Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 11. szám - Sas Andor: Nagy Péter cár felkeresi Pozsonyt
Usztrjalov orosz történetíró Nagy Pé terről szóló életrajzi müvében {Isztorija cársztvovanája Petra Veiikaho), mely tör ténettudományi szempontból elavult mii, de eredeti források alapján készült, egykorú naplót tett közzé, amelyben 1698 júliusá ból feljegyzés fordul elő anról, hogy a t i. zedes a Béos melletti Baden termába forrásait felkereste, onnan négy napi tar tózkodás után visszatért Becsbe, s azutix megfordult Pozsonyban, A napló írója gigantikus erengiájú sze mélyiség, az újkori orosz történelem ha talmas alakja, Nagy Péter cár, s a szó- banforgó feljegyzőben előforduló tize des megjelölés az éppen akkor Becsben tartózkodó orosz uralkodó katonai kísére tének nem valamelyik alárendelt tagjára vonatkozik, hanem magára a nagy refor mátor cárra, aM rangrejttive egyik tagja volt annak a 250 tagból álló orosz követ ségnek, amely Lápót császár udvari ír lek meglátogatására 1698 június 26-án Becs be érkezett. Az orosz követség európai körútja mint egy másfél évig tartott és a maga nemé ben példátlan esemény volt. A világtörté nelemben alig fordult addig elő valami ha sonló, hogy valamely uralkodó országát külföldi tanulmányút céljából ilyen hosszú időre elhagyta volna. A követség személy zetéhez tartozott egy 60 személyes, önkén tesekből álló csoport s ennek li&gjai Nagy Péter legmegbízhatóbb fiatal hívei voltak. Ezen önkéntes csoport második szakaszé ban mint annak vezetője szerepelt tizedes ként maga Nagy Péter, azonban Mühajlo- vies Péter néven. Már a követség elindulása előtt a legszi gorúbb intézkedések történtek, nehogy hí re menjen a cár külföldre távozásénak. Az orosz postaügyek igazgatója, Vinius, pa rancsot kapott a levelek leggondosabb et ler.örzísére, nehogy nyilvánosságra juss: a bármilyen hír arról, hogy a cár tagja a külföldre utazó követségnek. Az indulás Moszkvából 1697 március 9-én történt s útja nyugat felé, a tattá tarto mányokon keresztiül vezetett, érintetté Brandenburgot, Hannovert és augusztus végén Hollandiába ért. Itt és Angliában a cár 8 hónapot töltött, Bécs felé a követség 1698 május 15-én kelt útra s június 20-án éri el Csehorszá gon keresztül Stockeraunál Bécs környé két. A császárvárosba 1698 június 26-án vonultak be s onnan július 29-én távoznak. Moszkvába 1698 szeptember 4-én értek vissza. A agy Péter Az eredeti terv szerint a követségnek Bécsiből Velencébe kellett volna utaznia, de a sztrelicek lázadása miatt megváltozott az útiterv s hirtelen elhatározással szán ták el magukat a Moszkvába való vissza térésre. A követség feje és hivatalos vezetője Prantisek Jakovlevics Letart tengernagy és tábornok, novgorodi helytartó volt. To vábbi tagjai voltak még, Leforthoz hason lóan nagyköveti rangban, Fedor Alekszeje- vies Golovin tábornok, szibériai helytartó és Prokofij Bogdanovics Voznicin, a biro dalmi tanács tagja, volgavidéki helytartó. Az utóbbi a követséggel nem tért vissza Oroszországba, haniem Ausztriában ma radt, hogy részitvegyen a karlócai béke- konferencián, ahol ö a cár nevében a szul tánnal kétéves fegyverszünetet kötött. Időrendben Pozsony volt az utolsó euró pai főváros, amelyet Nagy Péter 1697— 1698-as európai kőrútján, hoiland'ai és an- gl ai tartózkodása után felkeresett. Hol landiába és Angliába gazdasági, keres kedelmi, technikai és kultúrális érdeklődé se vezette, de Ausztriába elsősorban po litikai törekvések hozták. Ugyanis Nagy Péter közvetve, nrnt szövetséges, bekap csolódott az úgynevezett 16 esztendős fel szabadító háborúba, amely 1683-ban kezdő dött s 1699-ben a karlócai békével ért vé get. A bekapcsolódás 1686-ban történt meg, amikor Oroszország Lengyelországgal bé keszerződést és egyidejűleg szövetséget kö tött. Ez a szövetség a török hatadom és a hozzá tartozó krimi tatár ikánság ellen irá nyult. A krimi tatárok, mint a török szul tán vazallusai, gyakori betöréseikkel nyug talanították és pusztították Oroszország déli részét. Mivel Lengyelország, Velencé vel együtt, a törökök ellen folyamatban lé vő háborúban a Habsburgok birodalmának szövetségese volt, :— ezt a szövetséget a történelem Szent Liga néven ismeri, — az 1686-ban létrejött s „örökös békének" ne vezett orosz-lengyel szövetség biztosította Sas Andor NAfflf PÉTER CÁR '/e>z * n?tiAf£
