Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 10. szám - Major Sándor: Emlékezések Seiner Gáborra
Ez a hatalmas összeg' kiáltó bizonyíté ka a földdesurafc kizsákmányolásának. Azonban a paiokói járási hivatal a maga álgyairmati mivoltában mindent elköve tett, hoigy a munkások jogos követeléseit törvényes úton ne teljesítsék. A földmun- k oziz vörös szakszervezete pert indított a crch. Zsivno-bankhos tartozó cukorgyári •Igazgatóság ellen a munkások követelésé nek kifizetéséért, azonban a magyar neni- cetkrégü Fackó, járási főnök minden ere jével védte a cseh Zsivnóbank érdekelt. Az ilyen viszonyok közt az elkeseredés a tetőfokára hágott ős természetesen sztrájkká fajult. Garamszenlgyörgy, Nagypeszek majorok cseléded és aratórnam- kásai kezdték a sztrájkot amely futótűz ként terjedt. GaramkássaMó, Nagy sáró, Tőre, Endréd, Vezekény, Lekér és a töb bi falvakban és azok majorjaiban is fel- I Ingóit a harc. Elképzelhető, hogy Packó, í.Ij :.,al: aralzsaszeríi kényiura volt a já rásnak, a Icgbnutáiisabb eszközöket vette igénybe a földmunkások harcának letöré sére. A cukor és a kukorica megtette ha tását. A majorok és falvak meg voltak tömve csendőrökkel. Letartóztatott mun. kásokkal és -párt- és szakszervezeti fünk- cdonárrusokkal teltek meg Packó börtön- cellái. Roppant felelősségteljes és nagy feladat hárult ebben a helyzetben Steiner elvtársira, mint a törvényhozás tagjára, akit parlamenti mentelmi joga védett Neki és a többi kommunista képviselőnek kellett szervezni a nagykáterjedésü sztráj kot A sztrájk kiéleződött fázisában ki- oGstottrk magánk között a feladatokat, l’Olmtő* cg úgy, hogy a harc minden helyén lágyén miegfelelő vezető és irányító. Vita . o.'.adt közöttünk, hogy az egyik Méle ződött szakaszra, ki menjen. Itt egy epi. zódra kell visszaemlékeznem, amely jel lemzi Steiner Gábor minden apró részlet re kiterjedő gondosságát és gazdag ta pasztalatokon alapuló éleslátását, ame lyet a munkatársai nevelésénél felhasz nált. Erre a veszélyeztetett frontszakasz ra a földmunkások országos titkára, Weisz elvtárs jelentkezett, azzal a meg. okolással, hogy „öt magas funkciójánál fogva egykönnyen nem lehet letartóztat ni“. Steiner elvtárs nem tett ellenvetést, csak jelentőségteljesen mosolyogva annyit jegyzett meg: „Gondolod..., akkor nem bánom, menj te oda.“ Szavaiból érezni le hetett, hogy ő jobban ismeri az ellensé get. Weisz elvtárs elment és mi vala. mennyiem sicéjjelosglottunk. Egy pár óra leforgása múlva a zselízi börtöben vala mennyien találkoztunk és törhetetlen de rűlátással üdvözöltük egymást, Furimda, és természetesen, ahogy Steiner eJvtárs előre látta, Wedsz elvtárs is ott volt. A cellák egyre teltek. Endréden a sztrájktörők védelmére kárende’t csend őrök és a sztrájkoló tömeg között össze ütközésre került a sor. A tömeg nagy ré sze nőkből állott, aMk elkeseredésükben az ellenük támadó csend őrség kezében le fogták a puskát. Ezeket az asszonyokat később szintén, letartóztatták. A sztrájk további vezetését és szennyezését Stetnei* Gábor, Ziupka és Kosik elvtársak vették a kezükbe. A sztrájk részleges eredmények kel végződött és óriási tapasztala tokkal, amelyeket aztán felhasználtunk a további küzdelemben. Steiner Gábor a sztrájk be fejeztével a rrminkásküMöttség élén kisza badította a bebörtönzött elvtársakat. Steiner eívtárs gyönyörű, harcos, bolse vik! jeliemének együk legértékesebb vo nása a munkatársai iránt érzett szeretető és a róluk való gondoskodása. Steiner eüvttárs a legelkeseredettebb (harcok ide jén is vett magának időt arra, hogy mun katársai élete, sorsa és családja iránt ér. deklödjék. Nem egyszer történt meg, hogy ‘amikor meglátogatott bennünket, •hogy a további munkánkról tárgyaljon és irányítson, leült közénk és megkérdez te őszinte érdeklődéssel, miikor ettem utol jára, a család miiből él, mikor láttam Őket és mát szód az asszony a mozgalmi munkámhoz, van-e pénzem és még most is előttem van az a kép, ahogy zsebéből pénzt -húzott ki, 'hogy küldjem el csalá domnak. Sohasem felejtkezett meg arról, hogy figyelmeztessen családi kötelessé gemre, érdeklődött, hogy mit olvasok, ho gyan haladok a fejlődésben,- mik a továb bi terveim. Visszaemlékezem, hogy ha a konferen ciákon ás összejöveteleken a felszólalá sokból úgy látta, hogy valamelyik kér dés nem világos az elvtársak előtt, pár jegyzetet készített magának és aztán bon colgatta a -kérdést, ami olyan volt mint egy jól sikerült műtét és az ö hozzászó lása után a legbonyolultabb kérdés is érthetővé vált mindenki előtt. Itt meg kell említenem, hogy mikor a párt magáévá tette a köztársaság védel mét a fasizmussal szemben, ez az irány vonal az elvtársak között több helyen ép pen azért, mert minden darab kenyérért harcolná kellett, zavart keltett. Éles vi ták támadtak az alapszervezetefcben e kérdés körül, amit a reakció — különö sen a magyar nemzeti párt — igyekezett kihasználni és megalkuvással vádolta a kommunista pártot. Amikor erről a párt- vezetőség tudomást szerzett, e kérdés megvitatására gyűléseket hívtak össze. A gyűléseken, ahol Steiner Gábor elvtárs jelent meg a párt megbízásából, a kér dés tisztázódott rövid' vita után és a ma gyar nemzetiségű dolgozók szilárd elhatá rozással sorakoztak fel pártunk mellé, amit legjobban bizonyítanak a tomóoi és kassai törnjegmanifesztációk a köztársa ság védelméért a belső és külső fasizmus sal szemben. A legválságosább percekben sem sikerült a magyar tömegeket a re akciónak befolyásolni és az 1938-as köz ségi választásokon a párt megtartotta vezető szerepét, Mondén magyar dolgozó elszántan és lelkesedéssel fogott fegy vert a köztársaság védelmére, amit csak a Benes-féle árulás akadályozott meg.
