Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Gály Iván: A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet kérdéseiről
és szervesen összefügg és hogy a közös igyekezet meggyorsítja a végső cél eléré sét. IL A kommunista társadalmi rend felfelé ívelő fejlődést mutat. Ennek a fejlődés nek két foka van, a szocializmus és a kommunizmus. Az előbbi az alsóbb, az utóbbi a felsőbb foka a kommunista tár sadalom fejlődésének. Ezt az „első“ .al sóbb fokát szoe alizmuisnak nevezzük, amelyet Marx így határoz meg: „Ne künk itt nem olyan kommunista társa dalommal van dolgunk, amely a saját alapján kifejlődött, hanem ellenkezőleg, olyannal, amely a tőkés társadalomból most bújik ki, amely tehát minden te kintetben, gazdaságilag, erkölcsében, szel lemében, még magán viseli a régi társa dalom anyajegyét, amelynek méhéböl szár mazik". A kommunista társadalomnak ez az első foka, a szocializmus, tehát még nem tel jesen érett gazdaságilag, amikor is a társadalom fő jelszava ez: „mindenki ké pességei 'szerint, mindenkinek munkája si^int". A kommunista társadalom felsőbb fo. kát Marx így határozza meg:____A kom munista társadalom felsőbb fokán, mi után az egyének már nincsenek szol ga' ain alárendelve a munkamegosztásnak, és ezzel a szellemi és testi munka ellen téte is megszűnt; miután a munka nem csak a megélhetés eszköze, de maga lett a legfőbb éiodszükségletté; miután az egyének minden irányú fejlettségével a termelő erők is növekedtek és a kollek tív gazdaság minden forrása bővebben buzog — csak akkor lehet majd a pol gári jog szűk látóhatárát egészen átlép ni és csak akkor írhatja zászlajára a tár sadalom: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!" Ezzel a két marxi meghatározással kap csolatban azonnal I á t hat j k, hogy a kom munista társadalom mindkét fejlődési fo kának vannak egyező és vannak eltérő, különböző vonásai. Az egyező vonósok kal kapcsolatban elsősorban újra le kell szögezni azt, hogy a sziccial zmusnak és a kommunizmusnak közös alapja van, és pedig a termelés egyugyanazon módsze re, amely a termelő eszközök társadal mi tulajdonán alapul. Az alsó fokon ép úgy, mint a felső fokon a termelő esz közök a munkásosztály, a dolgozó nép ke zében vannak. Ebből kifolyólag a termelé si viszonyok összhangban állnak a terme lő erőkkel és így a termelés e’veszítette amarclrsztikuis jellegét és érvényesül a tervezés szocialista elve. Ez az elv egy- formán érvényes m'nd a szocializmus ban, mind a kommunizmusban. Ami a különbségeket illeti, ezeket így foglalhatnánk össze: 1. Gazdasági téren: a szocializmus elvével szemben a kommu nizmus jelszava érvényesül — „minden ki képességei szerint, mindenkinek szük ségletei szerint". 2. Társadalmi, politikai téren: a kom munista társadalomban már teljesen el tűnnek az osztályok, míg ezzel szemben a szocializmusban még megvannak a munkások és dolgozó parasztok baráti vi szonyban álló osztályai. Mivel megszűn nek a társadalmi különbségek — eltűnnek a politikai különbségek is. Az emberek egymás közti viszonya elveszti politikai jellegét, mivel az csak osztálytársadalom ban lehet ilyen jellegű. 3. A társadalom kultúrélete terén: a kommunizmusban eltűnnek az emberek gondolkodásából a kapitá izmus maradvá nyai és csökevényei, mivel a kommunista erkölcs elvei mélyen és szilárdan behatol nak az emberek tudatába. in. Ezek azok a lényeges különbségek, ame lyek megmagyarázzák, hogy miben tér el a szocializmustól a kommunista társa dalom, amelyet Sztálin elvtárs így jellem zett 1927-ben, „Az első amerikai mun kásdelegációval folytatott beszélgetés“ - ben: „... Ez olyan társadalom lesz: a) ahol a munka- és termelési eszközök nem lesz nek magántulajdonban, hanem társadal mi, kollektív tulajdonban lesznek; b) ahol nem lesznek osztályok és nem lesz állam- hatalom, hanem lesznek ipari és mezőgaz dasági dolgozók, akik gazdaságilag mint a dolgozók szabad szövetsége igazgatják magukat; c) a-hol a terv alapján szerve zett népgazdaság mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén a legfejlettebb tech nikán a'apui majd; ahol nem lesz ellen tét város és falu, ipar és mezőgazdaság között; e) ahol a termékeket a régi fran cia kommunisták elve szerint fogják el osztani: „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint"; f) ahol a tudománynak és a művészetnek elég gé kedvező feltételei lesznek ahhoz, hogy teljes virágzást érjen el; g) ahol az egyé niség, amelyet már nem nyom a darab kenyérért való gond és amelynek nem kell ,,a világ hatalmasaihoz" törleszked- nie, valóban szabad lesz". Sztálin elvtárs ebben a meghatározás ban a kommunista társadalom azon vo násait érinti, amelyeket a tudományos ku tatás eredményei, a szoeia izmus építése során szerzett tapasztalatok általánosí tása alapján előre meg lehet vonni. Ezért mentes ez a def nició bármily utópiszti kus fejtegetéstől és ezéit szolgáltat szi lárd alapot a kommunista társadalomról szőlő marxi-lenini tanítás továbbfej'ese tésére és gazdagítására. Ezen az alapon fejthette ki Sztálin elvtárs még sokkal részi etesebben. konkrétabban ezt a kér dést „A szocial zmus közgazdasági pro blémái a Szovjetunióban" című lángeszű müvében.
