunk. A káderkiválasztásnak al- kalomszerüsége ezenkívül azt a veszélyt is rejti magában, hogy a funkc'onárius minden áron eleget akar tenni a központi szervek felhívásának és a káderkiválasz tást födi vagy rokoni alapon oldja meg. Az ilyen esetben lefolytatott káderbeszál- getés ennyiből áll: „Akarsz iskolába jön ni? Ha igen, akkor töltsd ki a -kérdőívet." Az ilyen funkcionáriusok súlyos vétségét követnek el népi demokráciánk és a dol gozó nép ellen, mert hazardíroznak a munkásosztály pénzével, me’yet a ká derek iskoláztatására fordítunk azért, hogy szilárd oszlopai legyenek a szocia lizmus építésének. A káderek ki választásánál megmutat kozik még egy tarthatatlan állapot, ame lyet különösen a pozsonyi kerület Csema dok funkcionáriusainál tapasztalhattunk. Ennek a kerületnek funkcionáriusai egy szerűen kijelentik azt a régen ismert és helytelen opportunista frázist, hogy nincs káder, mert, mint ahogy a funkcionárius mondja: „Hiszen megkérdeztem X embert, hogy akar-e iskolába jönni, mire azt vá laszolta, hogy majd meggondolom, vagy egyszerűen azt hegy nem." Ezzel aztán be is fejeződött a funkcionárius részéről a meggyőző munka és az esetleg iskolára alkalmas kádert nem is próbálta meg győzni álláspontja helytelenségéről és nem magyarázta meg n-ski a kádernevelés nagy jelentőségét a szocializmus építésé ben. így történhetett meg, hogy a legutolsó központi iskolánkra, egy elvtársat sem tudott adni a pozsonyi kerület, aminek következménye az lett, hogy a pozsonyi kerület lemaradt a többi kerület mögött. További hiányosság a káderek kiválasz- tásában abban mutatkozik, hogy funkcio náriusaink teljesen mellőzték a haladó ér telmiség bevonását szervezeti életünkbe. Egy-egy központi iskola alkalmával szin te „büszkén" jé"entettük ki. hogy itt „csak munkások és parasztok" vannak, ami persze helytelen volt, mert ma a? egyre jobban fejlődő kultűrosoportj aink - nál erősen érezzük a haladó értelmiség hiányát, amelynek szakmai képességeit nem tudtuk kellőképpen felhaszná ni kul túr csoportjainkban és szervezeti életünk fejlődésében. Ilyen és hasonló hibák kell, hogy fi gyelmeztetőül szolgáljanak minden Cse- madók funkcionárius számára és feltét lenül oda kell hatnunk, hogy a káderek kiválasztásában észlelt eddigi hibáikat ki küszöböljük. Nem szabad bekövetkezni még egyszer annak, hogy a Csemadok központi iskofáira olyan káderek kerül jenek, amelyek nem felelnek meg azok nak a követelményeknek, amelyéket a jö vő vezető kádereitől elvárunk. Tehát, ha jó fcáderpo'itikát akarunk folytatni, tudatosítania kell minden Cse madok funkeönáriusnak azt, hogy jő ká- dermunikát csak akkor végzünk, ha azt állandó feladatnak tekintjük. Ha a töme gek között funkcióra és vezetésre alkal mas emberekben felfedezzük, ami értékes, hibákat viszont a kritika és önkritika módszerével segítjük kiküszöbölni, feltét lenül biztos, hogy egyesületünk élére és más funkciókra olyan a kalmas embere ket tudunk állítani, akik valóban oszlo pai, irányítói és vezetői lesznek kulturá lis és politikai életünknek. Káderpolitikánk másik sarkalatos pontja azoknak a kádereknek nevelése, aki? bizonyos funkciókat töltenek be. Igen sok szor megtörténik a .gyakorlati munkában, hogy egy-egy kádert megbízunk bizonyos funkció betöltésével, de semmi tebbet nem
