Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Sas Andor: Nagy Péter cár felkeresi Pozsonyt
be a 16 esztendős felszabadító háború nak az a középső sízakasza, amelyben Köprlli Musztafa nagyvezér Belgrádot visszafoglalta és a Balkán területére be nyomult császári hadsereget visszaszorí totta az Alduna vonalára. Amikor Nagy Péter megelégedéssel vette a Ryswicfcben megkötött béke hírét, másfelől nyugtalan sággal töltötték el utazása folyamán azok a tudósítások, hogy Lipót hajlandó a tö rökkel békét kötni s 1698 őszére csak ugyan békekongresszust készítettek . elő a horvátországi Karlócán s utóbb 1699- ben létre is jött a karlócai béke. Nagy Péter bécsi tartózkodásának sa játságos színezetet ad az a körülmény, hogy ámbár az orosz követségnek európai körútja a cár1 legszemélyesebb kezdemé nyezésére valósult meg, ő maga csupán rangrejtve vett részt ezen az utazáson. A követség bécsi tartózkodása alatt L'pót császár annak tiszteletére pompás jelmezbált rendezett, de Nagy Péter in- kognitója miatt a cár érintkezésének a bécsi udvarral ugyancsak leplezett, jel mezes-álarcos jellege volt. A császár, aki nek nem hivatalosan természetesen tu domása volt arról, hogy a hatalmas orosz birodalom uralkodója Bécsben tartózkodik. Nagy Pétert mint magánszemélyt fogad ta. Viszont az osztrák udvari hatóságok azt a körülményt, hogy a cár nem hiva talos formában volt az orosz küldöttség tagja, felhasználták a tárgyalások ha logatására és különböző ürügyek alatt halasztgatták az orosz diplomáciai fömeg- bíaottaik fogadását is. Mindez nem alakulhatott volna így, ha hivatalosan maga a cár á’l a követség élén. Maguk az orosz diplomaták sem sür gették a bemutatkozó kihallgatást, mert előzőleg világos képet akartak maguk nak alkotni a császári udvar világpoli tikai terveiről. így történt azután, hogy a követséget hivatalosan csak akkor fo gadják, amikor már egy hónapnál hosz- szabb időt töltött Bécsben s néhány nap pal a bemutatkozó kihallgatás megtörtén te után már sor került az elutazására. Arra a sajátságos helyzetre, amelyet a cár nem hivatalos formában történő lá togatása okozott, jellegzetes világot vet a következő apróság. Az említett jelmez bálon a cár fríz parasztnak öltözve jelent meg és mivel az egész ünnepélyt egye nesen az ö tiszteletére rendezték, a csá szár kezében remek kr' stályserleggel, felkösiTöntötte nagy vendégét, de úgy fe jezte ki magát, hogy a vendég útján a cárt akarja felköszönteni, mivel felté telezi, hogy a fríz jelmezben megjelent vendég ismeri az orosz birodalom ura’- kodóját. A császári felköszöntöre Nagy Péter válaszában azt mondotta, hogy ö vad ban tetötöltalpig ismeri a cárt, tudja róla, milyen odaadó barátja a császárnak s , ezt úgy szereti, hogy a kezében lévő serleget utolsó cseppig akkor is kiinná, ha méreggel lenne megtöltve. Mia’att az orosz követség a bemutatko zó kihallgatásra várakozott, Nagy Pé ter fontos tárgyalásokat folytatott Kin- sky főkancellárral, akit a császári ud var a politikai megbeszélések folytatásá val megbízott. A tárgyalások megindul- sakor Lefort tengernagy, az orosz kö vetség rangban első nagykövete a cár ne vében. azt a kérdést intézi Kinskyhez, mi igaz abból a hírből, hogy császár a törökökkel békét szándékozik kötni. Kin- sky erre kifejti, hogy a császár éppen az elért sikerekre való tekintettel nem ke reste a békét a törökkel, de ezt a szultán a konstantinápolyi angol követ útján ma ga ajánlotta fel. Kinsky a császár nevé ben megígérte, hogy nem teszik le a fegyvert addig, amíg olyan békét nem tudnak kötni, amely nemcsak a császári birodalmat elégíti ki, hanem ennek szőve. ségesei számára is kedvező lesz. E megbeszélés után a cár maga kí vánt személyes megbeszélést folytatni Kinskyvel s ennek folyamán elégedetlen ségét fejezte lei a felett, hogy Lipót meg állapította a béke alapvető feltételeit anél kül, hogy ezekről előzetesen szövetsége seit tájékoztatta volna. Kinsky azzal mentegetödzik, hogy a békét még nem kötötték meg s a békeszerződés részletei nek megállapítására ö sSzehi vrfrid ó kon gresszuson a szövetségesek, tehát Velen ce, Lengyelország és Oroszország is elő terjeszthetik a maguk külön kívánságait. Ezzel a közléssel Kinsky legilletékesebb helyről megerősítette a békekötésre vo natkozó hírek hitelességét. Nagy Péter nem szívesen hallott arról, hegv Ausztria nem akar tovább harcolni a török ellen nem szívesen hallott, tekin tettel a déloroszországi hadműveletek ál lására és azokra az orosz gazdaság'érde kekre, amelyek e hadműveletekkel szó rosan összefüggtek. Kinsky az általa tett nyilatkozathoz hozzáfűzte, hogy Lipót császár országait a hosszú háború anyagi terhei kimerítet ték. Nagy Péter, akinek imoulzív egyé nisége mindig az egyenes és közvetlen uta kat kereste s fe’fogását tárgyalás köz ben nyíltan fejezte ki. iogos felháboro dással válaszolta Kinskynek, hogy az oszt rák császárnak értesítenie kellett volna öt arról a szándékáról, hogy a háborút be akarja fejezni. Oroszország azonban nem köthet bé két, hangsúlyozta a cár, amíg a tatáro kat ’e nem győzi s nem veti meg lábát szilárdan a Krim fé’szigeten, „Békesség ben éltem a törökkel és ezt a békés, vi szonyt felborítottam a császár kívánsá gára" — felelte felháborodottan. A cár fel fogása szerint, ha Bécsben igazságosan és becsületesen járnak el, akkor el kel lett volna halasztani a béketárgyalást ked- vezeb időpontra, addig amikor a katona1 helyzet úgy alakult, hogy a szövetségesek is érvényesíteni tudják igényeiket. (A cikk befejező részét, » „Fáklya“ decemberi számában közöljük.)
