Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Gály Iván: Pacifizmus és békeharc
lista ellenséggel állunk szemben, — impe rialista célokat követő, félrevezető, hamis és káros burzsoa politika, Hazánk népei saját bőrükön tapasztalták hogy az ilyen politika szenvedést, elnyomást, terrort hozhat. Az angol miniszterelnök, Cham berlain, ez az imperialista pacifista, „el fáradt“ Berchtesgiadenibe, Godesfoergbe és végül is Münchenbe, hogy Csehszlovákia feláldozásával keleti expanzióra bírja a hitleri Németországot, hogy ennek árán biztosítsa Anglia világhatalmi helyzetének megs zilárdulását. Chamberlaiinék nem at tól féltek, hogy háború lesz, hanem attól, hogy Hitler esetleg nem meri majd meg támadná a Szovjetuniót. Ezért kellett el „béke biztosítása" jelszava alatt feláldoz ni Csehszlovákiát, ezért (kellett kirobban tani a második világháborút, A példák mutatják, hogy az imperia lista pacifizmus milyen óriási veszélyt je lent a békére. De a pacifizmus ideológiá ja veszélyes belpolitikai viszonylatban ős. A reakció a pacifizmus beoltása érdeké- ben gyakran visszaél az emberek vallási érzelmeivel is. Terjeszti, mert tudja], hogy nagy károkat okozhat, hogy csökkenti ez által a dolgozók éberségét, akadályozza honvédelmünk szabad kibontakozását és a gondtalan megelégedettség légkörét ala kítja ki. De máskép is megnyilvánul a pa cifizmus káros hatása. Konkrétan abban is jelentkezik, hogy a békeharc kérdéseit csak általánosságban!, frázisokban vetjük fel, hogy a propagandamunka, a niépne- veJés terén nem tudjuk ezeket a létfon tosságú kérdéseket eléggé mozgósí tóan magyarázni, agitátoraink, népnevelőink és sajtónk is gyakran felkap egy jelszót és azt a végtelenségig ismétli, míg az kon gó közhellyé változik. Például telje® mér tékben helyes ez a jelszó: „Munkává! har colunk a békéért", de 'ha csak gépiesen ismételgetjük, ahelyett, hogy mélyebben kifejtenénk s az embereknek konkrét pél dák segítségével megmagyaráznánk, hogy hogyan is járulhatnak hozzá munkájukkal a békeharchoz — akkor menthetetlenül hatástalanná tesszük. Még veszélyesebb pedig az a hibánk, hogy ennek a jelszó nak gépies koptatásával elszigeteljük a békevédelem kérdéseitől a honvédelem, ‘néphadseregünk és áHamhatalmunk meg szilárdításának kérdéseit. Pedig feltétlenül tudatosítani kell, hogy honvédelem nélkül nincs Ibékekaírc. Védel mi képességünk szilárdítása nélkül bé keóhaj unk nem volna más, mint strucc politika, mint az imperialisták biztatá sa. Hiszen jól tudjuk, hogy mit akarnák a kardcsörtető wall-streeti urak és hü bérenceik. Világosan fejtette ezt ki előt tünk Sztálin elvtárs a Pravda munkatár sának az atom-fegyverrel kapcsolatos kér déseire adott válaszában, amikor többek között a következőket mondotta: „Az agresszorok természetesen azt akarják, hogy a Szovjetunió fegyvertelen, legyen, ha az agresszorok támadást indítanak el lenünk. A Szovjetunió azonban nem ért ezzel egyet és úgyvéli, hogy az agresz- szort teljes fegyverzetben kell fogadni". Ez a válasz magyarázatot ad azoknak fis, akik nálunk még ma is felvetik a kér dést, — ha a békéért harcolunk, miért kell fegyvereket gyártanunk, máért kel! katonáinknak gyakorlatozniok ? „Nem ti tok — mondotta dr. Alexej Csepiicsfca honvédelmi miniszter a Nemzetgyűlés költségvetési vitája során —, hogy az or szág védelmére, 'az eüemség támadása el len fegyverekre, katonákra, fegyveres erőre van szükség. A jelenlegi ellenség el leni fegyrvemélkulfi Védelem nem volna védelem és nem akadályozhatna meg se- milyen. támadást Senki előtt sem titkol juk ezért, hogy fegyvereket gyártunk, éspedig kiváló minőségű fegyvereket. Ez végül is ismert dolog a Szovjetunióról és más béketáborba tartozó országokról is." Két dolgot kell azonban ezzel kapcso latban tudatosítani. A má fegyverkezé sünk célja, biztosítani országaink védel mét, míg az imperialista fegyverkezésé támadó háborúk kirobbantása. Másrészt, ebből szorosan ‘káfolyóla'g, nálunk a béke ipar kiépítése a főcél — amit a szocáaüz. mus országainak (költségvetései is bizo nyítanak, míg az imperialista tábor a bé‘- kés ipar háborús célokra való teljesmé- retü átállításának, a lázais fegyverkezés nek politikáját folytatja. Nálunk ez az életszínvonal állandó emelkedésével jár, míg az imperialista világban a széles tö megek nyomorbadöntésével. Látjuk tehát, hogy a békeharcnak ak tívnak, mozgósítónak kell tennie és sem- miesetre se jelképezheti a gyengeséget, hanem éppen eülenkezőleg, erőnket kell kifejeznie. Az ellenségnek látnia kell, hogy a békét teljes akaratunkból és szí vünkből kívánjuk, de nem az akármilyen feltételek melletti békét és hogy ezért készek vagyunk bármi!«»" síkra szállni és akár életünk árán. is védelmezni rend- szerünkaídta Iboldog életünket Nem két séges az, hogy az imperialistákat eddig is további ikalózkísérletektöl nem a kis polgári egyéni nyugalom és béke utáni sóhajok tartották vissza, hanem a világ népeinek közös békeakciói, a Szovjetunóié hatalmas szerepe és nem utolsó sorban a koreai nép és a kínai önkéntesek hős- harca. A két éves koreai 'háború is meg mutatta, hogy a célját ismerő, a békét és szabadságot mélyen szerető nép ereje megsokszorozódik, hogy a nemzetközi munkásszoláidaritás 'hatalmas segítséget jelent, hogy a jobb életért harcolni és áldozatokat hozná kész embereké a győ zelem pálmája. Világos, hogy az erővel szemben erőt kell állítani Világos, hegy a földteke becsületes, íbékeszerető embe rei készek szükség esetén harcba szállni’ az imperialista támadók ellen, követve a, boüsavikok taktikáját a háború, béke és (forradalom kérdéseiben. A világ dolgozói békeharaúk során gazdagon merítenek aiz SZK(b)P történetéből, mely bizonyítja, hogy a bolsevikok nem voltak pacifistáik,
