Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Halász: Ügy, ügy! Hát te is érzed, hogy ez itt körülötted mind olyan szép.,. Ez a mi hazánk... a te hazád, Ferkó... És gondold csak el, hogy ilyen szörnyűség itt is megeshet. Mert ellenünk ugyanúgy fenekednek. Ugyanúgy rombolnának, gyilkolnának itt is. Sárogh: De nem! Halász: Mit nem? »Sárogh: Cudarul elbánnánk velük... Azzal a gyilkos bandával! Halász (érzi: a fordulat megtörtént): Most is elbánhatsz velük. Éppenséggel itt is! Sárogh (zavarban van) Ne ugrasson, Halász elvtárs., . Halász: Dehogy ugratlak ... Nagyon is jól tudod, hogy jó fegyver van a kezedben... Csak nem élsz vele. Nem tudsz még vele bánni. .. Azt mondod 120 százalék. Fáradt nem vagyok, de mára megtettem a magamét. Sárogh (nem felel, elszégyenülten fordul Gizi felé. Menni szeretne.) Gizi: A kővetkező elszámolásba beírjuk ezt a négy órát, Sárogh elvtárs. Sárogh (sietve elkapja a feléje nyújtott bérlapját): Köszönöm... (Indulóban) Azt mondta, félhárom...?) Halász: Már múlt öt perccel. Sárogh; Megpróbálok beállni valahol... Halász: Megállj, ne szaladj! Inkább eredj át a Szigetre. Nézd meg a barakkokat. Jó kényelmesek, takarosak, a szobácskák. Mindegyikben van négy ágy mat raccal, négy szekrény — Nem kéne hajnali négykor felkelned. Razatnod magad a busszal. Este aztán van itt mozi... Sárogh: Mozi ? . .. Azt szeretem. Halász: És iskola is, ha kedved szottyanna tanulni. » Sárogh: Azt nem!... Iskolából régen kinőttem, Halász elvtárs... (Az ajtóból.) De azt a matracos ágyat megnézem a barákban. (Elviharzik.) Gizi (abbahagyja munkáját): Száz ilyen Sárogh Ferkó kéne. Halász: Ügy ám! Hamar egyenesbe jönnénk! Gizi; (nevet); De az iskola? ... Mint a szenteltvíz az ördögnek. Halász; Abba is becsalogatjuk. A fejem teszem rá (Kis szünet. Kint nagy robaj jal fut a daru. Egy időre felerősödik az üzem lármája.) Kertész: (belép): Magas, vállas, 35 éves férfi. Első tekintetre cigánynak tetszik, de nem az; föpimoérségből vedlett munkássá. Modora a régi mesterségéből eredő udvariassága mellett kissé hányaveti). Cest' práci! Halász: Mi baj megint, Kertész elvtárs? Kertész: Varga küldött. Az egyik brigádos elvesztett egy kis villanyfúrógépet.., És holnap hazamennek... Halász: Keressék jobban, biztosan előkerül. Kertész: AU a munka, annyit bajkurásszuk. Azt mondja az ebadta, délidőiben valaki elcsente... Ki fogja megfizetni? Halász: l^ajd Mvizsgáljuk. A szerszámraktárból kérjen Varga addig újat. (Ker tész menni akar.) Várjon, barátom! ... Miért nem látom soha a reggeli sajtótízperceken ? Kertész: Nem érdekel a politika, kérem. Én ebben a büdös életben soha se po litizáltam. Halász: Nana, a politika nem úri huncutság, mint régein volt. És gyönyörű, hogy mi csináljuk. Kertész: Tudja, mi a gyönyörű? A guba! Ide, a tenyerembe! Halász (derűsen): Érdekes!... Hát csak a pénz hajtja?... Maradhatott volna akkor főpincérnek. Kertész; Nem pálya az már, kérem. Halász: Kihaltak az urak, igaz? Kertész: Hajaj, de mennyire! ... Ki ragaszt ma egy ezresbankót a cigány füstös képire? .. . Vagy egy százast lei vág hozzá a számlához? (Észbe kap.) Azaz pardon... Az elvtársak közt is akadnak... urak néha. Értik a csíziót, módjával persze... (Zavartan elharapja a szavait. Indul.) Azt a fúrógépet ne felejtse, Halász elvtárs, kérem. Halász (utánaszól.): Ne szaladjon! Mit gondol, Kertész elvtárs, miért nem dolgoznak sokan úgy, ahogy kéne? Kertész (megbántva): Remélem, nem én rám érti ? ... Varga elvtárs a meg mondhatója, hogy nem rakom ölbe a kezem. * Halász: Sőt, dicséri.
