Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 12. szám - Sas Andor: Iránytűk a kommunizmus felé
izmus-leninizmits 'politikai gazdaságtaná- hak készülő kézikönyvével kapcsolatban folyt le. A tankönyv tervezetét illetőleg Sztálin elvtárs tíz fejezetbe foglalta össze megjegyzéseit. Az első három fejezet a gazdasági törvények jellegének kérdését, az árutermelés sajátos formáját és az áru forgalomban érvényesülő értéktörvény ha. tékonyságát tárgyalja a szocialista nép gazdaság rendszerében. Mindhárom pro bléma megvilágítása egyes elvtársak hely telen értelmezéséből indul ki s a fejtege tések a hibás elméletek cáfolásából átlen dülnek a marxista-len'nista gazdaságtudo mány szemléletének és fogalmainak bőví tésébe és alkotó továbbfejlesztésébe. Az első fejezet a gazdasági törvények jellegével foglalkozva megállapítja, hogy a politikai gazdaságtannak objektív jelle gű, az emberi akarattól független törvé nyei vannak.- Ezek a törvények adják meg neki a tudomány jellegét, ezeknek szilárd sága, mondhatnék betonalapja, teszi le hetővé az előrelátást, a tervszerű építést. •Miért hangsúlyozza ezt Sztálin elvtárs? Mert az évről évre ezerszámra felsereg- lö és tettvágytól égő fiatal káderek, amint megismerik a szovjethatalom gigantikus építő munkájának bámulatos eredményeit, azt kezdik képzelni róla, hogy „mindenha tó“, hogy „megsemmisítheti a tudomány törvényeit és új törvényeket formálhat” — értve ezen, a gazdasági élet törvényeit. Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy a szov jethatalom — és ez biztosít számára pá ratlan . helyet az emberiség történeteiben — nem cserélt fel egy letűnésre ítélt ki zsákmányolást új kizsákmányolással, ha- • nem felszámolta az embernek mindenfajta megnyomorítását és mega1 ázását s a szo- eialista gazdaságot a kizsákmányoló rend szerek után maradt romhalmazon vagy si várságon minden példa nélkül, szinte „szűz területen” építette fel. Ezzel azonban nem szüntetett meg obiektív érvényű törvénye ket, hanem a fejlődés biztosítása, az em bernek m'.nden kizsákmányolástól való mentesítése érdél’ében felhasználta. a!kal_ mazta azt a gazdasági törvényi, hogy „a termelési viszonyoknak feltétlenül meg kel! felélniük a termelőerők jellegének.« A kapitalista magántulajdon uralma 1917-ben nem felelt meg az Oroszország: termelőerők társadalmi jellegének. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emlí tett gazdasági törvényre támaszkodva a termelés eszközeit az egész dolgozó nép tulajdonává tette, ezzel véget vetett a ki zsákmányolásnak s érvényt szerzett a termelési viszonyok és a termelőerők egybehangzásáról szóló gazdasági tör vénynek. A természeti törvények és a politikai gazdaságtan törvényei hasonlóságot mu tatnak abban, hogy megismerésük, helyes tükroztetésük lehetővé teszi — amint Sztá lin elvtárs írja — „megnyergelésüket” a társadalom javára. A megnyergelés azonban egyáltalán nem jelent megszünte tést, hanem tudatos alkalmazást, célszerű kihasználást. A szocializmus tudományos világnézete, a marxizmus-lenimzmus hoz za az emberiség számára a gazdaságii tör vények egészen tisztult felismerését és olyan hozzáértő alkalmazását, hogy ezzel a történelemnek új szakasza: a társada lomnak osztályuralomtól és osztályönzés- töl ment élete kezdődik. A gazdasági törvények sajátossága az, hogy új gazdasági feltételek mellett az addig érvényes törvények átadják helyü ket új törvényeknek, de ezeket nem az emberi akarat teremti. Az új törvény ér vényesülése nem megy küzdelem nélkül végbe, mert hirdetését és érvényesítését a letűnésre ítélt társadalmi erők a végsőkig elgátolni igyekeznek. A kapitalista orszá gokban ezért tud csak kemény harcok kö zött utat tömi magának az a gazdasági törvény, hogy a termelési viszonyok köte- lezöleg megfelelnek a termelőerők jelle gének. Miután Sztálin elvtárs a politikai gazda ságtan törvényeinek jellegét tisztázta, rá tér az árutermelés természetét elemző fejtegetésre. A kapitalizmust jellemzi az áruterme lésnek, tehát nem a termelő saját haszná latára,, hanam ,a piac, a csere, a profit- szerzés számára történő termelésnek láza. Az áru, mintha nem is társadalmi mun kából eredne és nem a társadalom szük ségletének kielégítésére szo’gálna, fétissé válik s a termelő eszközök tulajdonával rendelkező tőkések egyedüli életcélja az áru gyártásából és forgalmazásából csa polható profit. Ilyen körülmények között a termék valósággal úrrá lesz az igazi ter melők, a munkások felett. S ezek minél többet termelnek, annál inkább fenyege ti őket a kapitalista áruterme’és bőségéből és káoszából eredő válságok ciklusos is métlődése. Mivel egyesek úgy vélekednek, hogy a termelési eszközök államosítása után az árutermelést ki kellett volna kü szöbölni, Sztálin elvtárs foglalkozik az áru termelés kérdésével a szocializmusban. A kiküszöbölés követelése érthető — s Engels követeli is — abban az esetben, ha va lamely országban nemcsak az iparban, de a mezőgazdaságban is annyira haladt a kapitalista koncentráció, hogy a helyzet megérett minden termelési eszköz államo sítására, a nép tulajdonsába való vételre. Ám ha olyan eset fordul elő, hogy az iparban már igen nagy mértékben kon centráltak a termelési eszközök s a fel tételek kedvezőek a kapitalizmus megdön tésére, ellenben a mezőgazdaságban még hasonló méretű koncentráció nem alakult
