Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. Internacionálé keletkezése idején
nem vezethettek sikerre. A .Szlovák Kor mányzótanácsnak nem volt módja árrá, hogy három hét alatt megfelelő hadsere get szervezzen és azt fel is szerelje. A dolgozók elhatározása és harci kedve nem volt elegendő arra, hogy szembeszálljanak az imper.ali-'ták jól Leszerelt seregeivel. Ezért a tömegakarat megnyilvánulása csak bizonyítéka volt annak, hogy a proletá- riátus helyes úton volt, de megfelelő ha talmi eszközök nélkül és marx-ienini ve zetés nélkül a harcot nem folytathatta. Meg kell állapítanunk azonban, hogy a Szlovák Tanácsköztársaságot sem külső, sem belső ellenség nem verte le. A Ta nácsköztársaság funkcionáriusai — abban a hiszem ben, hogy a pro etár államhatalom magyar területen meg fog maradni — a Magyar Vörös Hadsereggel együtt átmen tek Magyarországra és ott a Magyar Kom- mün Bukásáig harcoltak a román fronton. Szlovákia dolgozó népe ünn'pé'yesen bú csúzott az elvonuló Vörös Hadseregtől és kormányzótanácsának tagjaitól. Az utolsó egységek július 2-án hagyták el Eperjest és ugyanez nap Kassán a szlovák had ügyi népb'ztos búcsúztatta a kassai elvo nuló Vörös ezredet. Szlovákia kiürítése július 5-vel véget ért. A kassai munkás- tanács a magvar munkásoktól a következő felhívással búcsúzott: „Világ proletárjai egyesüljetek munká sok, katonák, elvtársak! A külső és be’só politikai események a Magyár Tanácsköz társaság létének biztosítása okából arra kényszerítették a Forradalmi Kormányzó tanácsot, hogy Kassa város katonai k ürí tését elrendelje. Nehéz időket élünk, de csüggednünk nem szabad. A proletariátus vfiiágj'orradalma közeledik. Ha ma tak tikailag tért vesztünk is, ez csak múló esemény a proletariátus felszabadíts: har cában ... fegyelem, öntudat irányítsa Kas sa város proletárét e neh'z napokban. A végső győzelem csak a miénk lesz! Él jen a nemzetközi pro’etárforradalem! É1- jen a tanácsok nemzetközi köztársasága!“ A csehszlovák kormány ellenintézkedései. A csehszlovák katonaság megérkezte után azonnal hozzáláttak a megtoríó in tézkedések f o^nar atosíté^b oz. Ezeknek alapját a. „bolsevikiket. prrtríó egyének büntetéséről“ szóló rendelet képezte, mely nek alapján hatalmas hajszát rendeztek mindazok ellen, ak'k a Tanácsköztársaság idején a közügyek vezetésében rés~tvettek. A községek jepyzöit fe1 hívták, hogy ír ják össze az ilyen egyének névsort és a névsorokat haladéktalanul tér érzék fel a zsupán! h'vata’okha, Egyidgjü’eg Hen- nocque tábornok, Keletszlovákia katonai diktátora újból megszóla’t és kiáltványá ban. minden megmozdulásra halálbünte. tést ígért. Számítva aura. hogy a dolgozó kat egykönnyen megfélemlíteni nem lehet, a halálbüntetést nemcsak a Tanácsköztár saságban exponáltaknak ígérte, háiiem azoknak családját is büntetéssel fenyeget- te és erre vonatkozó intézkedése így hang zott: „Aki parancsaimat megszegi, vagy azoknak ellentáll, le lesz tartóztatva és minden formaság mellőzésével golyó általi halállal bűnhődik és azonkívül az illető községre és a bűnös családjára pénzbün tetés lesz kiszabva.’* A zsupánok is ontották a büntetéseket ígérő rendeleteket, főleg Sárosban és Kas sán. Hamar rá kellett azonban jönniök ar ra, hogy a hirdetmények hatástalanok ma radtak. Nemcsak a munkások, hanem a fal vak népe sem engedelmeskedett a parancs nak. Nem jelentettek fel embereket, Elei ket megszerettek és becsültek, nem, segí tették a községi jegyzőket, úgy, hogy az egész eljárás, amelytől a zsupánok oly so kat vártak és me’lyel az úgynevezett „ex ponáltakat“ akarták elnémítani, teljes ku darccal végződött. Szlovákia dolgozó népe összeszorított ököllel, de okulva az utolsó ^hónapok eseményem, készült a továipbi eredményesebb harcra. A cseh forradalmi proletariátus sem maradt tét1 énül. Július hó folyamán Prá gában nagyszabású tüntetések keretében tüntettek a zs'zskovi munkások a nemzet közi szolidaritás mellett; követelték a cseh és szlovák forradalmi proletariátus cnállő osztálypolitikáját és tiltakoztak az orosz és magyar tanácsköztársaságok megtáma dása ellen. Az 1919 júniusi események je^ntősíge elsősorban abban áll. hogy a szlovák pro letariátus már a Nagy Októberi Szocial sta Forradalom által megindított proletárfor- radalmak korszakának kezdetén a Cs'h- szlovák Köztársaság területén hősies ki- sér’etrt. tett a proletárdiktatúra kiépíté sére. Ezzel a ténnyel bizonyíték át adta an nak az elhatározásának hogy az orosz elv társak útmutatása szerint és a III, Inter nné'onálé zászlaja alatt harco’ni akar a szocializmus győzelméért. Ez a hősies kí séret minden hibája, elégtelensége és ro vart tartama ellenére a csehszlovák mun kásmozgalom történetének egyik fontos eseménye, mert még jobban kiemelte a Nagy Októberi Szociahsta Forradalom ha tását a csehek és szlovákok közös államá nak alakulására, megerősítette a proleta riátus öntudatát, hozzájárult a szociálde- mokrác'a árulásának leleplezéséhez és meg gyorsította a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulását. A véres harcok fo’ya- mán a cseh és szlovák dolgozó tömegek fel'smerték a proletárinternacionalizmus erejét és a Szovjetunió és dicsó Kommu nista (bolsevik) Pártjának vezetése alatt áTó világproletariátus egységfrontjának biztos győzelmét.
