Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 1. szám - Dénes György: Kunyhók helyén munkáslakások
együttműködés politikáját az egyenlőség elve alap ján minden békeszerető országgal. A nagy kínai ta pasztalatok hatása világosan felismerhető az indiai kommunisták e programmján. Az a tény, hogy a „klasszikus“ gyarmatosító im perialista hatalmak mint Anglia, Franciaország, Hollandia stb. örökébe az Amerikai Egyesült Álla mok lépnek — csak annyiban változtat a helyzeten, hogy most az amerikai millárdosok akarják még kö nyörtelenebb űl lefölözni a hasznot a gyarmati orszá gok gazdaságából, gumijából, olajából, cinjéből stb. A világ elnyomott népei azonban tanultak. Ta nultak a Nagy Októberi Forradalomból, a kínai győ zelmes forradalomból és tudnak a hatalmas Szovjet unió politikai rendszeréről. A Szovjetunióban nem létezik faj, vagy vallás szerinti megkülönböztetés, ott ilyen megkülönböztetés terjesztése bűntettnek számít. Az Amerikai Egyesült Államok és a Brit birodalom színesbőrű népei ellen elkövetett borzal mas kegyetlenségek óriási hatással vannak az embe riség színesbőrű nemzeteinek többségére. E színes- bőrűek milliói megalkotják nézetüket a „demokrá- ciá’-ról és „emberi jogok”-ról szőlő vitákról, akkor, amikor tudják, érzik és látják, hogy épen az a kis csoport fehér imperialista fosztja meg őket emberi jogaiktól, amelynek tele van a szája „civilizációval’’ és „szabadsággal“. Nagyon világosan látják a gyarmati népek, a kö zépázsiai volt cári gyarmatok a mai szovjetköztársa ságok népeinek örömteli életét és óriási előrehaladá sát. Ez a tény keserű összehasonlításra ad alkalmat. De egyúttal a jövendő haladásnak és sikeres, győ zelmes harcoknak lángoló reményét és hitét gyújtja fel bennük. Reményt és bizonyosságot, hogy kivétel nélkül bármely gyarmat elérheti a Szovjet köztársa ságok magas kulturális és életszínvonalát, ha ledob ja imperialista jármát és a gyarmati dolgozó nép ha zája urává válik. A béketábor összefog a háborús uzzitók ellen B. Jetimov rajza Kunyhók helyén m u n kési a késők írta Dénes György Üres telek volt, kóró zizzent gyepe fölött a lassú szélben, körötte viskó-had szorongott meghunyászkodva bölcsen, szépen. Mint dereshajú bús öregek, úgy álltak a télben aszottan, fázón, szomorúan, esetten, borongva, verve, elhagyottan. Vihar kapott beléjük, tűrték, vacogott a sok rongyos ablak, félénken bújtak össze télen s csak nyáron voltak hangosabbak. Kiborult akkor minden rongyos lakója vézna. sápadt arccal, melengették fonnyadt testüket s csókolóztak a sugarakkal... Eltűnt a telek viskóival, mint szörnyű emlék, lázas álom, pirosbóbitás hajnal ragyog sok nyugalmas munkáslakáson. Száz ablaka villog a fényben, mintha száz szemmel nézne széjjel s hirdetné büszke öntudattal: ég a hajnal, pusztul az éjjel. Szalad az árnyék: nyomor ágya, inai a gond, a gyáva nyúl és nem virít penész virága mikor az ősznek köde hűli. Jólöltözött dolgozók mennek dűdőlgatva az utca hosszán a gyárak felé iövöiük felé s mosolyognak, urak a portán. Mosolyuk körül fogja békén e várost és e dús országot s a jövő felé mutat öklük, jelezve már a szebb világot. S e házak 'alól, ha kiborul hangos kedvvel a gyereksereg, felgyűl az utca tavasz-arca, mint kéklő, hajnali tengerek.
