Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Mikus Sándor: A szerződés
_ Meleg van. — Hát az. — Szívott egyet a cigaret táján. Vas Lojzi. c* Asztalosné hallgatott. Nem tudott mit szólni s visszakusbadt a széken. Előttük, a rádió csendesen izzott. Nagy zöld varázsszeme egy kicsit bevilágította az asztalkát, s valami megnyugtató, csen des zene szűrődött ki belőle. A pap leült melléje, s keresgélni kezdett rajta. Asztalosné felemelkedett. — Learattak-e már? — He ... abbizony — nevet keserűen Topolya. — Ott döti meg az eső. Ügy el feküdt, hogy sarlóval se lehet felszedni. Magam arassam le talán ? ... — Ne zúgológgy Géza, — szól Fekete Kocsó — nem vesz az ott. Sose volt az úgy, hogy valahogy ne lett vóna. Majd ráviszik a gépet, ha kell nekik a kontán- gent. — Köszönöm én. A felit ott hagyja a fődön. A derekán vágja el a szárat. — Hja, téged abbánt, hogy nem bírsz learatni. En most is üttneplősen járok. Az enyimen csak annyi lesz, ami nekem elég — óvatoskodik a beszélgetésbe Vas Lojzi — nem vetettem én be csak három holdat. Meg is mondtam annak a híres Csabáinak a tavaszon, hogy nem is vetek többet. A két ló alól nem tudom én trágyázni a földet. Az igaz, hogy kínál tak vetőmagot is, meg műtrágyát is. Csak egyék meg. Nem dó gazok én rájuk. Csináljanak, amit akar. nak. Vegyenek onnan, ahol nincs... hh. — Nem olyan könnyű Katit a táncba vinni — veti oda nem egészen találóan Fekete Kocsó Józsi. — Ha én dógozok, látni is akarom, hogy mié' dogozik. Csak úgy elvesztegessem nekik ... — Úgy van — szólt csendesen az espe res — azt mondja az írás is: „A szolga is méltó az ő bérére“. Ha nem tartják ma gukat, kihúzzák a földet a lábuk alól, s mehet a közösbe. Nagyon gerincesnek kell ma lenni. — Abból nem esznek — ágaskodott Vas Lója — amit Vas Péter, meg Vas Elek szerzett keservesen, nem dobom csak úgy oda nekik. Hogy szóga legyek a saját fö démén. Azt má’ nem. Ha magam nem bí rom megdógoztatni, d'ógozzák meg ők. De akkor semmi közöm hozzá. Vegyék el, de nem adom oda magamtól. A rádió halkan duruzsolt, s enyhe szel lő lebegtette meg a függönyt. Megemel gették a sörös poharakat s szívtak egyet a cigarettából. Asztalosné egészen magá ba mélyedt. Valahogy idegenül kezdte ma. gát érezni Furcsa Volt, mert ezekkel az emberekkel együtt élt, együtt járt iskolá ba Vas Lojzival, tegezték is egymást. S mégis olyan hamisan csengett az, hogy... „amit Vas Péter meg Vas Elek keserve sén szerzett, nem dobom csak úgy oda ne kik“. Hiszen ők is gürcölték az urával, s még se bírtak többet szerezni, mint három holdat, neki meg 32 holdja van. De nem szólt, csak hallgatott. — .. ’iszen nem olyan virágos nekik — csavarja megfontoltan a cigarettáját Fe kete Kocsó Józsi — kevesen, vannak ők. Jók lennénk mi a szövetkezetbe amellé a pár hegyből jött meg nincstelen mellé. Jó lenne Fekete gazda 22 hektárja nekik. De abból nem esznek. Még mindig megvolt a tekintélyem. Most is azt nézik a faluban, hogy mit csinálok. Nem lesz ez mindig így. Esőre gyön a napsütés. Egy kicsit saját vigasztalására beszélt, gondolatmenetét rekedten követte sötét hangja. A rádióból zavaros hangok törtek elő, fulladozó, csicsergő, szaggatott hangfösz- lámyok, ahogy az esperes csavargatta a gombot. Azután tiszta, gazdag melódiájú zene, majd egy mély férfihang volt hall ható- — Gavarity Maszkva! — halkuttszott a mély férfihang. — Te csak beszélhetsz! — dobja meg vetően a szót Topolya. — Nyolc óra — néz az órájára a pap. Odakint megkotodult a harang. Az espe res becsukja az ablakot. — Fogja csak ki esperes úr — szól oda Fekete Kocsó Józsi elfulladt hangon. Va lami nyomasztó, dobhártyát feszítő csen desség árad a rádióból, hangtalan hullám zás, mintha valami távoli tenger hullám csapásai törnének erre felé, majd mintha hirtelen a tengerfenékről törne fél vala mi zengő 'hangbuborék, lassú, időnként megszakadó, hullámzó zene hallatszik. Utána magyarul siói valaki: — Itt Amerika Hangja! Közvetítésün ket a 13 ... Nehéz, ziházló lélegzettel hallgatják. Asztalosné egészen megmered. Hát tény leg van Amerika Hangja! Hát ez mondja be mindég. Most is. „..Az atlanti védelmi erők főparancs nokának nyilatkozata, amelyet a kóreai fegyverszüneti tárgyalások kérdésében adott f..“ • , Csupa olyan dologról beszélt, amit nem értett - meg Asztalosné. Soha nem hallott szavak, kóvályogtak a fejében. Ellenőrző bizottság ... szovjet jegyzék- protokollfőnök ... attasé, keretszerződés. Csak félig fogta fel az értelmét s nehezen találta meg az összefüggést. Meg az ide gen nevek. Mind távol állottak tőle. Csak régebbi elbeszélésekre visszaemlékezve értett egyetmást. Nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon. — Hiszen ha úgy vóna, ahogy mondja... má’nem vóna Koreában se háború. Nem egészen magától mondta. Beszélt neki Koreáról a veje, a ő mondta, hogy akkor volna igazsága Amerikának, ha nem gyilkolna Koreában, meg ha ott hagyná Németországot. Mert mi köze ne- ki az itteni néphez, meg Koreához. Igaz, hogy nem olvasott nagyon újsá got, de jobban is megértette, amit a veje, meg a fia mondott, mint amit ez a rádió mond. Ki is jött belőle.
