Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Szőke József: Döntsd a tőkét - ne siránkozz! József Attila halálának 15. évfordulójára
koldusa*’ címen. Már ekkor látja osztály^ helyzetét és a proletariátus elhivatottsá gát. Apáink mindig robotoltak, Hogy lenne enni kevés kenyerünk Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak Az isten sem törődött velünk. Ebben az időben a magyar proletariátus harca fellendülőben volt. Sorsukat fel akarják cserélni. Nincs olyan erő, amely meg tudná akadályozni ebben a szándéké, bán a magyar proletariátust. De ha mégis akad, „nyakára hágunk“. Mi vagyunk az Élet fiai, A küzdelemre félként daliáik, Megmozdulunk, hej, összeroppan akkor Alattunk ez a régi vüág! Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jó zsef Attila már ebben az időben világo san látta a munkásosztály történelmi hi vatását az új világ megteremtésében. A proletárköltészet megteremtéséig hcsszú és bonyolult utat kellett megtennie. El kellett szakadnia végleg a rothadásnak in dult ipolgári irodalomtól és egy egészen új irodalmi irányzatot, a proletáriátus forra dalmi költészetének irányzatát kellett meg teremtenie. E-'sö verskötetében még’ csak keresi azt az utat, amely az új költészet hez vezet. Fejlődésének ebben a szaka szában osztályához hü, de egyelőre csak ösztönös barcd 3 lett. Rettentő erőt, a proletariátus erejét érzi magában, de még nem tudja, hogy ez az erő csak a párt irányításával érheti el célját, teremtheti meg az „új világot“. Nem keseredik el. Bírom vonszolni Időtlenségem. igáját, Talpam alatt gúlák világa porladozik szét. 1925-ben Pestre költözik. Ebben az idő ben ismerkedik meg a magyar proletariá tus nagy vezérével. Rákos' Mátyással. Ez az ismeretség döntő hatással volt további fejlődésére. A forradalmi eszmék irányt mutattak világnézetének kialakításéiban és ezzel lehetővé vált költői tehetségének teljes kibontakozása. Tagja lett az illegá lisan dolgozó Kommunista Pártnak is. Később Bécsben és Párizsban behatóan megismerkedik a marxizmussal. Innen ha zatérve hü harcosa lett a pártnak és a magyar proletáriátusnak. 1929-ben már világosan látja feladatát és marxista-le- ninista világnézete segítségével jól el tud igazodni a fasiszta Magyarország szöve vényes társadalmi viszonyai közt. Öreg itt mindem. — A forradalom dobálni való hegyes köveken köhögve guggol. Magyarország ebben az időben a gazda sági válság felé rohan. Roskadozó, bomló, ropogó és toldott-foltozott társadalmi be rendezkedése nem kerülhette el méltó vég zetét. A parasztság is mozgolódik. A fergeteges paraszt harag már egy jobbszívü világnak szántogat. Végre megtalálta igazi hangját, amely a magyar proletariátus első hangja volt á költészetben és ezzel megteremtette a magyar irodalomban a proletár rodalom korszakát. Verseiben az öntudatos ma gyar proletariátus és az elnyomott paraszt ság szólalt meg. Az öntudatos magyar pro letariátus rajta keresztül vonul be elő ször költészetünkbe és József Attüa egy csapásra kimagasló helyet biztosított szá mára. Ügy mutatta meg versein keresztül a vi lágot, ahogy előtte senki; a régi világ megdöntésére, az új világ megteremtésére készülő proletariátus forradalmi szemlé letén keresztül. A magyar társadalom helyzete, az emberi haladás kérdései, a legszentebb emberi érzések, — a haza- szeretet, a néphez való hűség, a dolgozó ember szerelme, élete, munkája — új mon danivalóként jelentek meg költészetében. Ekkor jelent meg első forradalmi vers kötete, „Döntád a tekét, — ne sirán kozz“ címen. Nem sokkal később megj> lenik a „Külvárosi éj“ című versgyüj e- ménye. A munkásosztály harca egyre szer vezettebb. József Attila maga is résztvesz ebben a harcban. A murksnélkül ek hatal mas tömegei, a gazdasági válság áldoza tai ellepték Budapest utcait és visszaver ték az ellenük küldött rendőröket. A nagy tüntetés napját József Attila a „Tömeg“ cí mű versében örökítette meg. Ebben a ver sében a költö egyike az utcán tüntető ez reknek és csakis így tudta élethűen ábrá zolni ennek a világot formáló erőnek a megmozdulását. Versének utolsó soraiban további harcra buzdítja a munkásosztályt és politikai feladatként állítja eléje a pa rasztsággal való szövetség megszüárdítá- sát. Éljen a munkásság, parasztrág, nem fogja polgári ravaszság, felrúgja milliónyi láb, — hú! tömeg, tovább! tovább! A forradalmi harc szükségére mutat rá „A szocialisták“1 című versében is. „Le a kapitalizmussal! Hatalmat, búst a dol gozóknak!" — kiáltja. Forradalmi versei közt kiemelkedő helyet foglal el a „Mun kások" című költeménye. A vers első vers- szakában az imperializmus vüágképét fes ti meg, rámutatva annak egész világot be hálózó szövevényére. A következő vers szakokban az elnyomott magyar munkás osztályba vetett törhetetlen hitét tükrözi. Biztos a győzelemben. De — elvtársaink! — ez az a munkásság, mely osztály harcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény; lássák! És bú vünk érte, mint az üldözött-
