Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Vietor Márton: Szlovákia a III. Internacionálé keletkezése idején
■bevonulása óta fáradhatatlan és nagy szerű munkásságot fejtenek ki, most a V*ásár-téren és a piacon előforduló visz- szaélések ellen fognak erélyesen eljárni. A tanács a lelketlen kizsákmányolók eljá rását nem tűn és a Vörös Örök kötelessé ge lesz, hogy ezentúl mindén visszaélést a legszigorúbban ellenőrizzenek és az uzso rásokat a forradalmi törvényszék elé ál lítsák”. A burzsoá bírósági szervezet helyébe a tanácsok által választott forradalmi tör vényszékek léptek. Ezek az új proletárbí- róságok megkezdték működésüket Léván, Losoncon és Kassán. A bíróságok személy zetével és a dolgozó tömegekkel is cikkek és előadások keretében ismertették az új igazságügyi szervezet fontosságát és cél jait. Égy kassai előadásból idézünk: „A régi rendszer a burzsoá osztály uralmára volt fektetve és az- igazságszolgáltatás nál is ez az irány észlelhető. A régi jog rend a fegyveres emberek és a börtönök szövetsége volt. Most a dolgozó tömeg vet te kezébe a hatalmat, melyet Lenin zse niális tanácsrendszere útján gyakorolt. A régi jog meghatározásánál a burzsoá aka rata döntölt, most a proletároké. Nem a régi törvénykönyvek, hanem az új gazda sági helyzet szabályozza a jogszolgálta tást. A bírákat a munkástanácsok küldik ki." A ,,Barsmegyei Népszava“ vezércikkben foglalkozott az új bíróságokkal és többek között ezt írta: „Minden forradalommal együtt jár a régi bíróságok elsöprése és úi bírói szervezetek felállítása. Az a kérdés, kik legyenek az emberek bírái, nemcsak az igazságszolgáltatás célszerűségének kérdése. Ez a kérdés elsősorban hatalmi kérdés. A kapitalista osztályában! a bí rókat, a függetlenség dicsfényével vette körül s az osztályállam szerkezetében nem járatos proletár azt hihette, hogy a bíró az osztályok felett áll. A bírói függet lenség azonban a bírónak a dolgozó nép től való függetlenségét és nem a kapita lista államtól való függetlenségét jelentet te. A kapitalista jog homályos, a nép szá mára érthetetlen jog volt, azért, mert a bírói kaszt kezébe volt letéve, amelynek nem kellett világosan kifejezni gondola tait. A vagyonos, embernek nem ke’lett törődnie a bíróságokkal, mert jól fizetett ügyvédjei voltak. A vagyontalanokkal pe dig nem törődött a bíróság. A proletár jognak világosnak kell lennie, hogy megértsék azcik a proletárok akik. nek a joghoz alkalmazkodniok kell. Az új nevelésnek, a gyermekek és felnőttek kommunista nevelésének vezérlő elve le gyen: hogy legelső sorban hasznos isme reteket tanítsunk és ezért az új állam szerkezetének, az új jognak tanítása az is kolában és felnőttek körében egyik elő feltétele az új jog diadalának, mert a pro letariátus csak azt a jogot követheti, ame lyet ismer”. A Szlovák Kormányzótanács rendelkezé sei a bérpolitikára is kitértek. A munka- kötelezettség- és a munkához való jog el véből kiindulva hozzáláttak a bérek és fi zetések rendezéséhez. A Magyar Tanács- köztársaság tapasztalatait felhasználva 03 az ott érvényben volt rendelkezések alap ján minden szakszervezet a maga kebe lén belül szabta meg a béreket. Nagy súlyt fektettek az ifjúmunkások és a tanoncok munkaidejének, tanításá nak és fizetésének rendezésére. Erre vo natkozólag a Szlovák Forradalmi Kor mányzótanács a következő rendeletet adta ki: „A tanulók munkaideje a rendelet meg jelenésétől kezdve napi 8 óra, melybe az elméleti oktatás ideje beleszámíttatik. Elméleti oktatás csak hétköznapon a nap pali órákban történhetik. Senki tanoncát el nem bocsáthatja és ha elbocsájtotta, minden eddigi illetményt fizetni tartozik. Aki tanoncát tettleg bántalmazza, for radalmi törvényszék elé állítandó. A ta- notocoktól senki tandíjat nem kövietel- het. Házimunkára a tanoncok fel nem használhatók“. A rendelet a továbbíák- ban a bérmegállapítással foglalkozik. A kormányzótanács foglalkozott továb bá a betegsegélyző, a rokkanthivatal felállításával, a hjacliárvák és hadi:özve gyek segélyezésével és hatalmas összege ket juttatott azoknak a munkanélküliek nek, akiket a Tanácsköztársaság létezé sének rövid heteiben nem sikerült még munkába állítani. A Tanácsköztársaság működésének nagyrésze az iskolák újjászervezésében, a tömegek iskoláztatásában és a kultúrszín- vonal emelésében merült ki. Az iskolák államosítása gyors ütemben haladt, amint az a következő napihírekből is kitűnik. A „Rarsmegyei Népszava" írta június 8-án: „A nem állami is koláknak és tanintézeteknek a Ta nácsköztársaság tulajdonába való átvéte le már befejeződött... a kegyesrendiek négy tagja... az átvétel alkalmával egy házi jellegükről lemondva, magúikat vilá gi egyéneknek nyilvánították ki és ezen az alapon nevezetteket a direktórium meg ír zott ja a Tanácsköztársaság szolgálatába átvette“. Ugyanazon számban hír van arról, hogy megalakult Léván a pedagógusok szakszer vezete, melynek gyűlésén a direktórium el nöke ezt mondotta: „A Tanácskormány a pedagógusokat tartja a legértékesebb mun kásoknak, ezért fizetés tekintetében a nép* biztosokai helyeztettek egy sorba ... Ne veljenek a proletár gyermekekből kultúr ember eket, akik embertársaikat szeretik. Az iskolák állami tulajdonba mennek át és így a tanítók megszabadulnak mindenféle befolyástól“. A tanítók marx-leninj oktatása is terv be volt véve. A Tanácsköztársaság minden
