Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Gály Iván: A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet kérdéseiről
giát, ami az 1940. évi kitermelés 2,4-sze- resét teszi ki stb. Ami pedig- a fejlődési ütemet illeti: a háború előtt a nyersvastermelésfoen 8, a hengerelt áru termelésben 12, az acélgyár tásban 9, az olajtermelésben 10, a szénki termelésben 6, a villanyenergia termelés ben 9 évre volt szükség, hogy a Szovjet unió olyan termelési növekedést elérjen, mint amilyent három év alatt, 1949-től 1951-ig elért. Ez a néhány adat, amely még nem fe jezi ki a Szovjetunió minden téren vég bemenő hatalmas fejlődését, mégis meg győzően és szemléltetően mutatja, hogy a Szovjetunióban nines messze a kommu nizmus kora. És ezt bizonyítja az is, hogy Sztálin elvtárs a XIX. kongresszus előtt megjelent, új távlatokat feltáró, a marx- lendnizmust jelentős mértékben tovább fej lesztő, kincset jelentő „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban“ című munkájában, még mélyebben és kon krétebben, még eszközt, utat és cél t-mu- tatóbban fejti ki a kommunizmusba való átmenet alapvető feltételeit, amelyeknek „teljesítése után lehet majd áttérni a ,,mindenkitől képességei szerint, minden kinek munkája szerint“ szocialista formu láról a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint“ kom munista formulára“. VI. „Először is tartósan biztosítani kell... az egész társadalmi termelés szakadatlan nö vekedését — elsősorban növelve a terme lési eszközök termelését“ — így szól a Sztálin elvtárs által megfogalmazott első alapvető előfeltétel. Vizsgáljuk meg ezt a tételt a Szovjet unió ipari termelésének tükrében. A Szov jetunió ipara az 1940-es évet 100 száza léknak véve 1948-ban 118 százalékra nö vekedett, (itt kell tekintetbe venni azt, hogy a háború, ahogy említettük, majd nem két Ötéves tervvel vetette vissza az ipar fejlődését), 1949-ben elérte a 141 szá zalékot, 1950-ben a 173 százalékot, 1951- ben a 202 százalékot és 1952-ben, a terv szerint el kellett érnie a 223 százalékot. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy évről évre hatalmas mértékben nö vekszik a Szovjetunió ipari alapja, úgy hogy 1 százalékos emelkedés 1952-ben ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb fejlődést jelent, mint például egy százalék 1949-ben. Az előbbi számadatokból világos az, hogy a Szovjetunió ipara 1962-ben 2.3-szer annyi terméket gyártott mint 1940-ben. A sztálini tétel útmutatását követi ugyanakkor a Szovjetunió abban is, hogy az egész ipar növekedési üteméhez ha sonlítva a következőképpen fejlődik a ter melési eszközök gyártása, ha az 1940-es évi termelést 100 százalékos alapul vesz- szük: 1948-ban 130 százalék, 1949-ben 163 százalék, 1950-ben eléri a 205 százalé kot, 1951-ben a 239 százalékot és a terv i szerint 1952-ben el kellett érnie a 267 szá zalékot. Vagyis leszögezhetjük azt, hogy a Szovjetunió lényegesen gyorsabb ütem ben fejleszti a termelési eszközök gyár tását, amelyek az ipar alapját képezik és ugyanakkor a fő gazdasági alapfeladatot, a kommunizmusba való átmenet biztosítá sánál Ez a vonal a Szovjetunió ipará nak ' kiépítésében végighúzódik különben az iparosítás éveitől kezdve és helyességét tükrözik vissza‘az ötöd k ötéves terv irány elvei is, amelyek ragyogó bizonyítékát nyújtják annak, hogy éppen lemnek az irányvonalnak következetes teljesítése te szi lehetővé aizt, hogy az 1951—1955-ig terjedő időszakban évenkint a termelési eszközök 13 százalékos növekedési üteme mellett a fogyasztási c'kkek gyártása 11 százalékkal emelkedjék. Ez tette ugyan akkor lehetővé azt is, hogy a háború után 2.9-szeresére növekedett a kereskedelem áruforgalma és hogy a szovjet állam ha talmas lépéseket tett eddig is a társada lom szüntelenül növekvő anyagi és kultu rális szükségletei maximális kielégíté sének biztosítása terén. Az ötödik ötéves terv nagy lépést je lent a kommunizmus megvalósítása felé. Csak néhány adatot kell újra megvizs gálnunk és ez a tény világosan kidombo rodik előttünk. Az ipari össztermelés 1955-ben az 1950-es évhez viszonyítva kb. 70 százalékkal emelkedik és így eléri az 1940- es év színvonalának háromszorosát. Itt is a fő hangsúly a termelő eszközök termelésén nyugszik, amelyeknek gyártása 5 év alatt kb. 80 százalékkal emelkedik, így példáid a hengereltáru termelés öt év alatti növekedése többet fog kitenni, mint az egész 1940-es évi termelés, a vil lamosenergia termelés 1950-hez viszonyít va kb. 80% -kai növekszik, az ásvány olaj termelés 5 év alatt mintegy 85 szá zalékkal, úgyhogy ezen a szakaszon — csak az utóbbi három óv termelési üte mét véve alapul — három év mulya a Szovjetunió teljesítheti a Sztál'n elv társ által kitűzött célt, a 60 millió tonnát. A széntermelés kb. 43 százalékos növe kedést mutat majd fel, a gépgyártás 5 év alatt hozzávetőlegesen kétszeresé re, az. olajipari berendezések termelése 5.2-szeresére növekszik, stb. A társadalmi termelés keretén belül hatalmas fejlődésen ment át a Szovjetunió mezőgazdasága is. A gazdasági növények vetésterülete 1952-ben 5.3 millió hek tárral volt nagyobb a háború előtti szín vonalnál, ami az 1913. évi vetésterület 1.4-szeresét jelenti. Az ipari növények és zöldségfélék vetésterülete meghaladja az 1913-as színvonal 2.4-szeresét, a takar mánynövényeké pedig több mint 11-szere sét. Az 1952. évi gabonatermés ugyan akkor elérte a 8 milliárd pudot, a bú za termelése pedig 1940-hez viszonyítva 48 százalékkal növekedett, így tehát, ahogy azt Malenkov elvtárs az SzKP XIX. kongresszusán hangsúlyozta: f,... végérvényesen és visszavonhatatla-
