Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Sas Andor: Iránytűk a kommunizmus felé
dasági következményét Sztálin elvtárs áz egységes világpiac szétesésében és a világ kapitalizmusnak e szétesés nyomán bekö vetkezett egyetemes válságában jelöli meg. Két imperialista, csoport marakodott a föld nyersanyagforrásai feletti kizárólagos rendielkezésért, ez robbantotta ki össze csapásukat 1939-ben. A győztes tömb — az Egyesült Álla mok, Anglia és Franciaország — mégsem lett a világgazdaság urává mert a hábo rú után a kapitalista államokkal szemben a .Szovjetunió vezetésével megalakult a ka pitalizmus gyűrűjéből kivált Kína és Euró pa népi demokratikus országainak szocialis ta államcsoportja, amelynek tagjait kö zös nagy törekvéseik szilárd és hatalmas ességbe tömörítik. * E csoport új világpiacot teremtett s tág jainak együttműködését és összézárkózá- sát megszilárdította á nyugati kapitalista hatalmak blokád-kísérlete, diszkrimiliáló intézkedéseik s a népi demokráciákban szétzúzott reakció emigrációba kénysze rült töredékeinek és itthon lappangó ellen ségeinek nyújtott fondorlatos támogatásuk. A kapitalisták fojtogató kísérleteivel szemben az új világpiacot alkotó államok á kölcsönös segítésnek olyan nagyszerű megvalósítására adtak példát, hogy belőle gyorsütemü ipari fejlődés származott. A népi demokráciák számára nemcsak feles legessé válik áruk behozatala a kapita lista hatalmak országaiból, hanem maguk válnak exportképessé, árutermelésük bá mulatos fellendülése és folytonos bővülé se következtében. E fejlődés kiérlelésében döntő tényező volt a Szovjetunió által nyúj tott önzetlen támogatás nyersanyagokban és műszaki téren. A világkapitalizmus profitéhségének ki elégítésére egyre szűkülnek a lehetőségek, az amerikai termelés kapacitását és a gazdasági élet konjunktúráját olyan esz közökkel akarják kihasználni, illetve mes terségesen fenntartani, amilyenre példa a koreai gyalázatos agresszió, A kapitaliz mus által kiaknázható piacok száma csők, kent, terjedelmük zsugorodik — íme a ka pitalista rendszer feltartózhatatlan és egy re mélyülő válságának gyökere. A kapitalista blokk tagjait a gazdasági imperializmusnak mindegyiküknél jelent, kező falánksága teszi egymáshoz hasonlók ká, egymás rokonaivá, de olyan rokonok ká, akik csillapíthatatlan gazdasági étvá. gyukban és terjeszkedő telhetetlenségük- ben készek egymásba is belemarni. Per sze legtitkosabb vágyuk a Szovjetunió és a szocialista tábor megtámadása, de tudrják, hogy ilyen vállalkozás kemény dió, beletörhet a világkapitalizmus már amúgy- is alaposan odvasodó foga. Sztálin elvtárs nyomatékosan rámutat azoknak tévedésére, akik úgy vélekednek, hogy a kajpitalista országok a két Világ háború tapasztalatain okulva nem fognak egymás ellen háborús mérkőzésbe bocsát kozni. Az USA és a kényszerű amerikai gazdasági gyámkodás alá vetett, úgyne vezett marshallizált országok között, va lamint a két fö legyőzött ország, Német ország és Japán és ezeknek megszállói kö zött olyan feszültség lappang, sőt nem csak lappang, hanem leplezetlen formá ban felszínre tör, hogy ilyen körülmények között hiú dolog arról beszélni, hogy a kapitalista országok között a háborús esz szeütközések nem elkerülhetetlenek. ,,Aki azt gondolja — írja Sztálin elvtárs, — hogy ezek az országok nem próbálnák újból lábraállni, szétzúzni az Egyesült Államok uralmát és erőszakkal kilépni az Önálló fejlődés útjára — az csodákban hisz." Háború a kapitalista államok között nem más, mint belső marakodás az ura lomért, de a Szovjetunió megtámadása a kapitalizmus teljes válságát, végső krízi sét idézné fel. Ezért óvakodnak a kapi talista hatalmak a Szovjetunió elleni há ború kirobantásától, egyébként jól tud ják, hogy a Szovjetunió háborús szándé kairól terjesztett propagandájuk hazug, hogy a föld egyhatodára kiterjedő szocia lista állam nem ismer imperialista ter jeszkedést s egész lénye cáfolja egy ál tala indítandó támadás feltevését. A Szovjetunió vezette békemozgalom a békét most fenyegető veszélyt akarja el hárítani a kardcsörtető provokátor kormá nyok lemondatása, félreszorítása útján, a tömegmozgalmak hatása alatt. A békehi- vek több mint 800 milliót kitevő töme gének megmozdulása a fennálló, a jelenleg adott esetben el fogja érni célját, de ez nem jelenti, hogy a háborúk végleg leke rülnek a világtörténet napirendjéről. »Hogy véget vessünk a háborúk elke rülhetetlenségének, meg kell szüntetni az imperializmust" — ez a sztálini nyilatko zat rámutat a kapitalizmus elleni küzde lem végső betetőző feladatára. E feladat megoldását hozó mérkőzésben- nem lehet kétséges a kimenetel, az ered mény, hiszen az imperializmus létét azok akarják meghosszabítani, akik felesküd tek a monopolkapitalizmius szolgálatára és saját országaik lakosságának kizsákmá nyolása, más országok kifosztása, ha kell fegyveres leigázása útján a tőkés profit elérhető maximumát akarják szakadatla nul zseb rerakni. Ezekkel az elemekkel szemben a má sik oldalon, a szocialista táborban nem is merik a profithajszát és a válságok által
