Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Sas Andor: Gogoly 1809-1852
söbbség ilyen magasztnlása a jámbor szerző földi boldogulását bizonyára jól be biztosítja. A közönség mindig hajlandó megbocsátaná egy írónak valamely kevéssé sikerült könyvét, de soha nem bocsát meg olyat, amely romboló hatású. Bj elinszkij a Revizor és a Holt lelkek szerzőjét szem beállítja az 1847-es év Gogoljával s az utóbbit lelki betegnek tartja. Bjelinszkij levele megírásakor mint tüdőbeteg kül földön, Saízbrunnban tartózkodott, a cím zett, Gogol, ugyancsak távol volt Orosz országtól s így a levél megírása közben nem kellett tekintettel lennie cenzurás es hetőségekre, nem kellett attól tartania, hogy valami Spekin — ez a Revizorban a hírhedt ievélellenörző és levelek iránt ér deklődő postamester — felbontja aiz írást és tartalmát kötelességszerüen föladja. 1846-ban egyik tanulmányában Bjelinszkij leszögezte, hogy Gogol müveiben az orosz mindennapi élet világához ragaszkodik. S ez az, ami az idegen olvasókat megra gadja, mert a költőn át megismeri azt a társadalmat és országot, amelynek fia a költő. A halhatatlan Gogol művészete nem az ékesgetés, a szépítés, hanem a hamisítat lan valóság visszaadása típusokban, vagyis sűrített formában. Múzsája nem színpa dias kosztümökben jelenik meg és nem az urak keveréknyelvét beszéli, kiküszöböli az udvari, a szentimentális, a külsőleg ro mantikus és pózoló divatköltészetet, nem tűr álarcos játékot a toll kezelésében. Bjel inszkij tájékoztat bennünket ar ról, hogy mit jelent Gogol az orosz társa dalmi fejlődés és az orosz irodalom számá ra. Hogy a magyar irodalom számára és a magyar társadalmi fejlődésben mi a je lentősége, arról egy XIX. századbeli nagy magyar kritikus, Bjelinszkij és Gogol fia talabb kortársa, Gyulai Pál tájékoztat. 1862-ben, Turgenyev egyik regényéről írott bírálatában Gyulai örömének ad ki fejezést azon, hogy a fordítók kezdenek érdeklődni az orosz irodalom iránt. Egy évtizeddel azelőtt a magyar írók és olva sók még alig tudtak valamit a kitűnő köl tőkkel dicsekvő orosz literatúráről. „Pus kin. Lermontov, Gogol, Szollogub, Turge nyev — írja Gyulai — a legműveltebb nemzetek figyelmét is megérdemlik.“ E megállapítás után keresi a rokonvonásokat a magyar és az orosz irodalom között. Az oroszoknak a felsőbb körök franciás mű veltségével. a magyaroknak pedig a leg műveltebb körök németességével kellett megküzdeniök. Gyulai, aki a. fcrradalom- el lenes Kemény Zsigmortd és az ellenforra dalmi erőkkel kiegyezést kereső Deák Ferenc oldalán dolgozott, óvatosan fejezi ki magát anpak a középnemesi rétegnek nyelvén és politikai törekvéseihez igazod va, amely réteg a polgári demokrácia tö rekvéseit — bár sikertelenül — megpró bálta társadalmi harcok jelszavává tenni. Nem beszél Gyulai realizmusról, sem ki mondott népiessógröl, hanem csak arról, hogy az oroszoknál néhány évtized óta nemzetibbé vált a költészet, s Magyaror szágon hasonló körülmények között küz dött ki magának az irodalomban létjogot a nép — nemzeti elem. Megállapítja, hogy „a politikai és társadalmi viszonyokká! való elégedetlenséget épúgy megérezhetni az. orosz költőn, mint a magyaron, osak- hogy az orosz költészetben több a melan- kólia és az epés humor.“ Azt nem mond ja meg Gyulai, hogy a földtehermemterí téssel földnélkülivé vált, vagy súlyos pénz- terhet viselő volt jobbágyok elégedetlen ségéről van-e sző, vagy pedig a politikai tevékenységből és jogokból az abszolutiz mus által kizárt középnemesség elégedet lenségét érti-e. Magyar nyelven az első Gogol-fordítás 1853-ban a Szépirodalmi Lapok című he tenként kétszer megjelenő folyóiratban tűnt fel. A folyóiratot Pák Albert szer kesztette, Petőfi hű és bizalmas barátja még a soproni katonáskodás idejéből és később debreceni tartózkodásának nyomo rúságos napjaiban. A társszerkesztő Gyulai Pál, Petőfi sógora volt. Érdekes jelenség, hogy az orosz irodalom első ma gyar fordítói egykori forradalmi katonák, mint Sükey Károly, Perozel Mór tábornok segédtisztje 1848 őszén a dunántúli hadjá ratban és Greguss Gyula, aki mint honvéd- tüzér végigküzdi a honvédseregek harcát egészen a temesvári csatáig. A későbbi for dítók, igy Zilahi Károly, Zilahi Kiss Jenő, Bérezi Károly a forradalmi ellenzékiséget a Deák-párttal szemben irodalmi téren képviselik. A Gogol iránti érdeklődés az 1849 után következő abszolutizmus karában erőseb ben mutakozik. Ennek politikai magyará zata van. A cenzúra nem szólalhatott fel orosz írók ellen. A nagy orosz realisták ál tal ábrázolt társadalomban a magyar ol vasót és írót a feudális abszolutizmus el lenszenves uralma és az ellene való har cos kritikai állásfoglalás érdekelte, de ta lán inkább az abszolutizmusnak a forra dalmi hagyományokkal is rendelkező ne mesi középrétegre gyakorlott nyomasztó hatása, mint a földesúri hatalom a'atc szer* védő orosz jobbágyoké. A magyarországi jobbágyfelszabadítás előharcosával, Her- k ép viselője, Kossuth londoni emigrációja alatt baráti kapcsolatba került az orosz jobbágyfelszabadítás előharcosával, Her- cennsi. Akik nem mehettek emigrációba', hanem hogy úgy mondjuk, otthon emi gráltak, azok a szépirodalmon keresztül keresik a kapcsolatot a kritikai realizmus tükrében megismerhető orosz társadalom ■világával. Amint láttuk, Gyulainak szűk szavúsága mellett is sokatmondó Turge nyev-kritikája említi Gogolt. Látszik azon ban, hogy kritikusi figyelmét inkább esz-
