Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 3. szám - Sas Andor: Gogoly 1809-1852
nagy alkotókban gazdag orosz irodalom egyik legkiválóbb költő jének, Nikoláj Vasziljevics Gogolnak ha lála óta száz esztendő telt el. Dicsőséges művészi alkotásokkal teljes rövid pályafutás — mindössze negyvenhá rom évet élt s nagy müveit tizenöt eszten dő alatt készítette él — bámulatosan étLes- szemü betekintés a társadalom életébe, ami emberek és helyzetek típusos ábrázo lására képesítette, — kivételes adomány a feudális abszolutizmus gyarlóságainak föltárására a múlt század második negye dében — rokonszenv a letiprottakkal — eleven realizmus, amely egyszersmind kér lelhetetlen ítélkezés a fölött, ami a fejlő dés menetében elkerülhetetlenül letűnésre van ítélve — mély kapcsolat a nyelvben, népi hagyományokban, és szokásokban ■megnyilvánuló kultúrával, amelyet Sztá lin a nemzetet jellemző lelki alkatnak ne vez: mindez elementáris vonzóerővé egye sül Gogol regényeiben, elbeszéléseiben és színműírói munkájában. Gogol tükröt tart nemzedéke elé, hogy lássa benne a társadalom és a kor önábrá- zatát, hogy — mint amikor Hamlet any jának és mostohaapjának színjátékot ren dezhet — ráeszméljenek bűneikre. A tükör ma is folttalan, fényét a legcsekélyebb fátyolszerüség sem tompítja. Száz évvel az író halála után ugyanazt láthatjuk benne és ugyanazt ismerjük meg belőle, aimit Gogol megörökíteni akart s ugyanúgy le köt, érdekel, felráz és megdöbbent véle, mint ahogy nagy kortársaával, így Puskin nal, Herzennal és az egykorú Oroszország ■társadalmával müveinek első benyomása nyomban megjelenésük után tette. A kü lönbség csak az, hogy akkor az irodalmat egy elenyészően kis réteg élvezte és vissz hangozta, sokat mondunk, ha a népesség nyolc-tíz százaléka, míg ma a százszáza lékos nemzet, a dolgozók összessége teszi, Milyen volt ez a kor, milyen helyet ka pott benne Gogol, mint ember és költő, milyen pályát futott be, hogyan hatott kofftársaira, alkotásainak mi a szociális igazságtartalma és művészi értéke — ezt kell ma tudatosítanunk, ezzel ünnepeljük a Gogol - cent enn ári untot, mint a Szovjet- umió vezette, békeharcot vívó országok és dolgozók világraszóló kulturális egységé nek dokumentumát, összetartó láncszemét. Gogol 1809-ben született Szorocsánciben, a .poltavai kormányzóság márgorodi ke rületében. Apja ukrán földbirtokos volt, anyja hivatalnoki nemesi családból szár mazott. Az apai birtokon, Vaszüjevka fa luban nyolcvan jobbágy élt A gimnáziumi tanulmányokat 1819-töI kezdve Gogol ré szint Poltavában, részint Nyezsinában vé gezte. 1828-ban Pétervárra megy s iszán- déka jogot tanulná. Irmoki állást kap egy állami hivatalban, de két év múlva kilép az állami szolgálatból, magántanításból tartja fenn magát, majd a tanári pályán tesz sikertelen kísérletet, mint a történe lemnek egyetemi előadója; egy ideig azzal a gondolattal is fogialkoizik, hogy szimi pályára lép, azonban végül az irodalmi munkánál állapodik meg. Gogol születésekor I. Sándor uralkodott (1801—1825), akit az a kettősség jelle mez, hogy kifelé a humánus és liberális ember álarcát öltötte magára s ebben tetszelgett 1815-ben a bécsi kongresszu son is, befelé azonban nem demokratikus polgár, hanem egy hatalmas ország sorsá val rendelkező deszpota volt. I. Sándor korában a jobbágymunka már értéktelen né vált. Sándor tudott szépeket és szeUö- sen nagyokat mondani nyilatkozataiban, de a feudális rendszer pilléreit érintetlenül hagyta. Utódja, I. Miklós azonban (1825—1855) maga volt a trónra ültetett ridegség és kegyetlenség. Közömbös a vonzó külső forrnák iránt, csak öklét mutogatja. A napóleoni háborúiból hazatérő katonák, akik megfordultak olyan országokban, ahol a polgári államrend megszüntette a jobbágyságot, zúgolódtak a robot, az ön kényuralom és a rendőrködés ellen-. így került a sor 1825 decemberében a dekab rista felkelésre, amelyet az akkor trónra- lépett I. Miklós a legkíméletlenebbül le tört és megtorolt. Az ö célja az önkény uralom, a földesúri előjogok ős a jobbágy ság fenntartása volt. Bürokráciájának, a IIIILY ífoo íffZ Dr. Sas Andor: Jk
