Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 1. szám - A párt politikai és szervezeti munkája és a párt új alapszabályzatának tervezete. Klement Gottwald elvtárs beszámolója Csehszlovákia Kommunista Pártja országos konferenciáján
mánynak mezőgazdaságunk sokoldalú gépesítésének hosszúlejáratú tervét. Állami gépállomásaink és állami gazdaságaink előtt pedig az a feladat áll, hogy a meglévő gépállományt sokkal hasznosabban és tökéletesebben használják ki, hogy a gépeket jókarban tartsák és ne tűrjék szégyen szemre, hogy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején olyan gépek heverje nek parlagon, amelyeket már régen ki lehetett volna javítani. Sürgős megoldást kíván a takarmány kérdése is. A háziállatok száma növekszik, a takarmányalap azonban nem emelkedik. Mezőgazdasági dol gozóinknak először arról kell gondoskodniok, hogy a földeken nagyobb takarmánytermést érjenek el és ezzel bővítsék a takarmányalapot, má sodszor, hogy takarékosabban gazdálkodjanak a takarmányokkal és ki küszöböljék a tárolás és takarmányozás során előálló veszteségeket. Harmadszor pedig, javítsák a takarmányozási technikát, selejtezzék ki a kis hasznot hajtó állatokat és pótolják olyan állatokkal, melyeknek hasznossága folyvást emelkedik. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az állattenyésztés terén a fajállatnevelés és nemesítés munkája nem kielégítő. A tehénállománynak körülbelül csak 5%-át, az anyasertéseknek pedig kb. 4.5%-át ellenőrzik hasznosság szempontjából. Az állatgondozó munka lényeges kibővítésével növekszik a gazdasági állatállomány hasznossága; a tehenek átlagos tejhozama hasznossági ellenőrzés alatt kb. 52%-kai magasabb és az anyasertések átlagos ellőképessége hasznossági ellenőrzés alatt kb. 49%-kai magasabb, mint az országos átlag. Aránylag gyöngén alkalmazzák még nálunk a fejlett szovjet agrotech nika és zootechnika tapasztalatait. Főleg a gabona keresztsoros és szűk soros vetéséről, az előhántós ekével végzett szántásról, a nyári burgonya ültetésről, a rozs pótbeporzásáról, a borjak hidegneveléséről, a tehenek Malinyinova módszere szerint történő fejéséről és takarmányozásáról, faj közi keresztezéséről stb. van szó. A szovjet tapasztalatokat aránylag leg inkább az állami gazdaságok, majd az EFSz-ek, legkevésbbé pedig a ma gánszektorok használják fel. Sok olyan EFSz és állami gazdaság van, amelyek nagyszerű eredményeket érnek el a hektárhozamok emelésében és a gazdasági állatállomány hasznosságának fokozásában, azonban ezek nek az eredményeknek a népszerűsítése és elterjesztése egyáltalában nem kielégítő. Hasonlóképpen tudományunk, melynek népi demokratikus rend szerünk példátlan tevékenységi lehetőséget nyújt, nem használja ki teljes mértékben a lehetőségeket és nem segít kellőképpen szocialista nagyüzemi termelésünk fejlesztésében. Ezért az a feladat, hogy mindenképpen fejlesz- szük a tudományos és a gyakorlati, dolgozók kezdeményezését és biztosít suk, hogy szocialista mezőgazdaságunk tudományos alapokra épüljön. Újévtől kezdve bevezetjük a mezőgazdasági termékek új begyűjtési rendszerét. Az eddigi rendszer elavult és nem felel meg. A beadások meg szabásának eddigi módszere, amelynek nagysága főként a növényterme lésben évenként változott, fékezte az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok kezdeményezését. Nem segítette elő kellőképpen a hektárhozamoknak, a szarvasmarhaállomány létszámának és hasznos ságának fokozását. A beadások szétírását és megszabását nem valósítot ták meg következetesen, az irányelveket sok esetben nem tartották be és előfordult, hogy néhány földművesre teljesíthetetlen feladatokat róttak, míg másoknak sok feleslegük maradt. Nem volt szilárd mérték a beadások megszabására és a beadások szétírását a községekben gyakran a helyi viszonyok befolyásolták. Az új begyűjtési rendszer a Szovjetunió tapasztalataira és állami gaz dasági életünk szükségleteire támaszkodik. Bevezetésével megváltozik a mezőgazdasági termékbeadás tervezésének, szétírásának és a szerződé
