Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Furda (zavartan fordul Mária után. Mintha az is feszélyezne, hogy egyedül találja. Gizit. Jól megtermett, 26 esztendős szőke legény. A nyári nap pirosas képén kicsalta a szaplöket; kék szeme vidoran, meleg értelemmel ragyog): Öest* práci, Gizka! Gizi: Hozta isten, Petrik. Csak nem jött búcsúzni tőlünk? jFurda: De bizony! Holnap aligha jutna rá idő. Együk irodából ki, a maiikba be .. . és délben indulunk. Gizi: Nem sajnálja egy csöppet itthagyni a gyárat? Ezt a szép munkát? Furda (széles szájából kivillannak egészséges fogai, úgy mosolyog a lányra): Ott hon is szép a munka, Gizka! Gizi: Persze, itt nem érezte magát otthon a sok magyar közt. Furda; Nem, Gizka, téved... Nagyszerű emberek vannak maguk közt... A főnöke, ez a Halász elvtárs... már a hangját i$ öröm hallani. És Tóni bácsi, úgy dörmög, mint az édesapám.. . Varga Gabi jó cimbora és aztán... (A lányon csüng a szeme és nem meri folytatni.) Gizi (úgy tesz, mintha észre sem venné, mért harapta el Furda a szavait): Egy hó múlva azt sem fogja tudni, hogy itt járt... Pedig ez a munka itt nem olyan mindennapi. Hajót építeni szovjet embereknek. Furda: Dejszen azért jöttem én is ide, Gizka! Hűségből és hálából. Gizi: Ami pont három hónapig tartott és most elszáll, mint a füst. De ha úgy az egész szívével éremé, mi az hajót építeni, hát ráadna három hónapot... Én persze nem kapacitálom. Furda: Nem? Egy picurkát sem? ... Kár! Gizi: Egy piaurkát igen... Gondolja csak el, Petiik, olyan hajó, mint egy szép mozgó szálloda, (önkéntelenül átveszi Halász modorát, de a maga egyéni báját, kedvességét keveri bele.) Nincs szebib mesterség az égvilágon a hajó építésnél ... És hajón élni gyönyörűség. Folyton új tájakat lát és pompás új emberekkel ismerkedik ... Furda: Aranyos mumusokkal, akik fiacskámnak becézik az embert, ügyi? És a szatyrukból naftalinszagú, enyves süteménnyel kínálják halálra, mi? Meg sza kállas bácsikkal, akik hajnali négykor fújnak ébresztőt — mozgás, mozgás Petrik öcsém, elkésed a napkeltét! Gizi: Maga ilyenekkel utazott? Furda; Én — soha! Csak elképzelem! Gizi; Magában nincs egy csepp költői, Petrik. Ez kész katasztrófa! Furda: Annál több magában ... Hogy is mondta: hajón utazni gyönyörűség. Gizi: Még gyönyörűbb hajót építeni... Petrik, ha ráad három hónapot, biztosan me ga is szerelmese lesz a hajónak. Furda: A hajónak?! (Felgyűlt szemmel nézi a lányt.) Hát lehet... Ez a szép ma guknál, hogy úgy tudnak tűzbe jönni valamiért. .. ilyen hajóért példáiul. Mint ha lelke volna ... no nem ? Gizi: Hát van is lelke,,. Halász elvtárs ezt jobban tudná megmagyarázná . . . Furda: Én a magáéval is beérem Gizka... De három hónap nagy idő!... Aztán nem tudom, mit szól hozzá a vállalatom otthon... Gizi; Azt eligazítjuk ... csak akarnia kell... Hát marad, Petrik? Furda (egész közel áh a lányhoz): Maradok, Gizka... mert olyan szép — a hajó- epités... Gizi: Akkor szaladjon a brigádosztályra és jelentse be hamar. Furda: Szaladok, (Az ajtóból.) Gizka, aztán mondok még valamit.... holnap... (El.) Kis szünet.. Gizi (jókedvűen dudolgatva kezdi összerakni a holmiját), Halász (belép Kaiotaival): Keresett valaki, Gizka? Gizi: Senki. Csak Furda járt itt. Halász: A brigádos? ... Mit akart? Gizi: Búcsúzni jött. De meggondolta. Marad. Kalotai: Mi az, Gizi, megagitálta? Gizi: Nem is én, de Halász elvtárs... A kulcsot — azt ö adta hozzá! Függöny.
