Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Štefan Brenčič: Találkozás a szovjet emberekkel
Štefan Brenčič 1952 augusztus elsejét mutat a naptár. Gyönyörű, napos reggel van. Belépünk ab ba az országba, ameiy az egész emberiség reggele. Csapban, az első szovjet város ban találkozunk az első szovjet embereik kel. A nemrég még ny omorgato t;t és a kapitalisták által kegyetlenül kizsákmá nyolt Kárpát-Ukrajna, ma, mint a test véri szovjet közitársaságok boldog testvé re köszönt bennünket. Uj, gyönyörű állo más fogad! bennünket, amelyet már a szovjetek kormánya építtetett, köszönté nek bennünket a mosolygósarcú, szovjet határőrök és vasutasok. Tudják, kik va gyunk és megkérnek bennünket, hogy amíg az útleveletekkel kapcsolatos ügyeket inté zik, rendezzünk az állomás dolgozói szá mára hangversenyt. Szívesen eleget te szünk kérésüknek. Félóra múivaaSEiUK megkezdte első hangversenyét a Szovjet - unióiban. Az állomás épülete előtt össze jöttek a dolgozók és Csap lakosságának egy része, mintegy 200 ember. A művé szeire és kultúrára mindig szomjas szov jet ember pár perc alatt 200 hallgatót tu dott összehozni a SILUK fellépéséire. Az ének ésegyüttesi rögtönzött felléptét (nép viseletek nélkül és az átvirrasztott éjtsza- ka után) a szovjet emberek szívélyesen és hálásan fogadták. Virágok sem hiányoz tak. Ilyen a szovjet ember. A kultúra és a művészet gyönyörű é.etének elválaszt - ihatat an része. Énről pedig a szoc aliznius országában gondoskodva van. A csapi ál lomáson például egész estét betöltő fil meket pergetnek, hogy az utasoknak gyorsabban teljen a várakozási idő. Ha új ságot és könyvet akarsz olvasni, vagy pe dig rádiót, vagy zenét akarsz hallgatni, csak felmégy az állomás épületének első emeletére, az »agitpunkt«_ba. Az agitpunkt mosolygós és mindig szives vezetőnője se gít találni alkalmas szórakozást, amíg jön a vonat. Egyesek újságokat olvasnak., má sok könyveket, néhányan sakkoznak és az egyik repülőtiszt szovjet népdal-leme zeket hallgat a grammofonon. A szovjet ember a kul túrát a szó legszélesebb értel miében érti. A csapi állomáson sétálva, eszembe jutottak M. I. Kalinyin szavai a műveltségről, amelyeket a moszkvai párt aktíván 1940 október 2-ikán mondott. »Képzeljetek el elvtársak egy mérnököt, egy jó mérnököt. Sokáig tanult, müveit ember, vezeti a gyárat, jó dolgozó. És ha átmégy üzemén, látod, hogy ott maga az ördög is kitörné a lábát. Ez kultúráltság ? Ha az a mérnök ezt nem veszi észre, az Szeptember elején tért vissza hazánkba a szovjetunióbeli egyhónapos sikeres sze replése után a Szlovák Állami Népi Együt tes. A Szovjetunióban tizenhatszor lépett fel, mégpedig ötször Moszkvában, ötször Lemngrádiban, kétszer Charkovfoan és négyszer Kievben. Az egész SE/UK számára és számunkra, akiknek volt szerencsénk részitvenni ezen az úton, felejthetetlen napok ezek. Meg ismertük az építő lendülettel áthatott gyö nyörű szovjet hazát, megismertük a szov jet embereket. Róluk, a sztálinii korszak új embereiről, az emberiség hajnalát — a kommunizmust építő emberekről emlé kezünk meg most.
