Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Gály Iván: A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet kérdéseiről
IV. A szocializmus és kommunizmus kö zött, amint már megállapítottuk, nincs olyan válaszfal, mint például' a feudális és kapitalista rendszer között, mivel kö zös gazdasági és politikai alapon nyugsza nak. Ez annyit jelent, hogy a szocializ musból a kommunizmusba való átmenet sem ölthet szociális forradalmi jelleget, hanem ez az átmenet elsősorban a nép gazdaság fejlődési ütemétől függ és fo kozatosnak minősíthető. Ez a fokozatos átmenet természetesen nem zárja ki a tár sadalmi élet egyes szakaszain végbeme nő ugrásszerű fejlődést, azonban nem tűzi ki célul valamely osztály hatalmának más osztállyal való helyettesítését, hanem ép pen ellenkezőleg az osztályok közti ha tárvonalak elmosódását tételezi fel s neon valósulhat meg hirtelen, egyszeri akció val. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdését először Marx és Engels vetették fel, akik tudományosan meghatározták a legalsóbb és legfelsőbb fokozat alapelemeit, de természetesen a kérdést nem világíthatták meg minden ol dalról. Üj történelmi feltételek között Le nin, majd Sztálin fejlesztette tovább ezt az elméletet. Lenin formulája: „A kom munizmus — Szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása“ — röviden, de velősen fejezi ki a kommunista társa dalom lényegét és ugyanakkor rámutat már az útra is, amely a célhoz, a kom munizmus győzelméhez vezet. Sztálin elv társ továbbfejlesztette a lenini tanítást, kidolgozva konkrét célra lelkesítő kiváló tételeit arról, hogy a kommunizmus fel építése egy országban is lehetséges, hogy a kommunizmus időszakában is, kapitalis ta támadás veszélye esetére fenn kell tartani az áramszervezetet, hogy milyen konkrét utakon valósulhat meg a kom munizmusba való átmenet és végül ki dolgozta a kommunista társadalom anya gi -technikai bázisának megteremtéséről szóló tanítását. .Sztálin elvtárs tételei az élet, a fejlő dés igazságainak feltárásán alapulnak, a Szovjetunió hatalmas ütemü fejlődése tör vényszerűségeinek marxi-lenini általáno sításából erednek. A szovjet társadalom óriási méretű gazdasági, polit kai és kul turális fejlődését, a szovjet nép hatalmas tetteit fejezték ki Sztálin elvtárs sza vai, amelyeket 1936. novemberében mon dott a Szovjetunió alkotmánytervezetéről szóló beszámolójában: „Szovjettársadal munk már elérte azt, hogy megvalósí totta alapjában a szocializmust, létrehoz ta a szocialista rendszert, vagyis megva lósította azt. amit a marxisták más szó val a kommunizmus első vagy alsó fo kának neveznek. Vagyis nálunk a kom munizmus e’sö foka, a szocializmus, alap jában már megvalósult“. Ezek a szavak nemcsak a meglévő ál lapot rögzítését jelentették, hanem jelen tőségük egyúttal abban rejlett, hogy moz gósították a. szovjet társadalmat a terme lő erők gyors növekedésére és így a kom munizmusba való átmenet biztosítására. 1939- ben, az SzK(b)P XVIII. kongresszu sán mondott beszámolójában pedig Sztálin elvtárs már konkrét feladatokat állít a szovjet nép elé, rámutatva arra, hogy bár a Szovjetunió szocialista ipara a terme lés növekedésének ütemét tekintve az el ső helyen áll a világon, feltétlenül szüksé ges a főbb kapitalista országokat túl haladni gazdasági tekintetben is. Ezzel kapcsolatban Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy a cél elérésére szükség van komoly és törhetetlen haladni akarásra és áldo zatkészségre, nagy tőkebefektetésekre a szocialista ipar minden ágazatában, ma gas termelési technikára, az ipar gyors fej lődési ütemére és főként időre. Éppen ebből a mindennél értékesebb idő iből ragadott el hosszú éveket a fasiszta támadás, a második világháború. Ezt G. M. Malenkov elvtárs a XIX. kongresszu son tartott beszámolójában így fejezte ki: „ ... a háború 8—9 esztendővel', vagyis körülbelül két ötéves terv időszakával ve tette vissza iparunkat fejlődésében“. E tény figyelembevételével még jobban kidomborodik a sztálini előrelátás lenyű gözően reális volta azokkal a szavakkal kapcsolatban, amelyeket Sztálin elvtárs 1946. február 9-én, a moszkvai sztálini választókerület dolgozóihoz intézett és amelyek konkrét tervet tűztek ki, a kom munizmusba való átmenet eszközeit, mód ját rögzítették néhány számadatban. „El kell érnünk azt, hogy iparunk évente 50 millió tonna hengerelt árút, 60 millió ton na acélt, 500 millió tonna szenet és 60 millió tonna nyersolajat termeljen“. V. A Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. .kongresszusa kifejezően elénk tárta azt az óriási fejlődést, amelyen a Szovjet unió eddig keresztül ment és egyúttal egészen érzékelhetően tudatosította a bé ketábor minden tagjában azt, hogy a kommunizmus építése nem távoli ködös homályba vesző szép terv, hanem maga az élet, a szovjet emberek mindennapi munkája, hősi harca, élete. Csak néhány szám ennek igazolására a gazdag jelent és jövőt jelentő számok hosszú sorából, amelyeket a kongresszusi beszámolók elénk tártak. A terv szerint a szovjet ipar 1952-ben az 1940-es évhez viszonyítva kö rülbelül 2.7-szer annyi termelési eszközt gyárt, 25 millió tonna nyersvasat, vagyis körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940- ben, 27 millió tonna hengere’tárut — az 1940 évinek több mint kétszeresét, 500 millió tonna szenet, 80 százalékkal többet, mint 1940-ben, 35 millió tonna acélt, vagyis 90 százalékkal többet, mint 1940-ben, 47 mi'lió, tonna ásványolajat, vagyis 50 százalékkal többet, m'nt 1940- ben, 117 milliárd kilowattóra villamosener-