Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Gyurcsó József: Számvetés
ked. A nagygazdáéktól követelni kell, adni nem adnak. Ekkor édesanyám is odajött. Édesapám folytatta, de már dühösen, mert gyűlölet izzott a hangjában. — Miért kell neked koszos csontot lop ni? Kitől tanultad ezt, tőlem talán vagy az anyádtól ? ... Hát azért gürcölünk mi lá tástól vakulásig ? ... Mi lesz belőled, ha így folytatod ? ... Sárdon a nád közt fogsz elpusztulni rühes kutya módjára. Ekkor már a szégyen annyira fojtoga tott, hogy a visszafojtott könnyeket nem bírtam visszatartani és egyszerre robbant ki belőlem a sírás, mint valami különösfaj ta köhögés. Rázta a szívemet, gyomromat, egész testemet és arcomat a könnyek árja mosta. És akkor, a fájdalom e megrázó pillanataiban, amikor anyám hozzám lépett és földszagú kötényével törülgette keser ves könnyeimtől maszatos gyerekarcomat, ébredtem rá arra, hogy ki az én apám, ki az én anyám. Akkor értettem meg, hogy szüleim az aratósztrájk idején miért jártak az éjtszakai órákban házról házra osonva meggyőzni a falu férfiait és asszonyait, hogy tartsanak ki követeléseik mellett. A házban akkor alig volt kenyér, a szó szo ros értelmében éheztünk... Ami ennivaló volt, azt nekem adták, szájuktól vonták meg, csakhogy ne éhezzem— míg őket, a Párt öntudatos harcosait a meggyőződés, a munkásosztály győzelmébe vetett hit táplálta. Mindezt persze csak ösztönösen éreztem, de annál határozottabban, mert eszembe jutott, hogy a győzelmes sztrájk után, a nagygazdák is összefogtak és nem akarták szüléimét az aratómunkálatokhoz felvenni. Ez egy-két napig tartott és a helyzet egy szeriben megfordult, a falu kisparasztjai jártak hozzánk és mindegyik hozott vala mit, kenyeret, tojást... szalonnát. Volt en nivaló roskadásig. Az éjjeli órákban suttog tak és káromkodtak apámékkal a kispa- rasztok ... míg végre a tárgyalások ered ménnyel jártak és egy hajnalon Kovács kö zépgazda dacolva a nagygazdákkal megál lapodott szüleimmel, hogy nála fognak aratni. És mintha apám megérezte volna, hogy a csont helyében az eseményeken rágódom, hirtelen felállt és én könnytől csillogó szem mel néztem fel. rá büszkén és szeretettel, miközben kissé hátradőltem és édesanyám ra támaszkodtam. így álltam apám és anyám között pár percig önfeledten és bol dogan, aztán lassan apám hatalmas, kér ges keze felé nyúltam és szigorú, harcos tekintetét követtem. — Látod fiam —- mondta az apám hig gadtan a határ felé mutatva, miközben szabad kezével hatalmas, lendületes félkört írt le — mindez egyszer a mienk lesz. A miénk, akik dolgozunk a földeken. Nem lesz többé sem nagygazda, sem végrehajtó. Közösen fogunk gazdálkodni, olyan szaba dok, erősek és legyözhetetlenek leszünk, mint a Szovjetunióban a szovjet emberek. Számvetés Gyurcsó József T'alán tizenhárom éves voltam akkor s nagyon éhes. Ingem-gatyám rojtja-széle lobogott a nyári szélbe. Cipőm talpát ott hajtottam előttem a sűrű porban. Csikorgóit a járom nagyon. Ment az ökör s én, a barom egy megígért rend ruháért nyűttem testem a kulákért, kukoricaföldön, réten, szőlőhegyen, rozsvetésben, kévehányó vasvillával álltam sort az uzsorával tépték belőlem a kincset. Rakták, jakták a bilincset, rácsot lelkem ablakára szabadságom hajnalára...--------------------------- lassan megértem kaszára. Nagyobb hasznú uzsorára. Vágtam rendet sorba járva taposómalom módjára. Dús termésű gazdag réten, hullt a könnyem, verítékem. Éltem semmi számításból, sem kenyérből, sem kalácsból, nem szegett karéjt a késem. Pedig kalász hány vetésen aranysárga szemre érett. Mi csak szórtunk verítéket, Es a végén rossz vékába mérték bérünk, vagy kosárba, vigyázva, hogy pár kilónyi sikerüljön visszafolyni. Búzaföldön búza érett. Hogy-hogy mégis ocsú végett állt a zsákos sereg sorba? Hja ez így volt, sárba-porba gázolt a nép iélen-nyáron, ocsubéres rongy napszámon. Álltam sort hány gyári porta, kapujánál fűlt sorokba száz magammal, hült reménnyel, s fogcsikorgató kenyérrel tömve követelő számat, csillapítva éhet s vágyat, nehogy hangosabban szóljak, ára volt a hangos szónak. Ara volt, úgy mondták „bére" hosszabb, rövidebb időre
