Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Sas Andor: Móricz Zsigmond
jában ne keresse fel újra Pozsonyt, ahol előadásán fiatalokból álló hatalmas kö zönség jemenit aneg. 52 esztendős volt ek kor, a „Rokonok" és „A boldog ember" fogantatásának és elkészültének időszaka ez. Hallgatósága előtt beszélt arról, hogy a regényíró miképp használja fel gyer mekkorának és további életén'ak elraktá rozott 'benyomásait. Nyomatékosan hang- goztatta, hogy ez a felhasználás nem je lent egyszerű másolást, mert aki másolja az életet, az nem regényíró. Megemléke zett küzdelmes pályakezdéséről, arról, hogy egykor mint nagy budapesti lap munkatársa havi két tárcára volt szer ződtetve, azonban nem tudta elérni, hogy öt esztendő alatt öt tárcánál többet kö zöljenek tőle. Móricznak viszonylag kellemes napokat és órákat jelentett pozsonyi időzése. Vi szonylag, az otthoni körülményekhez ké pest, mert az a fiatalság, amellyel talál kozott, tanulmányai folyamán nem hallott fcicsinyflő és gyűlölködő szavakat róla, nem riasztották ed müveinek olvasásától. És ebben a fiatalságban ólt valami ser kentő szomjúság önmagának és az életnek formálására. Mórdczot ez a tény fogta meg, nem elemezte továb a helyzetet, nem vizsgálta, vájjon jó irányban keresik-e a szomjűhozók egy új élet, a magasabbren- dü társadalmi lét vizét. mi kritikája a haladó klasszikus irodal mi hagyomány nagy megtestesítőjét be csüli benne. Mi ad friss hatóerőt az irodalmi alkotá soknak azon a korszakon túl is, amelyben keletkeztek. Ha kifejeznek harcos, haladó törekvése ket, amelyeknek folytatását képezik ké sőbbi korszakok ugyancsak harcos küz delmei. Ilyen közös törekvés az emberi ség múltjában az osztálynyiig lerázása a dolgozókról. Aki a feudális önkény ellen fordult, mint Gogol, vagy nem alkudott meg a burzsoázia diktatúrájával, mint Victor Hugó egy kalandor-császár uralma idején, aki a reakció teremtette tömeg- nyomor megszüntetéséért úgy használta toliát, mint Móricz a Horthy korszakban, az élő, ösztönző, nevelő erő marad a ma ga korán túl is. Az irodalom a társadalom fejlődésének egyes korszakaihoz tartozó felépítmény, de mint ilyen nem sztatikus és nem ho mogén jellegű. Az uralkodó osztályok la- káj-irodalmáín kívül, ruely teljes letűnésre van ítélve, ott van mindenütt a hivatalos ideológiai bilincset nem ismerő népi és harcos irodalom. Származását tekintve persze ez is be letartozik abba a korba, amelyben kelet kezett, de visszavonulása hozzá olyan, mint az igazság nevében felhangzó taga dásé a bűnös, hazug és erkölcstelen állí tásokhoz. Ez az irodalom a jövőbe mutat és sza va áfccseng későbbi korszakokba. Ezért van ma Móricz müveinek annyi olvasója, olyan erős visszhangjai. A népi demokrácia nagy szerű építményeinek falán olyan erőre kap ez a visszhang, amilyenné soha nem erősödhetett Volna a 'kultúrát csak keve sek monopóliumául engedélyező osztály- társadainrtak zsákutcáiban. Magyar népi táncegyüttes a budapesti sza badtéri színpadon. Móricz Zsdgmond halála óta tíz év telt el. Könyveit a népi demokrácia eljuttatta azoknak a kezébe, akiknek számára irt, az egykor -lenyűgözött, ma már felszaba dultan alkotó, az irodalmi mű érvényesü lését és hatását példátlanul előmozdító dolgozó tömegekhez. Mórdczot olvassák, szeretik, müvednek régebbi és új kiadásait szétkapkodják. A népi demokrácia irodai
