Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Irodalmi pályázatunk eredményei
Irodalmi páli/ázatunk . A Fáklya megjelenése óta legfontosabb feladataink közé tartozik, új emberek, új tehetségek fölkutatása.. E feladat végrehajtása érdekében Ir tuk ki tavaly szeptemberben a „Fáklya“ első irodalmi pályázatát. Ma örömmel ál lapíthatjuk meg, hogy a pályázat megmoz gatta Csehszlovákia minden táján élő kul- türtársainkat. A pályázat megmutatta, hogy népi demokráciánk nemcsak a mun ka területén nevel élenjáró dolgozókat, hanem tollat ad a fiatalok és öregek ke zébe, hogy épülő új rendünkről, a szocia lista haza szeretetéröl, gazdagon kitáru ló életünk lehetőségeiről, építő törekvé seinkről és békeharcunkról versben és pró zában egyaránt valljanak fiatalos hittel és lendülettel. A fiatalok jól látják a földműves szö vetkezetek, a szocialista építkezések je lentőségét és sok versük foglalkozik béke harcunk kérdésével. Látják a Párt veze tő szerepét, az ötéves terv fontosságát és komoly politikai, társadalmi problémákat feszeeetnek. Az idősebb jelentkezők inkább a sötét és keserves múltra tekintenek visz- sza, a szegénység és megaláztatás, a ki zsákmányolás emlékeit idézik. Úgyszólván valamennyi visszaemlékezésnek az a célja, hogy ezt a komor és átokverte múltat szembeállítsák napjaink derűjével, épülő új életünk örömeivel és bőségével. A kéziratok még egy örvendetes tény ről tanúskodnak: A jelentkezők java mun kás vagy paraszt, ezzel is bizonyítva, hogy a dolgozó nép kimeríthetetlen kincsesbá nya, olyan elevenen buzgó forrás, amely bőven fogja táplálni Induló irodalmi éle tünket és erős támasza lesz fejlődő szocia lista kultúránknak. Az ilyen, örvendetes pozitívumok mel lett azonban nem hallgathatjuk el a hibá kat — ugyancsak a pályázat tanulsága ként. A beérkezett pályaművek búinak leg többje gyakran még nem látja tisztán az eszmei célokat és nem ismeri a gyakor lat útját. Mindebben, az eszmei célok tisz tázásában és a mesterség eszközeinek el sajátításában csak akkor lehetünk segít ségükre, ha az írást, komoly feladatnak, hivatásnak fogják tartani. Elbeszélőink témáikal az eleven, lüktető életbe nyúl nak, az eredmény azonban nem tükrözi kellően a mi százrétü életünk valóságait. Az elbeszélések írói a sematizmusnak abba az általános hibájába esnek, hogy alakjai kat csak egy-két odavetett általános vonással jellemzik. A versírók legtöbbje «pedig jelszavas szóla mokkal jelzi a tartalmat, nem gondolva arra, hogy csak a szocializmust építő ember élménye, az életet híven visszatük rözte tő érzések és gondolatok adják a szo cialista verset. Induló költőinknek és el beszélőinknek meg kell tanulniok nem „új ságírónyelven“ verselni és beszélni, kerül ni az élet valóságának rossz, naturaiisz- tikus lemásolását. Ezeket a veszélyeket íróink és költőink úgy kerülhetik el, ha jobban elmélyednek munkájukba, s megtanulják a felületes ábrázolás helyett a belső mozgatóerőket és erőforrásokat megmutatni. A bírálóbizottság úgy döntött, hogy az elbeszélésre kitűzött pályadíjak első diját nem adja ki. A második 3000 koronás díj jal Vadovi cs József kidtűrtársat részesí tette „Egy darab csont“ című novellájáért. A III. dijat, 2000 koronát, Nagy Sándor nak ítélte oda „Levél“ című elbeszélé séért. További hat díjjal, egyenként 1000 koronával, az alábbi müveket jutalmazta: Nagy Irén: „Főpróba“, Pszota Irén: „Keserű kenyér”, Plékner István „Találko zás“ továbbá Lebeda József: „Uj öntés“ „Vihar“ és „Kézcsók“ című müveket. (Az utóbbi két elbeszélés szerzője a jeligés levélben elfelejtete nevét jelezni s ezért utólagos értesítést kérünk tőlük) A verspályázat sajnálatosan nem hozott figyelemreméltó új jelentkezőket, holott több mint ötven kultúrtárs küldött be verseket. A díjazott költők nevei már ismeretesek dolgozóink előtt. A bírálóbi zottság egyöntetű véleménye alapján Gyurcsó István nyerte el a pályázat L 3000 koronás díját, „Számvetés“ című el beszélő költeményéért a IL díjat, 2000 ko ronát Dénes Györgynek, „Három év“ cí mű és egyéb verseiért, a Hl. dijat, 1000 koronát pedig Szűcs Bélának ítélte oda a bíráló bizottság HUKO című versciklu sáért. Dicséretet kaptak a „Munkások“, „A 72 éves Sztálin“, „Jelen és jövő“, „Könyvet láttam", „Jókedvű aratás“, „Valóravált á:lom“, „Tarló-hántás“, „Szabadságvárás“ című versek szerzői. A csasztuska-pályázatra alig érkezett pályamű s a bizottságnak nem állott mód jában a díjakat kiosztani. Buzdításul azon ban egyenként 1000—1000 koronás díjjal juta’mazta Dénes György „Almos Jancsi“ és Süttő Imre „Szabotál a kulák“ című csasztuskáit. A Fáklya szerkesztőségének pályaműbíráló bizottsága.
