Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Sas Andor: Gogoly 1809-1852
belebetegszik a. komikus kalandba, többet nem jelenik meg hivatalában s meghal. Itt csillan fel az a bizonyos gögoli mo soly, amelyről maga az író mondotta, hogy ezt a világ látja és fölcsiilajnnak azok a könnyek, amelyeket a világ nem lát és nem is tűid róluk. A Köpenyben csak a tóshivatali egy- ügyüségröl és a magasállású tisztviselők puffadt gőgjéről és feneketlen rosszasá gáról van szó. Korruptságuk, lelkiismeret len hivatali ténykedésük, bűnös összeka- paezkodottságuk a közvagyon és a köz jövedelem fosztogatásában, fejetlenségbe fuló rettegésük a következményektől a legkitűnőbb orosz vígjátékban, Gogol Revizorában örökltődött meg. Hatalmas színpadi sikert aratott ez a mesterien felépített emlékmű. A haladó értelmiség lelkesedett az érdekeltek el- szömyülködve fogadták, de mindenki sie tett a színházba látni a darabot. Egy vidéki városban az ottani tisztvise lők várják a hivatal vizsgálatra kiküldött revizor minden pillanatban már esedékes látogatását, mégpedig nagyon is indokolt aggodalommal. A bonyodalom végtelenül egyszerű és végtelenül hatásos. Feltűnik a városban egy odaérkezett jó megjelené sű fiatalember, aki valójában pétervári alantas hivatalnok, de a kispolgárok meg rémült képzelete a remegve várt revizor nak tartja. A könnyelmű Klesztaikov, aki nek pénze kifogyott és üres erszényéből a fogadóban nem tudja kifizetni számlá ját, vállalja a rákényszerít3tt szerepet. Nem akart ö szécLetegni, önkényt részesí tik mindazon figyelmességben és pénzaján- dékban, amivel a tolvaj, zsaroló és sikkasz tó hivatalnokok a visszaélések kérlelhe tetlennek vélt nyomozóját kedvezően akar ják hangolni. Miután Klesztakov szerepét végigját szotta és végigélvezte, távozik, utóbb azonban egy levélből, melyet a városban feladott és a postamester felbontott, ki derült a bürokraták felsülése. Ez amiál kínosabb, mert időközben befut az igazi revizor. Gogol legmionumentálisabb müvében, a Holt lelkekben, a hivatalnokok zsarolásá ról is szó van, de a főtéma a földesurak- nak jobbágynyúzása, embertelenségük és erkölcsi züllöttségük. Gsicsikov a regény középponti alakja, fiatal ember, elszegé nyedett földbirtokos, aki bármilyen áron tökéhez kíván jutni, gazdagodni akar. A jobbágyokat abban az időben a földesurak legális módon vásárolják és eladják, ad ják és veszik. Csicsikovnak nagyszerű öt lete támad: ő holt jobbágyokat fog vá sárolni. Minden elhalt jobbágy a legköze lebbi úrbéri összeírásig élőnek sz'miL Hivatalosan nem törölték a jobbágy jegyzékből s ha nem törölték, akkor a földesúrnak továbbra is fizetnie kellett utána az államnak járó illetéket egészen addig, amíg a törlés legális formák között meg nem történt. Nem lett ebből a -öides- uraknak nagy kára, mert a mortalitást ellensúlyozta a természetes szaporodás s azok után a fiatalemberek után, akik az úrbéri intervallum alatt szolgáltatások ra fogott jobbágyok sorába nőttek, nem kellett illetéket fizetni, mert hiszen ezeket még nem írták be a jobbágylajstromokba. Már most Gsicsikov arra számított, hogy a földesurak szívesen szabadulnak a holt jobbágyok után fizetendő adótól s ezért ezeket meg lehet majd szerezni vagy in gyen vagy vétel útján. Parasztokat azon ban föld nélkül vásárolni nem volt sza bad. Hogyan kerüli meg ezt az akadályt Csicsákov ? Azt állítja, hogy a jobbágyo kat telepítés céljára veszi, ahol majd Ö ad nekik földet. A vételi szerződéseket lombardíroztatni akarja, kölcsönt vesz fél rájuk s a kapott kölcsönből igazi job bágyokat és birtokot vásárol, a gazd* lkodá- son pedig annyit keres, hogy a kölcsönt is vissza tudja fizetni. Sorra járja tehát ■a különböző birtokosokat s ezeknek klasz- szikus feudális típusaival ismerkedünk meg. Van közöttük édesszavű, üres frá- ziscséplő, panaszkodó hazug, durva dözsö- lö, azután nyúzó és piszkos fösvény. Csd- csikov nem végzi eredménytelenül kör útját, de városában kipattan az általa kö tött szerződések titka, megsértett hölgyek píetykázni kezdenek róla, a pletyka ter jed s bármily hihetetlenül hangzik is, hogy ö álruhában járó Napóleon, kellemetlen rá nézve. El kell illannia. Jobbágykocsisával, iSzeüfánnal befogat és a trojka szélsebe sen nekivág a kisorosz síkságnak. Hogy mit jelentett Gogol az orosz társa dalom és irodalom számára, arról Bjelinszki j tájékoztat bennünket. Szerinte Gogol a művészi igazság útjára lépett, utat tört a realizmusnak, érezte azt a felelősséget, amely az írót terheli, ha elhallgatja, mit szenvednek a jobbágyok és micsoda bű nök terhelik a bürokratikus önkényural mat. Ebben rejlik történelmi jeientöségte. Gogol a jövő várományosainak ír, akik tettekben fej ezik ki f ölindul tságukat mind azon, amit a Revizorban színpadon megje lenített s mesteri elbeszálökészsége a Holt lelkeit lapjain megörökít. A RevízoT szímrehozatala után a hivatalnokok a szer ző szemére vetették, hogyan mé.észelte őket így ábrázolni, de a rendőrség, a ke reskedők és a hatalom bértollnokad is él temé fordulnak. Méltán mondotta Gogol: az igazságnak legcsekélyebb jele is ele gendő ahhoz, hogy mindenki felzendüijöín. A siker öröme nem tudta számára ellensú lyozni a bűnösök felhördülésének Mmosg be nyomását. Gogol külföldre távozik. Bjéirm- szkij ekkor a kővetkezőképp ír róla: Tel jesen értem Gogol szenvedését és együtt érzek vele. Megértem vágyódását Itália után. A hazai viszonyok rettenetesek." Három évig marad ekkor külföldön. De bárhol tartózkodik, mindig csak Oroszor szág és az orosz viszonyok jelennek meg lelki szemei előtt. Befejezi a Holt lelke ket, amely Bjelinszkij szerint az első bá
