Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Szőke József: Döntsd a tőkét - ne siránkozz! József Attila halálának 15. évfordulójára
Döntsd a tőkét — ne siránkozz! József Attila halálának 15, évfordulójára A napokban került nyilvánosság elé József Attila egyik, Babits Mihályhoz in tézett levele, amelyet nyomorának végső elkeseredésében írt. A levélben többek kö zött ez áll: „Feleségemmel együtt hosz- szabb idő óta a szó szoros értelmében éheztünk. Ellenőrizhető adat: az írók Gaz dasági Egyesülete ebéd gyanánt egy ká vét és egy zsemlyét utalt ki számomra á Klub kávéháziban, ezt a segítséget hó napokon át igénybe vettem, áronban ez év január elsejével ez megszűnt. Felesé gem házimunkák fejében rokonoknál ebé delt. Ez már kínossá vált. Az éhséget megszoktam. Hogy miért ezt a pillana tot választottam ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyven fokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges keskeny díványunk van, azon alszunk ketten. Lázas beteg mellett, vele egy takaró alatt aludni, kevés a szere lem. Feleségem a földön csinált fekhe lyet magának, derékaljul összehajtott egy .pokrócot és kabátokkal takaródzott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. ö feküdt a díványra és én a föld re. Most nap, m'nt nap az fekszik a dí ványon, aki rosszabbul van. Aki lázasabb aki jobban köhög, vagy aki jobban izzad. — És így tovább. Nagyon sajnálom, hogy Öntől, akit megbántottam, pénzt kell kér nem.“ ílyen volt a népéhez hü költő sorsa 1933-ban, a Hort'hy-Magyarországon. Csak egy díványuk volt és a villanyt is kikap csolták, mert nem tudott fizetni négy hó napra 19 pengőt Magyarország legna gyobb költője. Magyarország akkor lábolt ki a nagy gazdasági válságból, melynek minden súlya a dolgozók vállára neheze dett. Hárommillió koldus tengette így az életét. Munka nélkül, a szemétkosarak hulladékából kotorták elő napi élelmüket. És akik dolgoztak? Azoknak sem volt különb a sorsuk. Tizennégy-tizenhat órát verejtékeztek napi 3 pengő 30 fillérért. A nép költőjének sorsa a nép sorsa volt; József Attila élete, nyomora azonos volt a magyar proletariátus, a szegényparaszt ság életével, 1905-ben született Budapesten, proletárcsaládból. Apja a nyomor és nél külözés elől kivándorolt külföldre, édes anyja mosásból tartotta fenn három ap ró gyermekét. Sokszor nem került még szárazkenyér sem Attiláék asztalára és ez kényszeritette édesanyját arra, hogy At tilát egy kulákcsaládhoz disznópásztornak adja Öcsödre. A kulákcsalád rosszul bánt vele. Kemény munkája mellett állandóan szidták és verték. Hétéves volt ekkor. Költői tehetsége már ekkor megnyiiatko- zott, Szörnyű nyomorában így ír vágyai ról: De szeretnék gazdag lenni. Egyszer libasültet enni. Jó ruhában járni-kelni, S ötforintért kuglert venni. Az első világháború alatt életük még szörnyűbbé vált. Édesanyja sokat beteges kedett. De a kis Attila a pesti proletár gyerekek leleményességével segíteni igyek szik édesanyján. „Ügy segítettem anyám nak, ahogy tudtam, — írja önéletrajzában. — Vizet árultam a Világ moziban fát és szenet loptam a ferencvárosi pálya udvarról, hogy legyen fütenivalónk. Szí nes papírfargókat csináltam és árusítot tam a jobb sorban élő gyerekeknek. Ko sarat • és csomagot hordtam a Vásárcsar nokban . ..« Édesanyja 1919ibem meghalt Attila tanulni szeretett volna. Nővére támogatásával, leérettség'zik, .majd beirat kozik a szegedi bölcsészeti karra irodal mat tanulni. Nyomorog, sokszor napokig nem eszik, die verseiben kifejtett politikai nézetei miatt kidobják az egyetemről. Bécsbe megy, hogy tanulhasson. Diákszo bákat takarít, tanítja a iöurak agyai á- gyult gyerekeit, de közben megismerkedik a marxizmussal és így felismeri feladatát. Ilyen volt gyerek- és diákkora Már ek kor rendszeresen írt. Első verskötete 1922- ben, 17 éves korában jelent meg „Szépség 15 éve, 1937. december 3-án halt meg József Attila. írta Szőke József
