Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Kertész (kicsit büszkén kihúzza magát): Hát a mainka nem tréfa! Aki lazsálni akar a csoportban, annak kívül tágasabb. Halász: De mégsem szívügye a munka. Kertész (gúnnyal): Miért nem mondja, ahogy írják ... Hogy elégtelen a szociális viszonyom a munkához. Halász (derűsen): Hát mégis olvas újságot?! Kertész: Néha beleszagolok. (Más hang, de nem kihivó, inkább kíváncsi.) Hallja, Halász elvtárs, mit akar a szívemtől? Halász: Hogy lássa, nem boldog az, aki csak magának él... Gondol-e néha arra, hogy kinek csináljuk ezeket a hajókat? Vagy mindegy magának, hogy hasas burzsujnák, vagy olyannak akinek aranycsillag van a mellin. Kertész( vállat von): Nem mindegy! De mire akar ezzel kilyukadni? Halász: Mostanában egy kicsit több munkánk lesz. Lemaradtunk a tervteljesítés- ' ben és a késést be kell hoznunk. Kertész: Ahá. Jobban meg kell majd markolni a szerszámot, ugye? Halász: És nem nézhetünk az időre. Egy két vasárnap is be kell majd nézni egy kis különmunkára. Kertész: Persze, a nagyfejüek az irodában elmázolnak mindent és mi melósok húz zuk ki őket a csávából. így van magyarán, mi? Halász: Nem éppenséggel így. Majd megérti, ha eljön a sajtótízperoekre és va sárnap velünk tart. Kertész: Vasárnap? Tart a fene!... Megyek halászni a Vágra (El.) Gizi (csalódottan): Hát ez nem ment! Halász: Más oldalról kellett volna közelednem hozzá. És valahogy emberebben. így csak az erőszakos agitátort látta bennem... Na, minden emberhez van kutas. Azt is megleljük majd. Gizi: Ha legalább nem beszélne olyan mocskosán. Halász: Elfelejti, hogy mit cipel magával. Húsz évi koszt. Nehéz azt egyszerre lemosni... Ha valaki keresne, az ÜB-én vagyok, a holnapi aktíva dolgában. (Kimegy.)- Kis szünet, - Gizi (magára maradt. Kint az üzemi rádió egy dalt játszik. Gizi egy darabig a rádióénekessel dudolgat, aztán beteszi az ablakot, hogy zavartalanul dolgoz hasson.) Mária (sietve jön. Huszonnégy esztendős, komoly, de alaptermészetében derűs teremtés. Meggondolt beszédén érezni, hogy keményen kellett verekednie az élettel. Egy esztendővel ezelőtt még daruslány volt, paraszti sorból, kevés - iskolával küzdötte fel magát; most hegesztő, éjszaka is tanul, mérnök akar lenni. A forrasztósisakot a kezében tartja; barna haja összekócolódott és pi rosbarna fejkendője a nyakába lóg. Zöldes-szürke pantallós munkaruhája ta karos, nem új, sokszor mossa, gondozza): Mi történt azzal a Buraival, Gizi ? Mért citálták ide Halász elé? Gizi (mosolyog): Ne izgulj... Nincs semmi baj. Alighanem Tóni bácsihoz kerül. Rajzoló lesz... Jó hír, ügyi? Mária: Jó. (Egy mozdulattal rendbehozza haját.) Gizi: Szereted? Mária: Szeretni? ... Nem, kislány, aki egyszer megégette magát, nem gyullad olyan könnyen lángra. Gizi (minden idegszilával figyel, hiszen szerinte a legfontosabbról, érzelmi életükről van szó): Képzett ember, doktor is... És a szeme, azt megnéztem, nagyon szép. Mária (mosolyog): Nekem is az tűnt fel legelébb rajta... De olyan szörnyen gyá moltalanul nézett a csoportra. Muszáj volt szólni a fiúknak, hogy segítse nek neki... Gizi (tapogatódzva, kíváncsian): És most... mi lesz? Mária; Hogy mi? ... Ember legyen belőle, talpig ember. Az ilyeneken, akik átállnak hozzánk, segítenünk muszáj. Gizi: Hogyan? Mária; Ügy, hogy ne nézzük benne a múltat, hanem azt, amit ma csinál. És mit gondol a holnapról. .. Na, szaladnom kell! Gizi; A körből elmaradtál. Most új darabot próbálunk. Mária: Tanulok, Gizi. ősz elején jön a második vizsga. De ha végeztem, újra be állók. (El. Az ajtóban csaknem beleütközik a belépő Furdába.)
