Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Sas Andor: Nagy Péter cár felkeresi Pozsonyt
níulmányait 3 mint titkár Forgách Ferenc horvát bán mellé kerül. A diplomáciái pályára hivatott Nedtecz- ky Sándor, aki hat nyelvet besszélt, ugyan ekkor állami szolgálatban álló hivatalnok. Pozsony városa abban az időben, ami kor Nagy Péter felkereste, új fejlődés kü szöbén állott. Nem fenyegette már a tö rök hódoltság közeleső határa következ tében állandó háborús veszedelem s a fa lakkal körülzárt középkori város kezd összekapcsolódni a falakon, túl növekedő külvárosokkal. A polgárság ugyan, amint ez régi feudális korbeli szokás volt. Lápét császárhoz és Eleonóra császárnéhoz in tézett kérvényekben állandóan kesereg a felett, hogy mennyi nehézséggel keli küz denie s hogy a bor árusításán kívül egyéb ből nincs jövedelme. Bél Mátyás azonban 1736-ban, Pozsonnyal foglalkozva, azt Ír ja, hogy a polgárság a háborús évek alatt is tudott keresni és anyagi tekintetben gyarapodott. Tollius Jakab 1837-ben szer zett tapasztalatai alapján említi, hogy a városban olyan bőségesen kapható hús, kenyér és bor, hogy az emberek nem is hinnék el, ha a részleteket pontosan kö zölné. 1698-ban a várofsi tianácfe amint az évről-évre szokásos volt, maximálja & munkások napszámát és a szőlőkben dol gozó kapások bérének alaosonyságát az zal okolja meg, hogy a városban, hála a kedvező körülményeknek, nagy az olcsó ság é3 bőségben kapható mindenféle élel miszer. De a jómódú polgárság állandóan panaszokkal fordul a császári udvarhoz a nehéz anyagi életfeltételek miatt. Öröm mel fogadja Lápót császárnak rendelkezé sét, amellyel . megengedi a városba fo gyasztási célra behozott élelmiszerek után vám szedését, mert így a polgárok köny- nyebben elviselik a háborús kiadások fede zésére szolgáló adóterheket. Az ,.akció nak nevezett fogyasztási adóvcnal beveze tése sem drágította meg az élelmiszere ket, mert a piacoknak áruval való ellátá sa bőséges volt és így az élelmiszerek ár színvonala mérsékelt maradt. A közigazgatásnak és a városi költség vetésnek kerete 250 év távolságából kicsi nek és szűknek látszik. A városnak mind össze 80—90 alkalmazottja volt, beszámít va a fő tiszt viselőket, tanítókat, lelkésze ket, írnokokat, rendőröket és hivatalszol gákat. Ha a városi pénzügyek gépezete holtpontra jutott, öt-tízezer forintos köl csönök elégségesek voltak arra, hogy át menetileg segítsenek a bajokon. A közbiztonság állapotairól kedvezőtlen tájékoztatást nyújtanak azok a tanácsko. zások, amelyek Pozsony és a vele szom szédos városok között folytak azért, hogy együttes erővel gátat vessenek a sűrűn ismétlődő útanállásofcnak. Pozsony Nagy Péter látogatása idején főváros volt, a nádornak, az esztergomi érseknek és a pozsonyi váirgrófnak szék helye, azonban a XVII. század végéig a középkori város maradozó életét éli a csak akkor lép azután ki az elzárt falak kö zül, amikor megszűnt az elzárkózás kény_ szere, amit a török hódoltság irányából fenyegető invázió áilánoó veszélye oko zott. A város közéletében jelentékeny befo lyást gyakorolt Kölomics érsek, aki a köz pontosító abszolutizmusnak és taz ellen- reformációs törekvéseknek vezető szemé lyisége volt. A városi tanács különböző ügyekben hozzá fordult támogatásért. A város élén tizenkéttagú belső tanács és száztagú nagytanács állott. A nagyta nács választotta a belső tanács tagjait és az elhalt nagytanácsi tagok helyére maga kooptált újakat. A tanácsi nemzetségek tagjainak kiváltságos helyzetét mutatja az a követelésük, hogy a belső tanács és a nagytanács tagjai mentesek legyenek a közterhektől, az adóktól, a katonák be szállásolásától. Ez éllen a követelés ellen tiltakozások hangzanak el. Nagy Péter látogatása idején a város zsúfolva volt beszállásolt katonákkal. Po zsonyban a helyben gyökeres .polgárokon kívül nemesek és egyszerű munkások él tek. A polgárságnak, a nemeseknek és a •plebejus rétegeknek érdekellentétei kitűn nek a XVII. század végéről származó vá rosi iratokból. A bortermel í polgárok rá bírták a belső tanácsot, hogy szállítsa le a szőlőben dolgozó munkások napszámát, mivel a városban bőségesen kapható élel miszer és az árak nem magasak. De ta munkások öröme az olcsóság miatt nem tartott sokáig, mert a városi tanács, amint már említettük, 1898 bán engedélyt kap a vám szedésre a városi piacokra be hozott élelmiszerek után, hogy ebből a vám jövedelemből csökkentsék a jómódú polgárokat terhelő adót. A nemesek és a papok azonban, mivel ők nem fizettek adót, tiltakoztak az élelmiszerekre kive tett vám ellen, mert olcsón akartak vá sárolni a városi piacokon. Amikor Nagy Péter Pozsonyban járt, a városnak körülbelül 20—-25.000 lakosa volt és a kiadásai évenkint körülbelül 25.000 forintot tettek ki. A költségvetési hiány fedezésére Bécsben akarnak köl csönt felvenni és a patriarchális viszo nyokra jellemző, hogy a bécsi hitelezők nek a nekik járó kamatokat a város egy mészárossal küldi el, aki gyakrabban jár B ácsbe. Amikor 1698 július 20-án Nagy Péter Pozsonyból és StomfáróJ visszatért Béős be, nyomban intézkedéseket tett Itáliába való indulásra. Velencének bécsi követe kormányának küldött részletes tájékozta tásokkal készíti elő a cár látogatását a lagúnák városában. A cár kíséretének né hány tagja már el ig utazott Olaszország ba, hogy ott a szükséges előkészületeket megtegyék. Lipót császár a cár és kísére te számára útlevelet állíttatott ki Itá liába. Július 28-án végre megtörtént sz orosz köve -ég hivatatos főgadása a császár ál tal, ..izomban a cár ugyanekkor értesítést kap Oroszországból, hogy'- ott ka' mai föl-
