Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Gály Iván: Pacifizmus és békeharc
Gály Iván Pacifizmus és békefaarc Hazánk dolgozóinak egy része még ma is, amikor az imperialistáik barbár hábo rút folytatnak Koreában és az egész föld. tekét szemm-ellátihaitóian új, borzalmas hA borúba akarják sodorni — túlságosan, sőt bűnösen könnyelműen tekint a béke és háború erői között dúló harcra. Szocializ must építő munkáink együk alapfeltétele a béke és csak örülhetünk annak, hogy az imperialisták minden igyekezetük elle nétre sem. tudnak pánikot, vagy félelmét kelteni a szabad országokban, de káros nak kell minősíteni azt, ha valaki nem felel fokozott, öntudatos munkaigyekezet- tel a tőkés világ mindén, újabb gaztettére, ha nem tudatosítja azt, hogy a Koreát tipró ellenség a mi ellenségünk is, amely nem kímélne minket sem. Az ilyen káros né zetekre úgy kell tekinteni, mint az ellen séges ideológia hatására. Kétségtelen, hagy asz ilyen nemtörődöm állásfoglalás gyakran a külső és .belső eüenségeáaak ál tal terjesztett pacifista ideológia szülöttje. Ezzel a romboló eszmei áramlattal, meg fertőzött ember gyakran nemcsak arra te kint közömbösen, ami példáiul a szabad ságharcos gyarmati országokban történák, hanem nem érdekli hazája védőimének kérdése sem, sőt ebben a kérdésben „bé két akarunk, minek fegyverkezzünk" jel szavát hirdeti. Márpedig éppen eme van szüksége a hazad és határontúli reakciónak, éppen ilyen hangadatokat akar terjeszteni. , A pacái izmus terjesztése aigyanáis azt a célt követi, hogy míg az imperialista államok örült fegyverkezésükre szánják költségve. lésük túlnyomó résiét, addig a békéért küzdő országok hajtsák le a fejüket és fegyvertelenül, sorsúkba beletörődve vár ják aiz imperialisták támadását. Látjuk tehát, 'hogy a mindenáron való háborúel lenesség a gyakorlatban — akár tudato san, akár öntudatlanul — a háború erőd nek támogatását jelenti és a pacifista eszméket hirdető ember nem más, mint a háborús gyújtogatók szekértolója. Két ségtélén, hogy védtelenül álltai a habzsoló és agresszív imperialista világ elé annyit jelent, mint lemondani a békéről, függet, lenségröl, szabadságról. A világtörténelem fejlődésének számta lan mozzanata a múltban, is, ma ás, bizo nyítja ezt a tételt. Soroljunk fél csak né hány példát. Amint tudjuk, a Szovjetunió már az első vMágháború után diplomáciájának egész súlyával azon volt ,hogy biztosítsa a békét, ugyanakkor azonban tudatában volt annak 'hogy az imperialista ellenté tek mindjobban kiéleződnek. Ezt hangsú lyozta Sztálin elvtárs is az SzK(b)P Köz ponti Bizottságának ülésén 1928 júliusá ban. „Sokan azt hiszik, — mondotta Sztálin elvtárs —, hogy az imperialista pacifiz mus a béke eszköze. Ez teljesen helyte len. Az imperialista ’pacifizmus a háború előkészítésének eszköze és eszköze annak, hogy a háború előkészítéséit farizeus béke- szólamokkal leplezzék, E pacifizmus nél kül és eszköz», a Népszövetség nélkül, a mai viszonyok között lehetetlen háborút előkészíteni. ... & mindebben, a legfontosabb, hogy a szociáMemokráaia az imperialista paci fismus föterjesztöje a munkásosztály so raiban — tehát a munkásosztályon belül a szocááMemokxácda a kapitalizmus fötá- masza az újabb háborúk és intervenciók el-ckészátásében. De az új háborúk előkészítéséhez: a pa cifizmus egymagában nem elegendő, még akkor sem, ha ezt a .pacifizmust olyan komoly erő támogatja, mint a szocáálde- demokrácia. Ehhez még az is kell, hogy az imperializmus központjaiban meg le gyenek a tömegek eMyomásáiboz szükség ges bizonyos eszközök... S éppen ezt a célt szolgálja a fasizmus. Ez az oka an nak, hogy a kapitalizmus országaiban, a belső düBentiétek, a murika és a tőke el lentétei élesednék." Sztálin elvtárs már ékkor, 1928-ban vi lágosan feltárta a további történelmi fej lődés útját, amely végül második világhá borúhoz vezetett. A burzsoázia tényleg, szükség esetén pediig párhuzamosán vo nultatta fel két fegyverét; a pacifizmust és fasizmust. A spanyol polgárháború során ennek a burzsoa politikáinak új'abb példáját látjuk. A köztársaságiak eüen ’harcoló Francó- fasiseztáikat teljesen nyíltan támogatta a hitleri Németország és Mussolini Olasszá országa. Az egész világ látta, hogy szem telen beavatkozásukkal le akarják tömi Spanyolország hősi népének harcát, hogy uralomra juttassák & népihőhér Francét, a spanyol burzsoáziát és a főpapságot. Ekkor alakult meg Londoniban- az úgyne vezett „benemavaitkozási bizottság’*, amely a pacifizmus hazug leple alatt meghiúsí totta a köztársasági Spanyolország -haté kony megsegítését. Tudatosan handaJban- dázott ez a bizottság a pacái izmus jelsza vaival, hogy elhaUgíahtaissák a spanyol nép iránti mély rokomszenvet a világ dol gozói körében, -hogy szabad utat nyissa nak az imperialista beavatkozóknak. Az imperialista pacifizmus segítségére sietett a fasizmusnak és főleg ennek tudható ibé hogy a legagresszávébb imperialista nagy hatalmak, ezután még haráesolóbb, hódí tóbb és támadóbb politikát folytattak. Kína, Albesszánia, Spanyolország és vé gül is a müncheni események igazolták Sztálin elvtárs szavait. Fegyverletételt, semlegességet hirdetni’ akkor, -amikor ál- lig felfegyverzett, ugrásra kész impéria-
