Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952 / 12. szám - Egri Viktor: Hűség

Kalotai (kimegy).

Barsi: Köszönöm. (Leül.) *

Halász (mosolyogva): Hát a két balkeze mit csinál? ... Kiesnek a szerszámok a ke

zéből, ahogy gondolta?

Barsi (önkéntelenül a kezét nézi): Azt hiszem, kishitű voltam.. ..

Halász: Túlságosan kishitű!... És tudja, hol kezdődött a hiba?... Ott, hogy

•a francia guvernántnak muszáj volt befűznie a cipöcskéjét. És hogy sohase

küldték egy pakli .gyufáért vagy egy hatásért sóért a sarki fűszereshez.

Egyszóval, hogy világéletében egy szalmaszálat se ralkott keresztibe.

Barsi: Kérem engem mindig csak a nyelvek érdekeltek.

Halász: Tudom, öt nyelven

perfekt.

Sajnos, az orosz nincs közöttük.

Barsi (zavartan): De tanulom.. . harmadik hete már.

Halász: Derék! ... És a munka?

Barsi: Ne várja, hogy lelkesedjek. Még kutyául fáraszt. De már nem nyűg.

Halász (erősen figyeli Barsit. Tetszik neki, hogy nem alakoskodik): Ez az első

fok, hogy úgy mondjam ... És a társai a csoportban.., megbarátkozott velük ?

Barsi: Bevallom, féltem, nem hiszik el, hogy önként jöttem az üzemibe... Segí

tenek, egészen önzetlenül segítenek.

Halász: Miért hangsúlyozza ezt annyira? Ez csak természetes!

Barsi (kesernyésen): Sajnos, más tapasztalataim voltak ezelőtt.

Halász (egy rajzot mutat Barsinak): Érti ezt a rajzot?

Barsi (figyelmesen nézi): Alighanem az oldalmerevítok terve. (Izgalomba jön,

mintha érezné, hogy valami változás előtt áll) Miért kérdi, Halász elvtárs?

Halász (dünnyögve): Szokás... Érdekel, ki mihez konyít... Tudja, azért itt sem

fenékig tejfel minden. Még kevesen érzik úgy istemigazáham, milyen nagy

szerű a mi mesterségünk ... Hogy nincs annál szebb az égvilágon. Az autó, a

vasút csak kaloda, ha egy szép hajóval vetem össze. (Lassan tűzbe jön.)

Gyönyörű mozgó szállodában él az ember, folyton új tájakat lát, új emberek

kel ismerkedik... És hajón utazni a legnagyobb élvezet. De annak is gyö

nyörűség, aki építi!

Sárogh (belép. Munkás Varga csoportjában. Húsz esztendős, csinos, joformájú le

gény. Micisaípkája alig tudja kordába fogni düs sörényét.):

Česť práci!

... Ide

utasítottak, művezető elvtárs. A multheti elszámolásomban négy órával keve

sebbet kaptam.

Halász; Giziké, nézze meg kérem. (Int Sároghnak, hogy menjen Gizihez. Majd

Barsihoz fordul.) Hát jelentse Kósa elvtársnak, hogy minden rendben van!

Barsi (nem érti az utasítást, de nem mer kérdezősködni. Feláll és meghajol):

Kérem... (El.)

Halász (az órájára néz): A félhármas vonatot már lekésted, Ferkö.

Sárogh: Az ám, megette a fene! Majd az estivel megyek haza.

Halász (a tervrajz fölé hajolva odaveti): Persze, répát szerettél volna még kapálni,

Sárogh: Az öregannya kínját! Nincs egy ölnyi födünk se. Az öreg kovács.

Halász: Akkor mit sietsz annyira? Elfáradtál?

Sárogh: Én? Minek néz engem?! . . .

Halász: Ahá! Tehát mára doszt, mi?

Sárogh (kicsit dühösen). Nem lazsáltam, művezető elvtárs. Ma is meg lesz a 120

százalékom. (Harciasán néz Halászra, mintha várná, hogy kevesli.)

Halász (látja, hogy a fiú kakaskodni akar; egy képes folyóiratot tol eléje, a közö

nyöst adva): Lapozgasd csak, amíg elintézik a reklamációdat.

Sárogh (unottan belelapoz & képes folyóiratba).

Halász (a szeme sarkából figyeli): Nem tetszik?

Sárogh: Mi tessék rajta? Csupa rom, összelőtt ház, meg hulla. A fene a gusztu

sukat!

Halász: Nem nézted meg jól, Ferkó. (Egy képre mutat.) Ezt a katonát, itt ni!

Nézd csak, hogyan markolja a hajánál azt levágott fejet.

Sárogh (közönyét mintha egy kéz letörölte volna 'arcáról):

Halász: Persze, nem itt a faludban fényképezték, hanem valahol irdatlan messze...

Azért nem érdekel?

Sárogh (felnéz Halászra, izgalom fogja el): Miért kérdi Halász élvtárs?

Halász (érzi: valami érőben van a fiatal lélekben, most csak egy szó kell és hajlik

a jó, az emberség felé): Mert tudni szeretném, hogy az életedet és ezt a föl

det ... ott a Dunát, a kiserdőt a faludban, szereted-e ?

Sárogh: Szeretem! Persze, hogy szeretem . .. Nem is tudnék meglenni nélküle.