Fáklya, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952 / 9. szám - Gál László: A szabadságharcos kuruc ősök nyomán
Gál László A szabadságharcos kuruc ősök nyomán Régi-régi időkben, amikor még a törté netírók sem jegyezték fel az eseménye ket, — csak gyönyörűen kiszínezett regék örcüdtettók meg azolkaJt az utókor számá ra — festői szépségű, felhők felé törő he gyekkel és enyhe üankájú völgyekkel borí tott vidéken élt egy pásztorfiú. Gondtala nul éldegélt, naphosszat legeltette gályá ját a dús füvű legelőkön. Esténként egy alacsony dombocska tetején hevenészve, elmélázva hallgatta a kedvenc tinaja nya kára akasztott csengő ezüstös hangját. Egy napon azonban hiába figyelt a csen- getyü hangjára, nem szólalt meg. A bú saié jü tfinöcsfca legdésZés közben elvesz tette osengetyüjét. Szomorúan indult el a pásztorfiú a csengő keresésére, amely nek csilingelő hangja régi kedvese csengő kacagására emlékez teitte. Napestig keres te, mégsem találta meg. Amikor leszállt az alkony, leheveredett egy alacsony domboldalon', amelynek tövében a tágas völgyet egy lágyan csobogó folyócska osztotta ketté. A fáradt fiát csakhamar álomba ringatta a folyó csobogása. Al mában tündér alakjában megjelent előtte rég meghalt kedvese, kezében három aranyrózsát tartva. „Gazdag leszel, mérhetetlenül gazdag, — de boldog csak a túlvilágon“ — hallot ta a fiú állmában kedvese hangját és a lány átadta néki a három aranyrózsát. Hajnalhasadtával, amikor felébredt, rá talált az álmában látott rózsákra. Sokáig töprengett a különös álom jelentőségén, míg végre meg tudta fejteni. A vidéket uraló király engedeJmével ásni kezdett azon a helyen, ahol a rózsákat találta. Csakhamar töménytelen mennyiségű aranyra bukkant. Mérhetetlenül gazdag lett. Az arany később nagyon sok embert csábított oda, akik annyira aláásták a dombot, hogy behozpadt. Teteje csaknem egyenlőivé vált a völgy szintjével. Ezen a helyen épült fel Rozsnyó, az ősi bánya város. A szájról-szájra szálló hagyomány így örökíti meg- Rozsnyó keletkezését. A későbbi időkben élt történetírók úgy em lítik a váróét, mint a gömörí ércbányá szat klasszikus helyét. Találóbban nem is lehetne jellemezni a várost, amely létét a környékén található gazdag ércbányáknak köszönheti. Nagyon régi' időkbe nyúlik viasza a gö- möri ércbányászat eredete. Keletkezését még megközelítőleg sem lehet meghatá rozni. A' város belterületén található ősré gi bányákat minden valószínűség szerint még a Cotámok és a Guádok művelték, akikről Tacitus római történetíró úgy ír, mint vaskőbányákat művelő népekről. A Guád nép, amely harcias, erős törzs volt, eleinte valószínűleg a védnökségük alatt álló Cotinokka! és a rómaikkal vívott csatározásaikban szerzett rabszolgákkal dolgoztatták bányáikat ős csak később, hatalmuk hanyatalásával lettek maguk is bányászokká. Rozsnyót Nagy Lajos magyar király emelte városi rangra. A város lakásai így •bizonyos jogokat, javakat nyerteik. A bá nyászokat azonban ezek a jogok nem mentesítették a legteljesebb kizsákmányo lástól. Gömörben, ahol a városok és a bá nyák a föAdesurak tulajdonában voltak, alaposan megnyirbálták a királyi enged ményeket A város belterületén lévő bányák „ki merülése“ után — mely kimerülés az ak kori fejletlen bánya&echmikájval magya rázható, a régiek ugyanis, akiknek nem voltak szivattyúik, szinte teljesen tehetet lenek voltak a tárnákat elöntő vízzel szemben, ennek következtében bizonyos mélység elérése után elhagyták a bányát és új lelőhelyet kerestek — a Rákos-hegy alá költöztek és ott nyitottak új bányá kat. A XVI. század, második felét követő zavaros időikben hanyatlásnak indult a rozsnyói bányászat, azonban a XVII. szá zad vége felé újból fellendült. A város la kásai a hanyatlás idejében más foglalko zás után néztek. Sokan mesterséget ta nultak és céhekbe tömörültek. Híresek voltak a mésztermelők, a fazekasok céhe és a rozsnyói gombkötők, akiknek cérná ból készült gombjai az ország miniden vá rosában keresettek voltak. Sóikat szenvedett a város a törökdúlás idején. A török martalóook több ízben feldúlták Rozsnyót, a füleki vár török kézre jutásával pedig elviselhetetlen adó fizetésre kényszerítették a várost a török kényurak. Ezeknek az időknek emlékét őrzi az a néhány omladéfc, amely a várost övező falakból a mai napig fennmaradt és a piac közepén álló római katolikus templom tornya, amely atban az időben ■ még magányosan álló őrtorony volt, a te tején ma is épségben lévő, körbesflutó er kéllyel. A város falán túl emelkedő torony tetejéről jelezték a figyelők a veszedelem közeledését, fegyverbe szólítva a várt» lakásait. Az őrtorony 1500 körül épült és építése mintegy 10 évig tartott. A rozs- nyőiak nagyon büszkék voltak erre a to ronyra. Az volt a szava járásuk, hogy há rom említésre méltó torony van a világon: az Eifei-torony, a pisái Ferde-torony és a rozsnyói: őrtorony. Amikor az önkényuralom megdöntésé ről és a nemzet szabadságának kivívásé-
