Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Gály Iván: A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet kérdéseiről
A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet kérdéseiről i. J, V. Sztálin elvtárs „Az októberi for radalom nemzetközi jellege“ című nagy- jelentőségű cikkében, amelyet a forra dalom 10. évfordulója alkalmából írt, sztálini egyszerűséggel és mélységgel tár ta fel a Nagy Október nemzetközi jelen tőségét, kihangsúlyozva az elvi különbsé get közte és az előző forradalmak között _ eltekintve a Párizsi Kommüntöl, amely „a proletariátus első, dicsőséges, de mé gis sikertelen kísérlete volt arra, hogy a történelmet a kapitalizmus ellen for dítsa“, rámutatva arra,, hogy a Nagy Október előtti forradalmak során csak a kizsákmányolok egyes csoportjai válta koztak, míg 1917 októberében olyan for radalom győzött, amelynek cé ja a ki zsákmányolás megszüntetése, a proletár- diktatúra létrehozása, az új osztályné kü- hi, szocialista társadalom megszervezé se volt. „ . .. az Októberi forradalom új korszakot nyitott meg, a proletár forra dalmak korszakát, az imperializmus or szágaiban“. Az Októberi Forradalom közvetlen ered ményeként új, szocialista típusú állam lé tesült, a szovjetek állama, amely meg ái akulása pillanatától kezdve óriási lel kesítő, forradalmasító hatást gyakorolt az egész világ proletariátusára, amely látta, hogy át tudja venni a hatalmat, meg tudja azt tartani és fel tudja építeni a szocializmust egy országban, akkor is, ha a kapitalista környezet megmarad. A kapitalistáik szemében úgy tűnt fel, hogy ezerszer fokozott mértékben újra „kísér tet járj a be Európát — a kommunizmus kísérlete“, hegy' a Kommunista Kiált vány szavaival éljünk, de azzal a különb séggel, hogy ez a „kisértet“ nemcsak Eu rópában hódít, lengeti gyözede’mes vörös lobogóit, hanem forradalmi tanításának hatalmas, meggyőző erejű igazolása, — a Nagy Oki 1 béri Szocialista Forradalom — kinyitja a gyarmati, féigyarmati és függő országok elnyomott, kizsákmányolt dolgozóinak szemét is és példája olajat jelent a nemzeti, felszabadító forradalmak tüzére. Mi, a magyar és szlovák tanácsköztár saságok megalakulásának, létezésének és tevékenységének tükrében láthattuk, hogy m'lyen óriási hatást gyakorolt az Októ beri Forradalom a szlovák és magyar munkásosztály forradalmi lendületének ki alakítására. A magyar és szlovák szovje tek hata' mának az egyesült imper'aMzmus általi leverése után pedig a burzsoá Cseh szlovák Köztársaságban, egészen Túszán szociáldemokrata kormányának aljas áru lásáig, az Októberi Forradalom uralkodó szelleme kétségessé tette azt, hogy ki lesz itt az úr: a munkásosztály, vagy a bur zsoázia. Nem marxista- leninista párt ve zette ekkor a forradalmasított tömege ket, hanem az opportunista szociáldemo krácia, amelynek sikerült végül is a tö megeket félrevezetnie, átjátszania a ha talmat a burzsoázia kezébe és így 25 év re eldöntenie a hatalom kérdését a bur- zsoa diktatúra javára. A Szovjetunió, a proletáríátus első győ zelmes szabad országa, az első szocia lista típusú állam — ha újra nem vesz- szük figyelembe a párizsi Kommünt — szíriként maradt a kapitalista államok tengerében. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja volt az az erő, amely ennek ellenére b ztosan vezette a szovjet á lám dolgozóit minden akadályon keresz tül a szocializmus eléréséért és biztosítá sáért folytatott ádáz, sok áldozatot köve telő küzdelemben. Ahogy Sztál'n elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán tartott beszédében hangsúlyozta, a kommunista és munkás pártok az SzK(b)P-ban a munkásosztáty rohambrigádját látták. A világ minden kizsákmányolt]a, a kapitalizmus minden harcos ellenezője csodálattal nézett a „ro hambrigád“ küzdelmére és ahol, s ah gy csak tehette, szervezetten támogatta ezt a hősi harcot, azért is, mert felismerte, hogy a Szovjetunió, mint a világ haladó erőinek é csapata, minden nemzet, min den nép jövőjéért, szabad életéért küzd. A Szovjetunió mér földes léptekkel fej lődött. Erejének, szilárdságának, egysé gének nagyszerű próbája volt a Nagy Honvédő Háború, a nác'k és a japán fa siszták feletti győzelem, amely alapvető feltétele volt a népi demokratikus, szo ba! ista típusú államok megalakul ásának és így az imperialista országok láncolata újabb, — több európai és ázsiai ország ban bekövetkezett -— megszakításának. Ezt a tényt világtörténelmi je’entőségé- ben, a világ béketáborénak szempontjából és egyben a Szovjetunió szempontjából, Sztálin elvtárs így fogalmazta meg az SzKP XIX. kongresszusán mondott be szédében: „Most, amikor Kínától és Ko reától Csehszlovákiáig és Magyarországig új ,,rohambrigádok“ jelentek meg a né pi demokratikus országok képében — most könnyebbé vált pártunk harca és vi dámabban folyik a munka“. Sztálin elvtárs szavai más szóval any- nyit* fejeznek ki, hogy a kommunizmust építő Szovjetun'ó és a szocializmust épí tő népi demokratikus országok célja közös és egyiránvban kifejtett igyekezetük — a kommunista társadalom fej ődésének két különböző fokán ugyan, de — szorosan írta Gály Iván