Fáklya, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953 / 3. szám - Szántó László: Marx Károly születésének 135., halálának 70. évfordulójára
előítéletnek, amely szerint a tudomány osztályfeletti, tehát objektív jellegű s he lyébe azt az igazságot helyezte, hogy az objektív természetet és a társadalmat egyedül a legfejlettebb társadalmi szub jektum, a munkásosztály álláspontjáról lehet igazán megismerni. E tudományos megismerés következtében Marx és En gels tudatosan a munkásosztály állás pontjára helyezkedtek s ezzel megindítot ták a tudomány és a munkásosztály egye sülésének forradalmat jelentő folyamatát, melynek következtéiben a munkásosztály ellenállhatatlan társadalmi erővé vált, s a szocializmus a munkásosztály tudomá nyos gyakorlatává. A marxizmus keletkezése azután még azért is jelentett forradalmat az emberi megismerés és gyakorlat fejlődésében, mert a dialektikus materialista tudomá nyos módszerben a munkásosztály és a haladószeUemü emberiség végre olyan gondolkodás, és cselekvési módhoz jutott, amely azonos a természet és a társada lom dolgainak és jelenségeinek összefüggé- si és mozgási módjával. A természet és társadalom objektív dia'ekt kánnak a marxizmusban Vele azonos szubjektív dia lektikus gondolkodás felel meg. Az ob jektív és szubjektív dialektika azonos sága a gyakorlat és elmélet egységét ha tározza meg. S ennek következtében a marxizmus nemcsak eredője és jogos örö köse mindannak, amit az emberi elme és gyakorlat a múltban igazat, jót és szé pet alkotott, hanem magasabb fokon to vábbfejlesztője is. A marxizmus legmé lyebb lényege szerint tehát nem kész ta nítás, nem dogma, hanem folytonosan fej lődő, elmélyülő és igazabbá vá'ó megisme rés és cselekvés. Végül azért jelentett forradalmat a marxizmus keletkezése, mert a társada lomról szőlő tudományt összhangba hoz ta a materialista vüágnézettel, mert a társadalmi tudatot a társadalmi létből magyarázta meg s nem fordítva, mait azt az idealista vagy mechanikus materialis ta „társadalomtudósok“ tették. Amíg ezek a különböző korok filozófiájából, vallási elképzeléseiből, jogi törvényeiből, erköl cséből, szóval ideológiájából igyekeztek megmagyarázni a történelem eseményeit (persze, hamisan!) addig Marx volt az első társadalomtudós, aki a történelem ről olyan eszmei kétpet adott, amely hü é3 igaz kópiája volt az eredetinek. , Az anya gi élet termelési módja határozza meg általában az élet társadalmi, politikai és szellemi folyamatát. Nem az emberek tu data az, ami létüket, hanem megfordítva: társadalmi létük az, ami tudatukat meg határozza.“ A materialista történetfelfogás megal kotásával Marx az addig dívó »történet írásból“ tudományt cs!nált. A régi tör ténelmi elméletek legjobb esetben is csu pán az úgynevezett „nagyemberek“ cse lekvéseinek eszmei és akarati rugóit vizs gálták s nem kutatták azt, hogy m lyen objektív okok határozták meg ezen em berek szubjektumát, milyen objektív tör vényszerűségek uralták és határozták meg cselekvésüket és gondolkodásukat. A tö megeket, a dolgozó lakosságot csupán mint a „nagyemberek“ akaratának és esz méinek vak és tehetetlen eszközét tekrn- tetták. A marxizmus eloszlatta ezt a ki zsákmányoló osztályok teremtette illúziót s bebizonyította, hogy a történelmet első sorban a dolgozó osztályok tömegei csi nálták és cs nálják s ezen osztályok tör ténelmi tevékenységének alapját az anya gi élet termelésének objektív szükség szerűségei, törvényszerűségei alkotják. »Minden eddigi társadalom története — ta nítja Marx — (a primitív östársadalom kivételével — teszi hozzá Engels) osz- tályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, földesúr éa jobbágy, céhmester és mesterlegény, röviden elnyo mó és elnyomott, folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, majd lap pangó, majd nyílt harcot folytattak, olyan harcot, mely mindenkor az egész társa dalom foradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok együttes pusztulá sával végződött...“ A kapitalizmus ko rában az osztályíharc objektív törvénye továbbhat, de most a burzsoázia és a pro letariátus a két döntő jelentőségű osztály s a proletariátus az összes kizsákmá nyolt osztályok természetes vezére. „Va lamennyi osztály közül — tanítja Marx — amely jelenleg a burzsoáziával szemben áll, egyedül a proletariátus valóban forradal mi osztály. A többi osztályt elzülleszti és elpusztítja a nagyipar, a proletariátus el lenben a nagyipar legsajátabb terméke.“ A proletariátus osztályharca gazdasági, politikai és ideológiai fronton állandóan élesedve a szocialista forradalomban éri el tetőpontját s a proletárdiktatúrában, mint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti korszak államában, megal kotja azt a hatalmi szervet, melynek se gítségével a munkásosztály végre tudja hajtani történelmi szerepét: fel tudja épí teni a kapitalizmus romjain a kommuniz mus társadalmát. „A kapitalista és a kommunista társadalom között van az a korszak, amelyben egyik a másikká for- rasdalmilag átalakul. Ennek megfelel egy politikai átmeneti korszak, melynek ál lama nem lehet más, mint a proletariátus forradalmi diktatúrája.“ Marx életműve tehát forradalmat jelen tett a filozófiában (dialektikus materia lista módszer, logika és ismeretelmélet megalkotása), a történelem szemléletben (történelmi materialista módszer megal kotása). a politikában (az osztályharc törvényének és a proletárd ktatúra szük ségszerűségének felfedezése). De a leg mélyebb, legsokoldalúbb és legrészletek- bemenöbb forradalmat a politikai gazda ságtanban jelentette. Ezt úgy kell érteni, hogy Marx egész életét, annak minden percét a munkásosztálynak és a többi ki zsákmányolt tömegeknek szentelte, hogy
