Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Sas Andor: Iránytűk a kommunizmus felé
sét okozza. Az értéktörvény idézi elő a töke átáramlását a nagyobb haszonnal bíztató termelési ágakba, azonkívül a tő kést a termelési technika fejlesztésére is ösztönzi, de csak azért, mert az nagyobb profitot hoz, nem pedig azért, hogy a fo kozódó árubőség megkönnyítse a dolgozóik részesülését a termékben, elősegítse ennek fogyasztását a munkások által. Az ér téktörvény szabályozza a kapitalista rend szerben a termelési ágak közötti arányt és munkamegosztást. A népgazdaság keretében most működő vállalatok számára fontos az értéktör vény figyelembevétele, mert az nevelöesz- közül '[szolgál olyan jkáderíek képzésiére, akik gondosan számbaveszik a termelési tényezőket, ügyelnek az anyaggal és ener giával való takarékosságra, feltárnak, rejtett tartalékokat, csökkentik az öhkölt. sóget, emelik a vállalatok rentabilitását és kötelezően bevezetik a gazdaságos el számolást, A szocializmusban, már amennyiben az értéktörvényt érvényesülni engedi, ennek — kapitalista jellegű szövődményeket oko zó — méregfogát éppúgy eltávolítják, mint az árutermelés esetében. Káros ha tását lehetetlenné teszi: a termelőeszkö zök magántulajdonának megszüntetése és társadalmasításuk, valamint a gazdaság tervszerű fejlődésének törvénye a szocia lizmusban, a kapitalista korszak anarchiá ja és válságciklusai helyett. A kapitaliz mus idején az értéktörvény túltermelési, munkásnyomort okozó válságokhoz vezet, a szocialista termelés rendjében azonban ilyen bajokat nem okozhat . A kommunista társadalom második szakaszában az árutermeléssel együtt az értéktörvény is eltűnik, a termékekre for dított munka mennyiségét közvetlenül időben, órákban mérik, nem pedig közve tett értékformákkal. Nem az értéktöbblet fogja a termelést szabályozni, hanem a társadalom növekedő termékszükséglete. Az értéktörvény a szocializmusban nem szabályozza a termelési ágak arányát, mert a munkások állama a kevésbbé ren tábilis nehéz ipart nem engedi háttérbe szorítani a rentábilisabb könnyű ipar ágai mögött. Nem a jövedelmezőség itt a dön tő, hanem a termelési eszközöík gyártásá nak elsőbbsége a fogyasztási cikkek gyár tása előtt, másként a termelési eszközök hiánya meggátolná a népgazdaság szaka datlan fejlesztését. Az értéktörvény csak ott szabályozza a termelést, ahol a magántőke az úr, ahol öldöklő szabad verseny tombol, a terme lést anarchiába dönti a profit utáni haj sza, viszont a népgazdaság arányos fejlő dése, az ötéves tervek sorozata bevágta az útját az értéktörvény káros érvénye sülésének. A rentabilitást a népgazdaságban nem úgy nézik, mint a kapitalizmusban, tehát nem valamely egyes vállalatra vagy ter melési ágra korlátozva és nem is egy szü- kebb időtartam keretében, hanem tekin tetbe veszik a népgazdaság egészét és a termelésnek egy hosszabb periódusát. A rentabilitást a népgazdaságban körülte kintőbb, szélesebb érvényű formában tisz tázzák és fogják fel- A gazdasági törvények jellegének, az árutermelés és az értéktörvény népgazda sági vonalon történő érvényesülésének vizs gálata után Sztálin elvtárs három nagy problémát vesz sorra: 1. A város és a falu, ipar és a mezőgazdaság, a szellemi és a fizikai munka viszonyát, 2. a világpiac szétesését és a kapitalizmus válságát, 3. a kapitalista országok közötti háború el kerülhetetlenségének kérdését. A kapitalizmusban a város kizsákmá nyolta a falut s ebből eredt a falu népének ellenszenve a városi lakosokkal szemben. A kapitalizmus kiküszöbölése a város és a falu közötti érdekellentétet együttműkö déssé, barátsággá, szövetséggé változtatta. A szocialista városi dolgozók támogatták a parasztságot a földbirtokosok igájának lerázásában, a kolhozok gazdálkodását elő mozdító traktor- és gépszállítmányok el tüntették a parasztság egykori bizalmat lanságát s beláttatták vele, hogy a kommu nizmus győzelme neki és az ipari munkás ságnak közös érdeke. A munkásság és a kolhozparasztság megmaradt két külön osz tálynak, de ezek többé nem egymással szemben álló, antagonisztikus osztályok. Mivel a kapitalizmus korában a szel lemi munkát végzők kizsákmányolták a fizikai munkásokat, az üzemekben gyöke ret vert a munkásokban az a felfogás, hogy a vezető tisztviselők és a műszaki sze mélyzet a dolgozók ellenségei. Sztálin elv társ azt tanítja, hogy a kommunizmus ban a fizikai és a szellemi munka között minden különbség nem tűnik el, de meg szűnik a kulturális és a technikai színvo nal különbözése, mivel a munkások álta lában felemelkednek politechnikai és egyéb képzéssel a technikai személyzet színvonalára. A kommunizmus világában lényeges különbség nem lesz a fizikai és szellemi munka között s a munkásság po litechnikai iskolázottsága lehetővé teszi, hogy a munkás képességeihez és hajlamá hoz képest más munkaágat választhasson s ne maradjon hozzáláncotlva egy bizo nyos munkarészleghez. A második világháború legfontosabb gaz-
