Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - P. Szűcs Béla: HUKO-vázlatok
HUKO P. Szűcs. Béla /. Tegnap még búza érett erre, Pipacs égéit a széliben, Az útról port kevert a szél, S széna száradt a réteken. Ma földgyaluk raja dübdrg Itt, Nyomukban elsimul a barázda, S vasbeton alapokra épül Népünk jövője, boldogsága. II. Nézd, mit tud az ember, Ha látja, hogy övé a jövő! Ha izma megfeszül, Hegy eltűnik és porlik a kő. Eshet az eső, Fújhat a szél, Vihar tombolhat, Jöhet a tél. ... S hiába bömböl Az ellenséges rádió — Mégis felépül a HUKO! III. Vörös zászló teng a szélben, üj házaknak tetejében. Integet a falvak felé: Vegyél részt az építésben! Jön is már a falvak népe, Néz, csak néz a sok szép gépre, — Szovjet - gépek, milyen nagyok?! Jól dolgozik Sztálin népe. IV. Seres Pista traktoros volt, Előtte meg más cselédje, Most a HUKO-n darut kezel, S egyre szépül a jövője. — Itt épül majd a kuliúrház. Amott pedig a bölcsőde, S ott annál az akácfánál. Ott lesz majd a nagyöntőde. ügy beszélték az elvtársak, A szálláson egyik este: Traktor készül az acélból, Amit ont majd a kemence. Lesz sok traktor, kombájn, eke, Jut elég a EFSz-ekbe, Könnyebb lesz a parasztmunka, Boldogabb a falvak népe. V. Permetez az őszi eső, Vizet locsol minden felhő, Azt hiszed tán, áll a munka? Eső, hideg meggátolja? Nem napszámért dolgoznak itt. A munkásság jövőt épít, S akinek a jövő drága. Bátran lép a vízbe, sárba. VI. Ha nem érted, mi a béke, Gyere, jöjj el a HUKO-ra, S nézz a munkások szemébe Megláthatod a holnapot, Az acélos akaratot, Amely városokat épít, Békét, boldogságot készít, Amely rettentő csapással Egy korhadt világot képes összezúzni. vii: Tudod ki segített, mikor kevés volt a bér? Ki mutatott utat, amikor nem volt kenyér? Ki vezette népünk száz vészen, viharon át? Es ki védte mindig a dolgozók igazát? Gottwald és a Pártt Ma, minden csillogó gyermekszemben, anyák szerető mosolyában, a fiatal erdők csendjében, nagyolvasztók izzó keblében, szliaj folyóink habjában, bátor katonáink szívében, szövetkezeteink zöld vetésén, leányaink üdeségén és a HUKO minden tégláján, szebben ragyog, mint fényes csillám e szó: PÁRT. A Fáklya irodalmi pályázatán III. díjjat kitüntetett versciklus.
