Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Bátky László: Fő feladataink az EFSz-ek gazdálkodásának megszilárdítása terén
s e szövetkezetek tagjai felismerték s hi bák és hiányosságok okait és felismerték azt is, hogy ezek az okok bennük, a szö vetkezethez való viszonyukban és mun kájukban vannak. A múlt évi tapasztalatok legfőbb eredménye: a tagók öntudatosodása Nem azért soroltam fel cikkem elején szövetkezeti mozgalmunk gyenge pontjait, mintha szövetkezeti mozgalmunkat nem az eredmények, hanem a hibák és hiányos ságok jellemeznék, mert hiszen ez egyál talán nem áll, mivel a hibák és hiányossá gok mellett döntő jelentőséggel bírnak a jó eredmények, hanem azért, mert a szö vetkezetek megszilárdításának az alapfel tétele az eddigi hibák és hiányosságok kiküszöbölése. Másrészt pedig azért, hogy a néhány gyengén működő szövetkezet: fossz eredményeit előidéző okokra éles fényt vetnek a jól működő szövetkezetiek jó eredményei. Az a tény hogy az egyik szövetkezet eredménytelenül zárta le az évet, a másik pedig komoly összegeket fizetett ki az évi zárszámadásnál tagjai nak osztalék címén, bebizonyította a reak ciós propaganda állításának ellenkezőjét, amely azt híresztelte, hogy a tagok az év közben kifizetett előlegeken kívül semmi más jutalmazásban nem részesülnek, más részt bebizonyította azt is, hogy az egyes szövetkezetek rossz eredményesnek nem a szövetkezeti gazdálkodás volt az előidé zője, — mint ahogy azt a kulákok híresz- telték, — hanem a tagok nemtörődöm rossz munkája. A magasabb típusú szövetkezetek több ségében a múlt esztendő jó eredményekkel zárult. Habár több szövetkezetben nem ér ték el a tervezett jövedelmet, mégis az esztendőt jó eredménnyekel, haszonal zár ták. Az évi elszámolásnál, amikor elkészí tették az évi mérleget, a szövetkezet tisz ta jövedelméből kiegészítették az egyes alapokat és a fennmaradó összeget a le dolgozott munkaegységek számának ará nyában szétosztották a tagok között, az egyes jól dolgozó tagok között nagyon ko moly összegek kerültek kiosztásra. Ezek ben a szövetkezetekben egyáltalán nem volt ritkaság az olyan tag, akinek évi jövedel me meghaladta a százezer koronát. Persze, ezek kimagasló eredmények vol tak, amelyeket nem lehet általánosnak tekinteni, de nagyon is figyelemreméltók azért, mert ezeken az eredményeken le mérhetjük a szövetkezeti gazdálkodás ed digi fejlődését. Éppen ezek a százezer ko ronán felüli jövedelmek bizonyították be a szövetkezeti gazdálkodás adta óriási le hetőségeket, mert hiszen egy-két évvel ezelőtt, 1949-ben, de még 1950-ben is száz ezer korona évi jövedelmet elérő szövet kezeti tagról beszélni rózsás álamnak, szinte nevetségesnek tűnt fel. Akkor, 1950-ben ugyanilyen kimagasló eredmény nek számított a 40—50.000 koronás évi jövedelem, ami viszont 1951-ben már át lagos jövedelemnek felel meg. Ennek eredményed megmutatkoztak már a szövetkezetek közgyűlésein is. A közgyűlések merőben más képet mu tattak, mint az eddigiek. Azelőtt a szövetkezeti tag- vagy közgyűlé sen a tagság ráhagyott mindent a vezető ségre. Ügy gondolták, azért van a veze tőség, hogy mindent elintézzen és hogy mindenért feleljen. A tagok nem éreztek felelősséget a szövetkezet gazdálkodásá ért. Nem így történt az idei közgyűlése ken. Sok helyen, különösen ahol nem érték el a tervezett jövedelmet, viharos gyűlé sek voltak. A tagok nemcsak a vezetősé get hibáztatták ős bírálták a sikertelen ségekért, hanem egymást és önmagukat is. Éles és konkrét felszólalások hangzottak el, hogy az egyes tervezett feladatokat miért nem érték el. Fejtegették azt a kér dést, hogy ha az egyik szövetkezet ki tud ja fizetni a munkaegységek tervezett ér tékét, miért kell a másik szövetkezetben megelégedni az évközben kifizetett elő legekkel. Azokban a szövetkezetekben pe dig, amelyekben jó eredményekkel zárták le a múlt évet és ki tudták fizetni a mun kaegységek tervezett értékét, a tagok rá ébredtek arra, hogy hiszen az ő munká juktól függ, hogy az évet milyen eredmé nyekkel zárják. Ha tehát összefoglaljuk a szövetkezeti mozgalom, a szövetkezeti gazdálkodás múlt évi eredményeit, mint legjelentősebb eredményt könyvelhetjük ei, hogy a szö vetkezetek tagijai öntudatra ébredtek, tu datára ébredtek annak, hogy a szövetke zetben nem az államnak gazdálkodnak, a szövetkezetben nem mint alkalmazottak dolgoznak, hanem sajátjukon és sajátma- guknak gazdálkodnak. Az EFSz-ek új gazdálkodási szabályzata A szövetkezeti gazdálkodás megszilár dításának fontos feltétele a munkafegye lem megszilárdítása, különösen az, hogy a szövetkezet tagjai szakítsanak felemás életükkel, azzal, ami még sok szövetkezet ben előfordult, hogy a tagok még mindig jelentős földterületet és állatállományt tartottak háztáji gazdálkodásukban, ami idejük nagyrészét lekötötte s így elvonta őket a szövetkzeti munkától. Szövetkezeti gazdálkodásunk szempont jából e fontos kérdés végleges rendezésé re a különböző típusú szövetkezeteknek új gazdálkodási szabályzatra volt szüksége, amelyben eddigi eredményeikből és tapasz talataikból kiindulva lefektetik szövetke zetük fejlődésének további feltételeit. Ilyen új gazdálkodási szabályzatot elsőnek a ibúcsi III. típusú EFSz dolgozott ki és fogadott el, és benne pontról -pontra le fektették, hogy mik azok a feltételék,
