Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - František Kubka: A paradicsom küszöbén
anyag, mégesak általánosítás sem, sem miféle csak egy kicsit is erősebb költői kép és gondolat, mely túlélné az alkalmat, amelyre a verseket irta. Más verseinek tartalma mindezeken kí vül széteső, beállítottságukban és költői eszközökben rettenetesen szegények. Pél dául az „Idénymunkások“ című. A vers anyaga nagy és égetően fontos. Maga per sze nem igyekezett mélyre hatolni. Be szélt arról, hogy az idénymunkások tuta jokat úsztattak és különféle épitömunkára fogadták fel őket az építészek. Télen aztán az idénymunkások hazatértek. Ennyi az egész. A vers azért gyenge, mert a külső leíráson túl nem tár fel semmit. Hiányzik bélöle minden költői gondolat. A valóban költői műnél, ez egészen más kép van. Megvilágítás céljából idézek A. Biok verséből négy sort, melyet hasonló esetekben kénytelen voltam többször fel hozni: Biok mondja: Vagonok mentek a szokott irányban, csikorogtak és remegtek. Hallgattak a kökben s a sárgákban, a zöldben daloltak, könnyeztek. Ebben a négy sorban benne van az egész forradalom előtti Oroszország képe. Egyik oldalon van a nyomorgó, éhező Oroszor szág, amelyik sír és dalol a nyomortól messzi vidékekre űzve, a másik oldalon az Miehail Niktforovics az ég és a víz kö zött függött. Lent a f&konstrukció alatt, a létra mellett, a turkmen Ghassan aUt. Féltő szemmel nézte parancsnokát, aiki ott a magas gerendán hason fekve játszado zott azokkal a csodás műszerekkel, ame lyek iránt Chassan oly mély tiszteletet ér zett- Távolba látni velük és az üvegcsö vecskékben nyugtalanul mozognak vörös és sárga cseppek. Vonalzó, ceruza tartozik ínég hozzá, meg különböző tintásüvegek, egyszerű és szokatlan tollak, körzők, egy szóval olyan dolgok, amelyekre Chassan mint szemeién yére vigyáz és bárhova is menjen Miehail Nikiforovics. utána hord ja. Miehail Nikiforovics nyugtalan ember. Magasszárú csizmáival a sarat dagasztja, topog a vízben, létrákon és póznákon mász kál, íolyutn-ioiyvást nézi és böngészi a szá öntelt gazdagok, rangosak Oroszországa, akik sárga és kék vagonokban, vagyis az első- és másodosztályokban utaznak. Ha Biok ezen sorait olvassa, nemcsak külsőleg látja maga előtt a vonatot, ame lyik az állomás felé közeledik, hanem más képet is lát, szélesebbet, komolyabbat. Lát ja a vonaton utazó embereket (bár a költő nagyon keveset szól erről, éppenesaEk utal rá) és ezt-ken az embereken keresztül mint ha az egész országot látná. És éppen ez hat az emberre legjobban, hogy látja mö göttük az egész országot. Biok e versszakának, bizonyára ismerd, kettős jelentése van: külső és belső. Sza vainak belső értelme van. Minden valóban művészi műnek van bel- 30 tartalma. Belső értelem nélkül a versek lélekteleneknek, közönségeseknek, lendü letnélkülieknek látszanak. A Maga verseiben, sajnos, nincs ilyen bel ső értelem. És ha valahol mégis találko zunk vele, éppen csak születőben van. Például az „Ütőn hazafelé“ című versé ben. Elmondja ott, hogy a katona hazatér az apai házba, ahol gyermekkori barátait és anyját találja, aki járásáról ráismert. Mindez helyes, de ebben a megoldásban nin csen költői mag, nincsen belső tudatosság, hiányzik az a költői fény, amelyik belülről átvilágítaná a Maga által leírt jelenséget és megmutatná, hogy mi tulajdonképpen az a jelenség és miért kezdett leírásához a költő. mokat. Van 3gy. hogy' nyak törő útjaira csak Chassannal megy, máskor meg ma gával viszi a víg ifjak egész csoportját. Piros-fehér póznákat vernek a földibe, kö teleket feszítenek, aztán Miehail Nikifo rovics belepillant a messzelátóba, a fénylő nap miatt összehúzza szemét, sajkáját homlokáról feljebb tőlja, majd magában is mételgetve, hatalmas papírokra jegyzi be a számokat, amelyeken csupa tekergő vona lak furcsa ákom-bákomok vannak. Chas san tudja már: a Volga és a Don rajza ez, no meg a jövendőbeli csatorna. Csendes munka. Még az ember csontjai sem fájnak tőle. Chassan megelégedett, különösen es te, amikor ott ül parancsnokával a sátor ban s mindketten énekelgetnek. A csilla gok meg, akárcsak a messzi Turkméniában, ott ragyognak egész közel a fejük felett. Messziről a Volga fénylik és a sztyeppek keserű illatát érezni. Chassan úgy érzi itt Iraiiti'šek kubka 1. csőm küszöbén“. Benne a világ leg jobb békeharcosait, a szovjet embe reket rajzolta meg, akik nemcsak vágynak az áldást jelentő béke után. hanem azt minden erejükkel, a kom munizmus nagyszerű építkezéseivel napról napra erősítik és szilárdítják. Az 1952. évi csehszlovák Békedíj jal a kiváló cseh írót, Dr, František Kubkát is kitüntették „önnek szól Mister T ruman" című müvéért. Kuöka könyvének egyik legszebb, iegmegkapóhb fejezete „A paradi-
