Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség
Holéczy (kendővel megtörli homlokát): Ezt mi tudjuk. Halász elvtárs. De nem tudja a világ!... Nem tudja, hogy maguk itt szinte osodát müveitek.;. Ott a baj kérem, hogy három évtizedes tapasztalatommal hallgattam. Halász: Na, mi legalább is annyira ludasok vagyunk, mint maga. Sőt, talán hibá- sabbak. Kosa: De Jancsi! Halász: Hagyja, Tóni bácsi. Öntsünk mi is tiszta vizet a pohárba. Holéczy elvtárs joggal hihette, hogy lehurrogják, ha abban a forró lelkesedésben elő mer állni a kételyeivel. Nagyobb hiba, hogy mi is hallgattunk ... Azt hittem, ta lán mégis sikerül és baj lesz, ha szólok. Hát így volt. ;; : hiúságból hall gattam ... Holéczy: Magára ugyan senki sem foghatja, hogy hiú... Kósa: Kár annyit rágódni a múlton, Jani. Halász: Nem kár, csak okuljunk belőle... Az imént egy kis vitám volt Tóni bácsival. A közös munka dolgában... (Egyenesen Sántához.) Kár, hogy olyan ritkán látjuk az üzemben, a munkások közt, Sinta elvtárs ... Nem érzi néha a szük ségét, hogy segítsen nekik? Sinta (zavartan mentegetődzik): De kérem, titkár elvtárs... A szerelőcsarnokban még a saját hangját se hallja az ember. Itt áll ez a roppant nagy üzem kul- túrház és klub nélkül... Hol beszélijek a munkásokkal ? A kantimban, az ud varon? Halász (mosollyal): Egyelőre akár ott... Példát vehetne a cseh és szlovák kollé gáiról. Kivált Kufcny vagy Leitner elvtársakról. .. Ök a szerelőcsarnokban vagy a kantiníban is szóba állnak az emberekkel. Sinta (nem adja be a derekát): A technikai ellenőrzést végzik... könnyű nekikl Halász Igen, valóban könnyű... mert egy kicsit a szívükkel is dolgoznak. Holéczy: Azt hiszem, Halász élvtársnak igaza van... A mi munkánk nem foglalko zás, hanem hivatás... Hiba volna, ha elzárkóznánk. Hiszen egyet akarunk: készüljenek el idejében a szovjet hajók! Kósa: Fején találta a szöget! Holéczy: A határidők és a minőség. Sohase feledkezzünk meg a minőségről, elvtár sak! ... No de menjünk, Sinta kollega! Minden perc drága most. (InduíL) Sinta (Holéczyval tart; az ajtóból visszafordul): Kérem, ha mondtam is, hogy fáj a szemem... én akár az éjtszakát is feláldozom, ha a dolgozók érdeke kí vánja . .. Cesť . . . (Kimegy Holéczyval.) Kis szünet. Kósa: Hallottátok?! (Utánozza Sinta hangját.) „Én akár az éjtszakát is feláldozom.“ Halász. Talán becsületesen gondolja. Kósa: Fenét! .. . Én nem hiszek ezeknek. Ha te annyi kásán rágtad volna át ma gad, mint én, téged se kapna le a lábadról az első szép szó. Halász: Jó, jó, Tóni bácsi! Nem elriasztani, hanem megnyerni őket, ez a mi fel adatunk. Kósa: Megnyerni ezt a Sintát? ... Kemény dió! ... Tegnap még magánvállalkozó volt... A saját szakállára dolgozott, súlyos pénzeket keresett. .. Nem ízlik az ilyeneknek a mi kenyerünk! Halász: Idővel ö is rájön az ízére. (A noteszét nézi, Kalotaihoz.) Iván, szólj Pin térnek, hogy kérem őt, holnap tízre hívja össze az üzemrészleg aktíváját... Valaki mozgósítsa a csoportvezetőket. Kósa: Vállalom őket! Kalotai: Én meg a CsISz-vezetőkkel beszélek az új munkarendről. Halász: Helyes Kósa: Küldhetem most az emberedet, a kétbalkezest? Halász (az óráját nézi): Küldheti, Tóni bácsi. Kósa (el). Halász (a rajzokat nézve). Hallottad az öreg Holéczyt, Iván? ... Sejtettem, hogy a fejével velünk tart. Ügy látszik, szíve is van. Kalotai: Mindenkit emberré tesz ez a munka itt. Halász: Nagy dolog ez, Iván! Tudom magamról... Mindig szerettem a szakmámat, de hogy a munka így egészen eltöltheti, boldoggá teheti az embert, hát ezt bizony csak mostanában érzem igazán. Kalotai (közben a mosdóhoz lépett; kopognak az ajtón): Tessék! Barsi (belép: 30 esztendős, kissé sápadtareű, gyengédállú és nyugtalan tekintetű férfi. Mozgásán és testtartásán látni, hogy még nem nőtt bele egészen kék munkaruhájába. Most a szokottnál is nagyobb feszélyt érez); Hivatott műve zető úr? Halász: Igen, Barsi élvtárs. (Barsi mindjárt valami könnyebbséggel reagál az elvtárs megszólításra.) Na, üljön le!
